Hagyományőrző kisbuszok
Három keveset futott, kiváló állapotú, karbantartott kisbusz extrákkal: beépített röntgengéppel, Molotov-koktélt álló burkolattal, külső kamerával, páncélozással, szó szerint bombabiztos utánfutóra vizsgáztatva.
A rendőrség is folyamatosan keresi, fejleszti a profiljaihoz legmegfelelőbb eszközöket. A Hagyományőrző Rendőrszázad három Mercedes kisbuszát speciális feladatra állították hadrendbe a kilencvenes évek elején.
Miért kellett poggyászátvilágító a kétezer lakosú nyírségi városkába, hogyan került németalföldi, tűzálló zsarukocsi a Kerepesi útra, és melyik az a szolgálati autó, amelynek zökkenéseinél egyetlen ralipilóta sem lenne nyugodt?
– A rendszerváltás számos változást hozott, amikre a rendőrségnek is reagálnia kellett – kezdi Bogdán András alezredes, a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) Hagyományőrző Rendőrszázadának parancsnoka. – Az oldódó politikai légkör egyik legemblematikusabb jelensége volt, hogy már megrendeztek korábban háttérbe szoruló egyházi rendezvényeket. A rendőrségnek gondoskodnia kellett ezeknek az eseményeknek a krízismentes lebonyolításáról. A nagyszámú résztvevő, olykor a díszvendégek miatt ez néha komoly kihívás volt, szakmai szempontból a biztosítási feladatok egyik csúcsaként emlegetjük az 1991-es pápalátogatást. A római katolikus egyházfő világviszonylatban is a legvédettebb személyek közé tartozik, épségéért, sérthetetlenségéért a legfelkészültebb szakemberek felelnek. A pápa a máriapócsi zarándokhelyen augusztus 18-án misét pontifikált a kegytemplom mellett felállított szabadtéri oltárnál, 150 ezer hívő jelenlétében. Előzetesen lehetett erre a kimagasló létszámra számítani, ezért volt szükség különleges autó beszerzésére. A kocsi külsőre nem sokat árul el a funkciójáról, jelzés nélküli, fehér jármű. „Tudása” a szállítóterében rejlik: ebbe egy németországi reptereken, minisztériumokban használt poggyászátvilágító berendezést, szinte egy röntgengépet integráltak. Így oldották meg a 150 ezer látogató táskájának átvizsgálását. Egy futószalagra feltéve néhány másodperc alatt átvilágították őket, látva mindegyik beltartalmát, kiszűrve a rendezvényen veszélyesnek ítélt tárgyat.
A járműnek ezután nem volt hasonló feladata, 22 ezer kilométert futva került parkolópályára. Hogy ne vesszen a feledés homályába, a hagyományőrzők „kikérték” állomáshelyéről. A röntgenes átvizsgálóból eltávolíttatták a sugárzó anyagot, de magát a szerkezetet és a monitorát meghagyták. A képernyőn egy korábban felvett, csomagok ellenőrzéséről szóló filmet vetítenek, így illusztrálhatják, miként dolgozott a gép korábban.
– A rendszerváltás idején indult a másik kisbusz pályafutása is – mutat egy sötétszürke járgányra Bogdán András. – Hollandiából került hazánkba 1991-ben. A rendőri vezetők sok tanulmányúton vettek részt Nyugat-Európában, és megismerkedtek a korszerű tömegkezelési eszközökkel is. Hollandia, Németország, Ausztria és Svájc volt a fő célterület, ezek az államok bírtak a magyar rendszerbe integrálható, hatékonynak ítélt rendészeti doktrínákkal. Az elméleti tudás mellett a jobb gazdasági helyzetben lévő országok rendőrségei szolidaritásból tárgyi segítségnyújtással is segítették a hazai állomány korszerűsítését. Ez a kisbusz csapatszállító feladatkörrel érkezett. A megelőző években 8–10 fős bevetési egységek mozgatására szolgáló járművek nemigen voltak rendszerben, észszerű volt ezt a szükségletet fedezni. Magán hordozza egy olyan jármű jegyeit, amelynek szükség szerint egy parázs hangulatú rendezvényen is helyt kell állni, biztonságot teremtve a benne utazóknak. A szélvédője elé rács helyezhető, ezt a kocsi bemálházva, állandó kellékként hordja. Oldalablakai vastag, törhetetlen plexiből készültek. A karosszéria érdes felületű, lángálló műanyag bevonatot kapott. Így megakadályozza, hogy mágneses szerkezettel robbanóanyagot lehessen az autóra felhelyezni, és védelmet nyújt gyújtóbombával, Molotov-koktéllal szemben is. Üzemanyagtöltő nyílása rejtett, kipufogócsövének vége rácsozott a kéretlen anyagok betömésének kiküszöbölésére. A Mercedes a Készenléti Rendőrséghez (KR) került, később mobil vezetési pontnak alakították át. Többfrekvenciás rádióberendezést kapott, munkaállomásokat alakítottak ki benne, így komfortosan ki lehetett hajtani asztalain a térképeket is. Külső felületére kamerákat szereltek fel, amik kilátási perspektívát és a látottak rögzítésének lehetőségét is megteremtették. Mivel szerencsére nyugalmas időszak köszöntött be, nem kellett használni, a Nyugatról hozott eljárások és tárgyi megvalósítások azonban a mai, hasonló járművek felszerelése és használata előképének tekinthetők. A BRFK és a KR is rendszeresített dokumentáló autókat a tömegrendezvényekhez. Ezeken a jól látható kamerák mellett feliratok is közlik küldetésüket, használatuk a személyiségi jogok betartása mellett történik. A készített felvételek segíthetnek esetleges bűncselekmények elkövetőinek azonosításában, a normakerülés bizonyításában, így azoktól a vétlen személyeknek nem kell tartaniuk.
„Nem szeretném, ha dinnyeszállító furgonként végezné” – jegyezte meg a harmadik Mercedes kisbusz utóéletével kapcsolatban a KR Tűzszerész Szolgálatának parancsnoka, amikor a hagyományőrzőknek ajánlotta a kiszolgált kisbuszt.
– Egyetértettünk, ennek a járműnek is helye van a gyűjteményünkben – mondja az alezredes. – Az az optimális, ha nem lehet hallani róluk, náluk ugyanis minden túl nagyot szól. A tűzszerészek munkája ezzel együtt kevéssé ismert, nincsenek reflektorfényben, nekik is emléket kívántunk állítani az autó befogadásával, restaurálásával. Egy emelt hasmagasságú, páncélozott felépítményű kisteherautó. Nem süvített soha háromszázzal, nem teljesített időre nyaktörő hegyi szakaszokat, de aktív időszakában kevesen ültek volna nyugodt szívvel a volánja mögé, mivel bombákat szállított. Teljesen zárt volt, légkondicionáló berendezés gondoskodott a szellőzéséről, a vastag falak, no meg a munka jellege miatt azonban izzasztó lehetett benne szolgálatot teljesíteni. A kocsi vonóhoroggal van felszerelve, bombaszállító utánfutó vontatása céljából, sokszor vitt magával speciális szállítmányt is, bombakutató robotot. Mintegy 40 ezer kilométert tett meg izgalmas terheivel. Az adott korban magas technikai színvonalúnak számított: Németországban is használták, Oroszországban a mai napig futnak hasonlók. A mi sokat látott példányunk jelenleg egy „civil” rendellenesség miatt van műhelyben: váltóproblémái léptek fel, ezek orvoslása után, eredeti feliratai újrafestésével csatlakozik flottánkhoz.
SZILÁGYI ATTILA
FOTÓ: FRANCZ ILONA