Író, költő, rendőr

2017. 03. 08., sze - 11:33
Zsaru Magazin

A gimnáziumi évek alatt kezdett verseket írni Molnár Tamás őrnagy. Az elkészült írások még a fiókban landoltak, későbbi, természet ihlette novelláit már pályázatokra is beküldte, így nyerte el a 2016-os Nimród irodalmi díjat.

Kamaszként egész kötetre való verset írt Molnár Tamás, az Ózdi Rendőrkapitányság hivatalvezetője. Joghallgatóként már inkább a novella műfajában vetette papírra gondolatait.

 


Molnár Tamás őrnagy

 

– A versek többsége a feleségemhez szól, míg a novellák témája főként a természet – mondta az őrnagy, aki 19 éve szerelt fel a rendőrséghez. – Gyerekkorom óta figyelem a természet rezdüléseit, talán ezért is rajongok Fekete István műveiért. Azt hiszem, mindegyiket olvastam, van, amelyiket tán hússzor is. Írásaimban legtöbbször én is a természet történéseiről és az ember természethez való viszonyáról írok. Van, hogy az olyan egyszerű dolgokról jut eszembe valami, mint a szélfútta fenyőgallyak játéka az utcai lámpák fényénél. Ilyenkor azonnal leülök, és papírra vetem gondolataimat. Ha épp nincs nálam füzet, az sem akadály, volt már, hogy kötvénypapírra vagy zsebkendőre firkantottam le, ami eszembe jutott.

Molnár Tamás egy ideje inkább a próza műfaját részesíti előnyben. Ám amikor a kisfia indult az óvodai versmondó versenyen, és nem talált neki igazán testhezálló költeményt, írt neki egyet, melyet az akkor alig hároméves kislánya is kívülről fújt. A Tavaszünneppel nemcsak az óvodai, hanem a városi versmondó versenyt is megnyerte a fiúcska, később pedig szerzőjét is elismerték. A természet ébredéséről szóló versen érződik, hogy az őrnagy ismeri, amiről ír. Nemhiába, Molnár Tamás 32 éve horgászik.

– Az Ígéret című novellámat három évvel ezelőtt írtam, amikor szarvasbőgéskor naphosszat az erdőt jártam – folytatta a hivatalvezető. – Már sötétedett, amikor a szarvasbőgést hallgatva felfigyeltem a közeli templom harangjainak kongására. Valamiért elővettem a tárcámat, amiből egy összehajtogatott papírpénz hullott a földre. És ekkor eszembe jutott egy elfeledett ígéretem, amit nem sokkal azelőtt tettem. A novellában egy térdemre hullott falevél emlékeztet akkori szavaimra… Hiszem, hogy a természeti jelenségek, a flóra és fauna a maguk módján igenis tudnak mesélni, csak oda kell figyelni az üzeneteikre. Amikor 2015-ben az Ózdi Szép Szó Irodalmi Kör országos pályázatot írt ki vers és próza műfajokban, a határidő utolsó napján küldtem be az Ígéretet és a Tavaszünnepet. Nagy meglepetésemre mindkettővel az első helyen végeztem, így akkor kétszeresen is megkaptam az Aranytoll díjat. Ezután keresett meg az egyik zsűritag, és szegezte nekem a kérdést, gondolkoztam-e már azon, hogy kiadom az írásaimat. Bevallottam neki, hogy igen, de kételyeimet is felsoroltam. Ennek ellenére ő is biztatott, hogy vágjak bele. Megtettem, és elkezdtem könyvvé szerkeszteni 16 novellámat.

– Tavaly ősszel az említett két írásomat három másikkal egyetemben az Országos Magyar Vadászati Védegylet és a Nimród közös vadászirodalmi pályázatára is beküldtem – tette hozzá az őrnagy. – Amikor megkaptam a levelet, hogy az írásaimmal az országos pályázaton első helyen végezve én lettem a fődíjas, majd’ kiugrottam a bőrömből, olyan határtalanul boldog voltam! Nagyon sokat jelent számomra ez az elismerés, amit idén február 12-én vehettem át Budapesten, a FeHoVa kiállításon.

 

FERENTZI TÜNDE

FOTÓ: SEBESTYÉN JENŐ

 


Nimród Irodalmi Díj

 

Molnár Tamás

Tavaszünnep

 

Hajnalban még átballagott a réten,

Rá dér-virág harmatot rakott,

Megállt és búcsút intett az erdőszélen,

Majd fáradtan tovább baktatott.

 

Fagyzugba dobta elnyűtt bocskorát,

Az észkasban halkan elpihent,

Hogy átaludja az évszakok sorát,

Míg a fák közt hűvös szél szisszent.

 

Nyomában, napfényes útján,

Vidám, ifjú vándor suhant,

A hegygerincre felfutott, majd

Nagyot kacagva a völgy felé rohant.

 

Amerre járt, egy dalt dalolva,

Szerte a száraz fű között,

Zöld szárán bólogatva,

Talpra, hóvirág szökött.

 

És vidám dalát fára, bokorra

Szórta szerteszét,

Mindenhol zengett az erdő,

Tavaszt hívogatva szólt a nyitnikék!

 

A délután lassan átváltott nappalról alkonyra,

A Csillag elől a szél elfújta a felhőt,

Majd imbolygó szárnyakat rajzolt

a nyugati égboltra,

És én ragyogó szemekkel, kalaplevéve köszöntöttem az elsőt…

Ózd, 2015. március 22.


Kapcsolódó oldalak

Hírfolyam

 

Kicserélte a rendszámot

A Kapuvári Rendőrkapitányság járőrei elfogtak egy férfit, aki egy forgalomból kivont személygépkocsira egy másik járműre kiadott hatósági jelzést szerelt fel.

 

Állatkínzás miatt kell felelniük

A Szegedi Rendőrkapitányság vádemelést javasol egy pécsi nővel és lányával szemben, akik egy bőröndbe zártak, majd magára hagytak egy kutyát Szeged belvárosában.