A Kazincbarcikai Rendőrkapitányság minden dolgozója nevében szeretettel üdvözlöm honlapunk látogatóit.

 

dr. Toldi Tóth Gábor r. alezredes, rendőrségi tanácsos, kapitányságvezető

 

 

 

Bemutatkozás

 

 

 

 

 

Rendőrkapitányságunk közel 520 km2 nagyságú illetékességi területe a megye északi részén helyezkedik el. A megyeszékhelytől kiindulva a kapitánysághoz tartozó terület kapuja Sajószentpéter város és a közeli Kazincbarcika. Innen közelíthetők meg az egymáshoz viszonylag közel lévő falvaink. A Rudabányai Rendőrőrshöz kapcsolódóan egy szakaszon a Szlovák Köztársasággal is határosak vagyunk.  

 

 

A 37 község és a három város lakosainak létszáma kb. 83 000 fő. A térség központja az immár több mint 50 éves múlttal rendelkező fiatal, ám annál dinamikusabb város, a megközelítőleg 32.000 főnek otthont adó Kazincbarcika. A rendőrkapitánysághoz három rendőrőrs tartozik: az 1990-ben az országban másodikként megalakított Sajószentpéteri Rendőrőrs, az 1993-ban átadott Rudabányai Rendőrőrs és az  1994-ben átadott Sajókazai Rendőrőrs.

 

 

Városunkból indulva 20-25 perc alatt minden település megközelíthető, a rendőrőrsök és körzeti megbízotti irodák megkönnyítik a lakossági kapcsolattartást és a minél gyorsabb, szakszerűbb és hatékonyabb munkavégzést. A ma működő rendőrkapitányság „ősének” az 1957-ben, a sajókazinci városrészben megalakult rendőrőrs tekinthető. Ekkor még csupán 6 fővel (2 nyomozó, 4 járőr) működött. Ők még gyalog és kerékpáron közlekedve látták el szolgálati feladataikat, amelyek jórészt szórakozóhelyi tettlegességek megakadályozásában és munkahelyi lopások felderítésében merültek ki Kazincbarcika területén. Azonban hamarosan szükségessé vált a létszámfejlesztés. Így a rendőrség átköltözött az újváros Munkácsy terén található, eredetileg lakóháznak készült épületébe.

 

 

Itt már jelentősebb létszámfejlesztés is történt, az első időben mintegy 30 fő teljesített szolgálatot.

 

 

A kerékpárok mellé már néhány gépjármű is került, így könnyebbé vált a munka.

 

 

Nőtt azonban a feladat is. A város mellett már a környező települések közrendjére, közbiztonságára is ügyelni kellett. Az eddig főként bányászatból és mezőgazdasági termelésből élő lakosságra az iparosodás előnyei és hátrányai is hatottak. Több lett a munkahely, könnyebb a megélhetés, de a lakosság összetétele nem volt kedvező. A nagy építkezésekről „itt ragadtak” beilleszkedéséhez időre volt szükség. A rendőrségnek jelentős számú intézkedést kellett foganatosítani a garázda jellegű jogsértések miatt. A kapitányság első épületét „kinőve” aztán 1987-ben jelenlegi helyére, az akkori Magyar-Szovjet Barátság (ma Barátság) térre költözött.

 

 

 

 

 

A város rövid története:

 

 

Kazincbarcika a Bükk-hegység északkeleti lábánál, a Sajó völgyében fekszik, s szinte minden égtáj felől jól megközelíthető.

 

 

Kazincbarcika, mint a neve is mutatja, több település összeolvadásából jött létre. Sajókazincot 1240-ben említik először, a XIX. századig agrárjellegű település volt, majd 1850-től, a szénbánya megnyitásától kezdve az iparra helyeződött a hangsúly. Barcika Alsó- és Felsőbarcika összeolvadásából jött létre és bár itt is nyitottak bányát a 19. század végén, itt az ipari jelleg mindvégig másodlagos maradt a mezőgazdaság mellett. Az 1920-as évek elején azonban erőmű épült, mely egész Dél-Borsodot ellátta árammal, így Barcika is vonzani kezdte a munkaerőt.

 

 

A II. Világháború utáni iparosodás idején a két település egyre nagyobb jelentőségre tett szert és még inkább növekedésnek indult. 1947-ben hivatalosan is összevonták a településeket, egyelőre Sajókazinc néven, majd a kialakult nagyközség 1948-ban felvette a Kazincbarcika nevet. 1954-ben városi rangot kapott, ugyanebben az évben a bővülő település magába olvasztotta Berente községet. Ekkor már 11 000 embernél is több lakosa lett.

 

 

Az 1960-as években Kazincbarcika tovább fejlődött, a Borsodi Vegyi Kombinát vonzotta a munkaerőt és aktívan részt vett a város fejlesztésében. Az 1970-es években a lakosság létszáma elérte a harmincezer főt.

 

 

Az 1980-as években a bányászat és az ipar is válságba került s a rendszerváltás éveiben ez csak fokozódott. A munkanélküliség Kazincbarcikán is jelentős méreteket öltött. A kilencvenes évek közepétől úgy tűnik, a város a legnehezebb időket már maga mögött tudta és lassan újra fejlődésnek indulhatott. A Borsodi Vegyi Kombinát helyén a BorsodChem Zrt. működik. A BorsodChem Zrt. a régió egyik meghatározó cége. Tevékenységi köre műanyagalapanyag-gyártás és -feldolgozás, izocianátgyártás. Dolgozói létszáma: kb 4200 fő.

 

 

A rendszerváltás is számos vonatkozásban változást hozott a város fejlődését illetően. Alapvetően megváltozott a település presztízse, ipari fellegvár helyett egy olyan gondokkal küzdő város képe került be a köztudatba, amely egy válsággal küszködő régió központja.

 

 

A bányászat, a szénfeldolgozás, az építőipar válságba került vállalatainak nagy részét felszámolták, 1994-re a munkavállalók harmada munka nélkül maradt.

 

 

Az 1990-es évek második felére Kazincbarcika túljutott a mélyponton. Új vállalkozások születtek, melyek részben orvosolták a munkanélküliség problémáit, de a munkahelyteremtés továbbra is fontos feladat.

 

 

A város gazdasági életének fejlődését több probléma nehezíti. A bő munkaerő kínálat egyoldalú szakma kínálattal párosul, a bányászati, vegyipari munkanélküliek átképzésre szorulnak.

 

 

A fejlődés motorja: a műszaki-technológiai megújulás, intenzív fejlesztés nagyon tőkeigényes, elsősorban külföldi tőke bevonása szükséges. A város által nyújtott befektetési, letelepedési kedvezmények jelentősek, telephelyeket az ipari parkban kínálnak.

 

 

Kazincbarcika egyik fejlődési lehetősége az egyoldalú ipari funkciójú központból a térsége szolgáltató központjává válás.

 

 

A város az alap- és középfokú oktatás terén nagy változatosságot mutat. A 3 óvoda, 11 általános iskola, művészeti iskola elsősorban a helyi lakosságot látja el. A középfokú intézmények a környékről sok tanulót csábítanak.

 

 

Napjainkra Kazincbarcika infrastrukturális ellátottsága kiemelkedőnek nevezhető. Az elektromos ellátás 100 %-os, a vezetékes ivóvízellátás 96 %-os, a csatornahálózat 89 %-os, a vezetékes gázszolgáltatás hálózatába a lakások 77 %-a, távfűtési hálózatba pedig a lakások 64 %-a van bekapcsolva. A lakások háromnegyede van ellátva telefonnal, a kábeltelevíziós hálózatba szinte az összes bekapcsolódik.

 

 

A város közterületeit több mint 40 szobor díszíti, a legrégibb műemlék jellegű épületünk a barcikai református templom, de érdemes megtekinteni az idelátogatónak a közelmúltban épült görög katolikus templomot is.