A főtörzsőrmester szolgálata sosem ér véget.

– Elnézést kérek, ha esetleg félbe kellene szakítanom a beszélgetést, tudja, most is szolgálatban vagyok – szabadkozik a bemutatkozás után Gyárfás főtörzsőrmester, akivel kapcsolatban azonnal felmerül a kérdés: mikor nincs ő szolgálatban? Egyenruhában, rendőrként 16 éve szolgálja és védi közösségét, egyházi szolgálóként pedig 2020 óta viseli szívén a hívek lelki üdvét, jelenleg akolitusként, azaz világi kisegítőként. A szertartások során felmerülő liturgikus feladatok mellett, ha kell, ételt oszt, jegyesoktatást szervez.

– Először a rendőrség kötelékébe léptem be 2004-ben. A hit felé nyolc éve fordultam mélyebben, egy családi karácsonyi ebédnél. Egy érzéssel kezdődött arról, hogy ugyan a hasunkat minden karácsonykor megtöltjük, de a lelkünket nem. Azt gondoltam, csak az ünnepek alatt érzem így magam, tavaszra elmúlik, de csak erősödött ez az érzés – vallott elhívása körülményeiről a főtörzsőrmester, aki vallásos borsodnádasdi családból származik. – Az érzés olyan erős volt, hogy 2020-ban leszereltem a rendőrségtől, mert pap akartam lenni, majd egyéves szemináriumi képzés után inkább hitoktatónak mentem, gyerekek közé. További egy év hitoktatás után a plébánosunk azt javasolta, vágjak bele egy három hónapos egri egyetemi tanfolyamba, ami világi lelkipásztornak készített fel. Egerben avattak lektorrá 2020 szeptemberében, majd egy évre rá akolitus lettem – sorolja hitéleti „szolgálati útjának” állomásait Gyárfás főtörzsőrmester, aki diakónusi felszentelésére készül éppen és újra a rendőrség kötelékében szolgál, az általa jól ismert Bélapátfalvai járásban.

Gyárfás Gergely szerint az egyházi és a rendőri szolgálat sokban hasonlít egymásra.

– Ad egy tartást mindkettő az embernek, hiszen mindkét hivatás a segítségnyújtást helyezi előtérbe, egyaránt a jó útra terel a maga módján. A rendőrség munkája nem a büntetésről, bírságolásról szól, hanem arról, hogy a teljes értékű, tisztességes élet felé vezesse az embereket. A vallás nem használ erőszakot, de ott is megjelennek az embert formáló, intő jelek, mint például egy betegség, amit tekinthetünk egyfajta isteni bírságnak is – vélekedik a főtörzsőrmester, aki gazdag rendőri tapasztalatokból merít. – A Budapesti Rendőr-főkapitányságon kezdtem, mondhatni, mindent csináltam a 16 év szolgálat alatt. Számos tanfolyamot elvégeztem, de talán a vezetéstechnikai képzést és a lövészeti oktatást élveztem a legjobban. Ez alatt a 16 év alatt olyan sokféle dolgot láttam, hogy fel sem tudnám sorolni, de talán a napi apró sikereknek örülök a legjobban ma is. Kedves emlék például egy másfél évvel ezelőtti feladat, amikor a Bükkben este 9-től hajnali 3-ig tartó kutatás után sikerült megtalálni két eltűnt, idős túrázót, amiben a helyismeret mellett a makacs kitartásom is segített. Mintha egy sugallat odaszögezett volna a helyszínre, akkor is éreztem, hogy nem adhatom fel, amikor már nagyon kevés volt a remény – elevenítette fel legkedvesebb rendőrséghez kötődő élményeit Gyárfás főtörzsőrmester.

A körzeti megbízott, aki szabadidejében szívesen kerékpározik, gitározik és zenét hallgat, mindenkinek szívből ajánlja, igyekezzenek saját magukban megtalálni a boldogságot, ne kössék tárgyakhoz, azt keressék, amiért mindennap hálásak és köszönetet tudnak mondani.

– Ha ebből a sok boldog emberből elég lesz a világon, akkor tényleg szebb lesz az élet – vallja a főtörzsőrmester, aki szerint a rendőrségen belül is fontos szerepe van a hitnek. Nézete szerint a hit lelkileg is átformálja az embert, így adni is többet tud, jobban odafigyel a körülötte lévőkre is, legyenek azok a kollégái vagy olyan emberek, akik ellen intézkednek. – Boldog vagyok, akármi lesz, és ezt kifelé is mutatom. Sokat gondolkodtam azon is, hogy a rendőrségen belül milyen nagy szükség van tábori lelkészekre és imaszobákra, elősegítve az állomány lelki boldogságát – mondta el zárszóként.

K. D.

FOTÓ: RENDŐRSÉG