Egységgé kovácsolódnak
Szállingóznak a határvadászjelöltek a Készenléti Rendőrség (KR) laktanyája felé: még civilben érkeznek, de odabent már rendőrként viselkednek.
Hétkor sorakozó, névsorolvasás, átöltözés, nyolckor megkezdődik az oktatás. Maroklőfegyver fogalma, fojtófogás hátulról, csapaterő és csapatszellem, zuhognak az új ismeretek. Budapesten 72-en vágtak neki a féléves határvadászképzésnek.
A migrációs krízis az államhatárokon válaszadásra késztette Magyarországot. A jelenséget szakszerűen kezelik, ám az eredményes határvédelem nagyszámú élőerőt igényel, ami rendkívüli utánpótlásképzést hívott életre. Az iskolarendszeren kívüli határvadász-járőrtárs oktatás keretei között 3000 új kollégával szándékozik növelni a hivatásos állomány létszámát az Országos Rendőr-főkapitányság. A felvételi követelményeknek megfelelő első turnus, több száz rendőraspiráns november 2-án kezdte el a képzést vidéki súlyponti kirendeltségeken és a KR Kerepesi úti objektumában.
A fővárosból és vonzáskörzetéből 19–49 év közötti reménybeli tiszthelyettesek ültek iskolapadokba: ki naponta jár be, mások alvókörletekben elhelyezve éjszakára is élnek a rendőrség vendégszeretetével. Egyebek közt vendéglátós, informatikatanár, árufuvarozó, fegyveres biztonsági őr, bérszámfejtő, fémipari dolgozó és üzletvezető-helyettes adta fejét rendőrködésre. Más-más élettapasztalatokkal, előképzettséggel érkeztek, de a hat hónapos általános rendőri plusz egyhavi speciális határvadász-oktatás végén egyformán képzett zsaruk lesznek.
– Az egységgé kovácsolás egyébként is feladata a képzésnek – mondta Gyöngyösi István törzsőrmester, vezényelt szakoktató. – Ez nem tananyag, ez a légkör a foglalkozások egészénél jelen van. A majdani kollégáknak képesnek kell lenniük csapatban gondolkodni, csoportérdeket szem előtt tartani, bajtársiasságot tanulni és mutatni, felelni magukon túl egymásért is. Tudniuk kell, hogy az utcán vagy a határon, ha beleszólnak a rádióba, akkor jön a segítség, tagjai lesznek egy hatékony szervezetnek, amivel kölcsönösen számíthatnak egymásra.
Határvadász-hátizsák Gyöngyösi István törzsőrmester kezében
A bajtársiasság hangsúlyos, az esetleges mulasztásokért az egész csoportot marasztalják el az oktatók. Így, a többiekért is felelősséget érezve bizonyosan jobban vésődnek be az elvárások. Ha mégis hiba csúszna a kivitelezésbe, a közösen végzett fekvőtámaszok nem állítják pellengérre a „bűnöst”. A tanulók több csoportra bontva, párhuzamosan kapnak ismereteket, mindenkire sor kerül minden oktatáson.
Gyöngyösi törzsőrmester a rábízott szakasznak általános szolgálati ismeretekkel nyitja meg a napot, a többiek intézkedéstaktikai képzésen vesznek részt, ebédszünet után a két csoport tantárgyat és oktatót cserél. Az elméleti oktatáson a kékbe öltözött, jogállásukat tekintve KR-munkavállalók körmölik az egyéni felszereléseket taglaló tananyagot, de a speciális fegyverek működésére-működtetésére nézve is kapnak ismereteket. A jól felépített előadás nem puszta műszaki adathalmaz átadása, a szakoktató gyakorlati példákba ágyaz be jogi ismereteket, komplex helyzetek elemzésével tanulják, hogy mi a közterület, mi a garázda magatartás, mi az arányos fellépés, végső esetben milyen jogszabályok vonatkoznak a lőfegyver használatára a tömegben.
– Mindent igyekszem érthetően elmondani, véleményem szerint egy parancsokkal kommunikáló testületnél sem lehet helyes válasz egy kérdésre a „csak” vagy az „így szoktuk” – érvelt a törzsőrmester. – Mindenkinek be kell állni a sorba, el kell fogadni a sarzsi diktálta hierarchiát, de ez elöljárói részről nem jelenthet öncélú utasítgatást: az a célom, hogy a tanulók fegyelmezett, de gondolkodáson alapuló szervezetként ismerjék meg a rendőrséget.
Ez világos, kicsit talán még gyámoltalanul formálódik a képzés harmadik hetében a „kérek engedélyt” és a „parancs, értettem!”, de már semmiképp sem ismeretlen formulák. A tanulók haladnak előre a megkezdett úton:
– Nincs rang, nincs zebra, nincs gumibot, van ellenben rendfokozat, kijelölt gyalogosátkelőhely és rendőrbot: ezeket már megtanultuk – mosolygott Szommer Patrícia. – Bizonyos civil fogalmazásmódot el kell hagynunk, ez egy ilyen hivatás. Gyerekkorom óta rendőr akartam lenni, szereztem civil szakmai felsőfokú végzettséget is, de számomra nem volt kérdés, a rendőrség lesz az igazi munkahelyem.
A csapatszellem mellett a jó zsaru további fontos ismertetőjegye az aktív cselekvőkészség és a fegyelmezettség. Az intézkedéstaktikai foglalkozáson mindkettő elsajátítására lehetőség nyílik.
– A lelkesedéssel nincs probléma, jó az emberanyag, kifejezetten agilisak, a pontosságot, szakszerűséget kell megtanítanom a rendőrjelölteknek – magyarázta a tornateremben Csitári Tamás százados, kiképzésvezető.
– Elvezetőfogásokat gyakorlunk, az ellenállás leküzdését, bilincselést.
– Én röplabdáztam, társam, Peszeki Sándor kézilabdázott, sem a mozgással, sem a fegyelmezettséggel nincs gondunk, ismerjük a csapatérdeket – tette hozzá Tarcali Bence két formás földre vitel közt. Felváltva lesznek zsaruk és olyan emberek, akik ellen intézkednek, odavissza tekergetik egymás végtagjait a földön. Bár még csak a negyedik foglalkozáson vannak túl, rögzül a koreográfia. Mellettük lányok püfögtetik egymást a talajra, szó nincs alibizésről vagy jelzésszintű pantomimről, a jövő rendőrnői, Lovász Csilla és Hajdú Mónika is komolyan veszik a gyakorlást. Havacz Tamás rendészeti szakos gimnáziumból érkezett a képzésre, alkalmi előállítottja, Kiss József nemrég még vasipari szakember volt, az eltérő múlt és a korkülönbség nem okoz gondot, az oktatás minden leendő zsaru számára készségszintre fejleszti az intézkedést.
A nap végén a diákok praktikus, figyelmes ajándékot kapnak a KR-től, egy-egy bordó-kék „iskolatáskával” gyarapszik felszerelésük. A gyakorlótéren 16 órakor alaki kiképzésbe oltott búcsúzással ér véget a nap, a 72 tagú kórus együtt már igen markánsan dörög választ az elöljáró elköszönésére: „Viszont-látásra!” Úgy legyen.
Szilágyi Attila
Fotó: André Ildikó