Bár Suslik Ádám történész és levéltáros a Múzeumi Műhely előadás-sorozat részeként ezúttal az ismert és kevésbé ismert merényletek, merényletkísérletek közül mutatott be néhányat, ám még ezek összegyűjtése sem lehetett egyszerű, részben, mert a történelem viharai sok ügyiratot sodortak el, részben pedig az ügyekhez tartozó iratok még a levéltárban is különböző helyeken találhatók. A körülbelül ötven-hatvan ilyen jellegű, magyar vonatkozású ügy anyagai közül az első 1881-ből származik, akkor Rudolf trónörökös életére akartak törni.

Ezúttal azokról a merényletekről, merényletkísérletekről esett szó, amelyekről a legtöbb irat, nyomozati anyag maradt fenn, azaz a legrészletesebben feldolgozhatók. Szóba került a Ferenc Ferdinánd elleni 1912-es merényletkísérlet, melyről nem sok szó esik a magyar történelemben, annál több arról, amikor 1914-ben sikerült őt meggyilkolnia Gavrilo Principnek, hogy aztán tettének világtörténelmi következményei legyenek. A történész beszélt a Károly trónörökös elleni, 1914-ben tervezett merényletről, az I. Sándor jugoszláv király elleni merényletről, a biatorbágyi vonatrobbantásról, az I. Ferdinánd bolgár cár elleni merénylettervezetről, valamint a Tisza István ellen tervezett négy merényletről.

Regényes, furcsa történetek, melyeket súlyuk ellenére is átleng olykor valami ügyetlen hangulat. Suslik Ádám szerint nemcsak azért, mert az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején kevésbé volt precíz az efféle merényletek megelőzésére tett intézkedések sora, hanem azért is, mert a merénylők leggyakrabban főként arra koncentráltak, hogy mi történik az elkövetés pillanatáig, arra már kevésbé, hogy mi lesz akkor, ha azután menekülniük kell, azaz sokszor ők sem a legszervezettebben készültek fel a gyilkosságokra. Pedig némelyik igencsak megváltoztatta a világ történelmét.

T. Z.

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA