Az őszi-téli évszakváltozás alkalmával nemcsak az időjárási, hanem a látási viszonyok is nagy mértékben változnak, romlanak, és ez jelentős hatással van a mindennapi közlekedésre is. A téli időszámítással összefüggő korai sötétedés, az évszakra jellemző esőzések, ködösödés, párásodás jelentősen befolyásolják a láthatóságot is. Éjszaka, korlátozott látási viszonyok között eltűnnek a színek, az árnyalatok, összemosódnak az alakok, nehezebb felmérni a távolságokat. A nagy sebességgel haladó gépjárművekből ilyen körülmények között még nehezebb észrevenni az úton, vagy az út szélén közlekedőket. Nem véletlen, hogy ebben az időszakban sajnos emelkedik a gyalogos és kerékpáros elütések száma.

Ezek a balesetek azonban megelőzhetőek.

A gépjárművezetők, a tragédiák elkerülése érdekében, fontos, hogy az időjárási és látási viszonyoknak megfelelő sebességgel, fokozott óvatossággal és körültekintéssel közlekedjenek. Ebben az időszakban ugyanis számolni kell a nedves úttesten megnövekvő féktávolsággal, a sötétből előbukkanó állatokkal, gyalogosokkal, kerékpárosokkal. A gépjárművek sebességét úgy kell megválasztani, hogy az ahhoz tartozó féktávolság ne legyen hosszabb, mint a belátható útszakasz hossza. Egy személygépkocsi féktávolsága – száraz útviszonyok mellett – 50 km/h sebességnél kb. 36 méter. Ez azt jelenti, hogy ha egy 50 km/h sebességgel közlekedő autós előtt felbukkan pl. egy gyalogos, akkor 36 méter kell ahhoz, hogy járművét állóra fékezze. Éjszaka, vagy korlátozott látási viszonyok között egy kivilágítatlan gyalogos kb. csupán csak 30 méter távolságból észlelhető, vagyis 50 km/h sebességnél az ütközés többnyire elkerülhetetlen.

A gyalogosoknak a járdán, ahol nincsen járda a leállósávon, az útpadkán vagy a kerékpárúton, ha egyik sincsen vagy az a gyalogos közlekedésére alkalmatlan, akkor az úttest szélén – lakott területen belül lehetőleg a menetirány szerinti bal oldalon, lakott területen kívül mindig a bal oldalon, a járműforgalommal szemben – kell közlekedni.

2008. január 1-től a lakott területen kívüli út úttestén, leállósávján és útpadkáján tartózkodó gyalogosnak – éjszaka és korlátozott látási viszonyok esetén – fényvisszaverő mellényt (ruházatot) kell viselnie. A fényvisszaverő mellény viselése a gyalogosok számára minden esetben kötelező lesz függetlenül attól, hogy milyen okból tartózkodik az úttesten, a leállósávon vagy az útpadkán. A rendelet a műszaki hiba miatt vagy egyéb okból megálló járműből kiszálló személyekre is vonatkozik.

Kerékpárral a kerékpárúton vagy a kerékpársávon – ahol nincs – a leállósávon vagy a kerékpározásra alkalmas útpadkán kell közlekedni. Ahol az úton nincs kerékpársáv és nincs leállósáv sem, és az útpadka kerékpározásra alkalmatlan – feltéve, hogy a közúti jelzés nem tiltja – kerékpárral az úttesten szabad közlekedni.

A kerékpárt éjszaka és korlátozott látási viszonyok között lámpákkal kell kivilágítani. A kerékpárt fel kell szerelni előre fehér vagy kadmiumsárga fényt adó lámpával, hátra piros fényt adó helyzetjelző lámpával, hátul egy nem háromszög alakú piros fényvisszaverővel, kerekenként 1 db borostyánsárga színű küllőprizmával.

2007. június 1-től bevezették, hogy lakott területen kívül éjszaka és korlátozott látási viszonyok között a kerékpárt hajtó személynek – a mellett, hogy kerékpárját a jogszabályban meghatározott módon ki kell világítania – fényvisszaverő mellényt kell viselnie!

Akár gyalogosról, akár kerékpárosokról van szó, nagyon fontos, hogy rossz látási körülmények között jól láthatóak legyenek a közúti közlekedés során. Ma már Magyarországon is egyre elterjedtebbek a különböző láthatóságot biztosító fényvisszaverő eszközök (mellények, karszalagok, prizmák, refflektív csíkok, stb). Egy fényvisszaverő eszközzel ellátott gyalogos vagy kivilágított kerékpáros éjszaka már 130-150 méter távolságból is észlelhető, és ez jelentősen csökkenti a baleseti kockázatot.