Minden támogatást megkapnak

Zsaru Magazin
Szolnoktól a legközelebbi országhatár is másfél száz kilométerre van. A nagykun és a jász zsaruk ennek ellenére kéthetente kiveszik a részüket az államhatár őrzéséből.

A ködös éjszaka után verőfényes reggel várta a nappalos váltást a ma­gyar–szerb határ kelebiai szakaszán. A kettes szektor 12 kilométeres szakaszát – mint minden második héten – a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság megerősítő csapaterejének rendőrei védik. Százhárom szolnoki, jászberényi, mezőtúri, törökszentmiklósi, karcagi, tiszafüredi, kunszentmártoni és a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányságról érkezett zsaru. Akiknek a munkájára szükség van a határ mentén, hogy az állandóan ott szolgáló rendőrök is pihenhessenek.

 

– Minden harmadik megyei csapaterős szolgálatnak én vagyok a parancsnoka – mondta Váczi Levente őrnagy, a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság Tisza mélységi ellenőrzési és közterületi támogató osztály vezetője. – Az állomány tagjait a megye kapitányságainak vezetői jelölik ki, sokan önként jelentkeznek. Korábban már többször teljesítettünk szolgálatot Kelebián, de itt a kettes szektorban még csak másodjára. Ebben a szektorban mások a körülmények, amelyekhez igazodva kell a feladatokat végrehajtanunk. Parancsnokkal, logisztikussal, pszichológussal együtt 103 rendőrrel védjük a határt három szakasszal kéthetente.

 


Vácz Levente őrnagy a nappali szolgálatot ellenőrzi

 

– A tegnapi éjjelen olyan köd volt, hogy a figyelőtornyokból nem lehetett látni a kerítést, mindenki a közvetlen határvonal mellett próbált meg figyelni – vette át a szót Szelindi Ádám törzsőrmester, a Mezőtúri Rendőrkapitányság járőre. – Közel van a tranzitzóna, az elfogott és a szerb területre visszakísért határsértők nem mennek messzire, itt, a mi szektorunkban próbálnak nekivágni újra meg újra. Mondanám, hogy résen vagyunk, de itt nincs rés.

 

Ezt megerősítette a nappali szolgálat szektorparancsnoka, Török Bálint törzszászlós, a Mezőtúri Rendőrkapitányság szolgálatirányító parancsnoka is. 2015 óta mindössze egy váltást hagyott ki:

 

– Ha lemegy a nap, mozog a határ túloldala. Vannak próbálkozók, akik a kerítés ellenére is nekivágnak. Ha ritkább lenne a járőrözés, annak híre menne, többen próbálkoznának a határsértéssel. Volt már kerítésvágásunk, tíz perc elteltével elfogtuk a határsértőket. Tizenhárom éve vagyok rendőr, változatos így a szolgálat, hogy kéthetente itt vagyok. Párom is szakmabeli, megérti, hogy szeretem ezt a munkát, amiből egy belső megyében szolgáló rendőrnek is ki kell vennie a részét.

 


Török Bálint törzszászlós

 

Halmai Ferenc hadnagy, a Jászberényi Rendőrkapitányság közrendvédelmi osztályának előadója és Nagy Károly törzsőrmester, a Kunszentmártoni Rend­őrkapitányság járőre barátságukat a határ menti szolgálatnak köszönhetik. Amikor nem gyalogolnak, akkor a Kelebiai Határrendészeti Kirendeltség szolgálati terepjárójára szállnak. Az új Skoda Yetinek meg sem kottyan a szektor homokos talaja, a műveleti út olyan itt, mintha autópálya lenne.

 


Nincs határsértésre utaló mozgás

 

– Van olyan kapitányság, ahol a rendőrök mellett a szolgálati járművüket is a határ mellé vezényelték – magyarázta Bíró Imre százados, a Törökszentmiklósi Rendőrkapitányság fogda- és kísérőőri osztályának vezetője.

 

– A Lada Nivánk talán kicsi, de nincs az a sár, hó, terep, amivel ne birkózna meg. Néhány körzeti megbízottunk ezekkel az autókkal szolgál itt is, nagy megbecsülésnek örvendenek.

 

Bíró százados szerint a csapaterős szolgálatból azok is kiveszik a részüket, akiknek otthon a határra vezényelt állomány helyett kell kettős erőbedobással dolgozni:

 

– Szabad időnk nincs sok, hiszen amikor nem a határ mellett vagyunk, otthon kell helytállnunk. A túlóráért megkapjuk a megfelelő illetményt, ezzel nincs gond. Hogy mikor jutok el horgászni, az más kérdés, de hát rendőr vagyok, ez a hivatásom.

 

A szolgálat után pihenő is jár. A szolnoki csapat a kelebiai kettes szektortól 60 kilométerre pihen, két kiskőrösi és soltvadkerti szállodában. Pivarcsiné Nuszpel Bernadett, a kiskőrösi hotel menedzsere szerint a szolnoki zsaruk jó vendégek, szinte láthatatlanok, amikor megérkeznek a szolgálatból, a szálloda szakácsainak kedvencei, hálásak minden jó falatért.

 

 


A szálloda menedzsere jó vendégnek tartja a zsarukat

 

– Minden körülmény adott a pihenéshez, csak a logisztika okoz gondot, napi kétszer másfél órát vesz el – vette vissza a szót Váczi őrnagy. – Ilyen minőségű szálláshely nincs a kelebiai határ közvetlen közelében. A távolság inkább a sofőröknek ad pluszmunkát, hiszen az állomány utaztatása is felelősséggel jár, és éberséget követel.

 

 


Kilométerekre belátni a kelebiai végeket

 

Major Tamás törzszászlós, a Szolnoki Rendőrkapitányság körzeti megbízottja a soltvadkerti panzióban készült éppen a déli alvásra, este hatkor már újra a határt fogja védeni:

 

– Azzal nincs gond, mit csináljunk két szolgálat között: alszunk, pihenünk, ha kicsit több az idő, akkor jöhet a testedzés, telefon a családnak, szeretteinknek. Otthon tudják, mire vállalkoztunk, minden támogatást megadnak. Amikor először „tűntem el” hetekre a szolnoki utcákról, a polgárok megkérdezték, miért kell nélkülözniük a körzeti rendőrüket, mit keres egy szolnoki zsaru a határon. Magyar rendőr vagyok, a határok védelme a feladataink része. Nem kellett ennél bővebb magyarázat, és elég volt a polgárok válasza: akkor büszkék vagyunk rád, rátok!

 

Végh Attila
Fotó: André Ildikó