A Bácska Helikopterbázist szeptember 1-jén adták át. Az első éles éjszakai bevetésre szeptember 2-án jelentkezett a Rómeó 355 hívójelű Airbus-Eurocopter AS355 helikopter háromfős személyzete.

Este hatkor Gyenei Zoltán alezredes, a Készenléti Rendőrség főpilótája telefonál. A vonal másik végén a Budapest FIR (Repüléstájékoztató Körzet) irányítója, akinek minden államhatáron belül végrehajtott repülést jelenteni kell. A főpilóta közli a gép típusát, jellegzetességeit, színét, a repülés időtartamát, útvonalát, az üzemanyag mennyiségét, a fedélzeten tartózkodók számát.

Gyenei Zoltán alezredes

Fél óra múlva a személyzet már hajózóruhában. A hatalmas, modern hangárból kitolják a helikoptert saját „parkolójával”, egy kerekeken gördülő kis dobogóval együtt. Bár reggel megvolt a kötelező műszaki szemle, a szerelők a másik pilóta, Bukor János alezredes, pilóta irányításával még egyszer átnéznek mindent. Közben Magasdi György törzsőrmester, fedélzeti operátor egyeztet a határrendészekkel:

– Én figyelem a monitorok, a hőkamerák felvételeit, tartom a kapcsolatot a földi kollégákkal, irányítom a két pilótát, ha határsértést észlelünk, ha meg kell világítanunk felülről egy területet. A Bács Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság határrendészeti osztályával és a magyar–szerb határ rendőreivel egyeztetett terv szerint repülünk. Mindig van egy határőr is a fedélzeten, aki kiválóan ismeri a szakaszt, a tereptárgyakat, domborzatot, segítve a navigációt.

Bukor János bemutatja a modern fedélzeti műszereket, a mindent látó égi szemeket, kamerákat, reflektorokat. Repülés előtt még egyszer mindent ellenőriz.

Bukor János alezredes

A főpilóta 18 óra 45 perckor jelzi a FIR-központnak, hogy erősödik a szél, és kéri, értesítsék a szerb légügyi hatóságot a határ vonalán végrehajtandó repülésről.

– Rá kell tartani a gépre – mondja Gyenei alezredes –, ha nagy az oldalszél, véletlenül sem fordulhat elő, hogy áttévedünk a szomszéd ország légterébe. A légtér szent dolog.

Este hétkor beindulnak a rotorok, fülsiketítő a zaj. Mindenki a fedélzeten, a gép magasba emelkedik. A földi személyzet felkapcsolja a leszállópálya jelzőfényeit.

Rómeó 19 óra 15 perckor már a kijelölt határszakasz felett repül. Ahogy sötétedik, a helikopter úgy olvad bele az égbe, csak a rotor duruzsolása, a felvillanó jelzőfények sejtetik, a magasból is vigyázzák a határt. A két pilóta felveszi az éjszakai repüléshez szinte elengedhetetlen speciális sisakot.

– A tájékozódást segíti, figyeljük a területet a repülés biztonságára koncentrálva – magyarázza Bukor alezredes. – Ilyen géppel korábban nem repültünk, meg kell szokni. A légi rendőrnek a földön dolgozó kollégák segítése a célja, akár határsértőket keresünk, akár más feladatot hajtunk végre. A Rómeó a határt védi, de más célra is bevethető. A műszak előtti, reggeli 20-30 perces felkészítés után egy riasztásra öt percen belül felszállhatunk. Napi 16 órás a készenlét, ebben van egy reggeli és egy esti tervezett repülés, ha pedig a határról segítséget kérnek tőlünk, megyünk.

Egy határőr járőr kér légi támogatást Katymár térségében 19 óra 45 perckor, a tájékozódási pont a megadott határkő. Az operátor közli az irányt, ráirányítja a területre a hőkamerákat, felkapcsolják a reflektorokat. A kukoricásban két „határsértő” őz, nekik szabad az átjárás.

Tíz perc múlva egy másik földi járőr Gara felé halad egy földúton. Rómeó bevilágítja a területet, itt is tiszta minden. Az égből jövő fény a tapasztalatok szerint megzavarja a határsértőket, lefagynak, belátják, nincs esélyük a menekülésre. Az égi járőr szükségességét igazolja, hogy augusztus utolsó hetében – a helikopter hadrendbe állítása előtt – ezen a szakaszon több mint 250 határsértő akadt horogra. A légi segítséggel egyszerűsödik az illegális migránsok elfogása.

Gyenei alezredes 20 óra 5 perckor fordulást vezényel, a gép visszaindul a bázisra. A szélben kicsit macerás a landolás. Pár perc pihenő után az alezredes telefonál, a Bácska bázis következő repülési szolgálatát jelenti be. Megint felbőg a két motor, szelet kavarnak a rotorok, a személyzet int, irány a kelebiai határszakasz.

Végh

FOTÓ: Simon