Jó tudni!

2020. 06. 17., sze - 16:52
Zsaru Magazin

Dr. Dános Valér nyugállományú vezérőrnagy 1977-ben végzett a Rendőrtiszti Főiskolán, később tanított, és vezette is az intézményt.

1982-ben jogi diplomát szerzett. Kriminológiát, gazdasági jogot, gazdaságvédelmet, gazdaságvédelmi menedzsmentet tanított tanszékvezető főiskolai tanárként. Nevéhez fűződik a kompetenciaalapú, moduláris képzés rendszerének kialakítása. Irányításával készült el a rendvédelmi szervek teljes kompetencia-térképe és az erre felépített háromfokozatú, egymásra épülő, egységes vezetőképzés. Az MTA állam- és jogtudomány kandidátusa ma a Belügyi Szemle főszerkesztője. Most azt tudhatjuk meg tőle, miért fontos a rendvédelem területén a tudományos gondolkodás.
 

– Az emberiség most, a járvány időszakában nagyon szurkol a tudománynak. Bízik abban, hogy a tudomány gyorsan segíteni fog?

– Igen, különösen azért, mert a digitális világ felgyorsította az információáramlást a kutatóintézetek között, így a szakemberek munkáját is nagyon hatékonyan segíti. Talán egyszer ez a vírus is olyan lesz, mint azok, amelyek egykor szinte megoldhatatlan problémát jelentettek, de ma már egy oltással megelőzhetők. Azért ez percek alatt nem megy.

– Ennyi idő alatt legfeljebb egy oldalt lehet megtanulni a telefonkönyvből.

– Tudom, mire céloz, ezt a történetet legutóbb Pintér Sándor elevenítette fel a 70. születésnapomon. Mi ugyanis együtt vettünk részt az alapkiképzésen. Akkoriban az a három tanuló, aki leghamarabb felmondta a leckét, hazamehetett kimaradásra. Én nagyon sokszor voltam otthon. Egyszer Pintér Sándor próbára akart tenni, és kérdezte, mennyi idő alatt tudnék megtanulni egy oldalt a telefonkönyvből. Csak akkor hitte el, hogy különlegesen gyorsan megragad a fejemben a tananyag, amikor ez nagyjából tíz perc alatt sikerült.

– Csak van titok…

– Nincs, ez adottság lehet. Különféle vizsgáim előtt csak annyit csináltam, hogy kívülről, belülről a szobám ajtajára ragasztottam egy-egy nagy csomagolópapírt, amire felírtam a felsorolásokat, meghatározásokat. Ahányszor kimentem vagy bementem, mindig ránéztem ezekre, végigolvastam a tudnivalókat, és azok rögzültek.

– Rendőr lett, de ezt megelőzte két év a Műegyetemen. Oda hogyan került?

– A felmenőim között mérnökök, pedagógusok, orvosok találhatók, hetedíziglen pedig leszármazottja vagyok a sakkozógép feltalálójának, Kempelen Farkasnak. Matematikus akartam lenni, de mérnök édesapám azt gondolta, hogy a szerszámgépészeté a jövő, ő irányított a Műegyetem felé. Csúnyán írtam, és mivel emiatt nem volt esélyem arra, hogy jó eredményeket érjek el, otthagytam.

– 1972-ben nyomozóként kezdte a belügyi munkát, 1977-ben kitüntetéssel végzett a Rendőrtiszti Főiskolán. Hogy került a rendőrséghez?

– Úgy gondoltam, a főiskoláról mehetek majd a jogi egyetemre, engem akkor már az érdekelt. De miután érdeklődtem ennek lehetősége felől, azt a választ kaptam, hogy a rendőrségnek nem jogászokra, hanem jó bűnügyesekre van szükségük. Néhány nap múlva Györök Ferenc vezérőrnagy, a főiskola parancsnoka felkért, hogy maradjak tanársegédként az intézményben. Zavarban voltam, mert közben elígérkeztem az I. Kerületi Rendőrkapitányságra bűnügyi vezetőnek. Miközben bizonytalankodtam, Györök Ferenc hozzátette: annak, hogy a főiskolán tanítsak, egy feltétele van, azonnal be kell iratkoznom a jogi egyetemre. Ekkor már csak egy kérdésem volt: hol írjam alá?

– Ettől kezdve egész élete a tanításról szólt.

– Így van. Tanítottam a főiskolán, közben az ELTE-n kriminológiát, később a Gábor Dénes Főiskolán is, és a Tomori Pál Főiskola egyik alapítójaként félállásban tanszékvezető is voltam néhány évig. 2014-ben pedig a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi magántanára lettem. Tanítottam kriminológiát, gazdasági jogot, gazdaságvédelmet, gazdaságvédelmi menedzsmentet. Mindig kerestem a katedrát.

– Az oktatásban rejlő lehetőségek is érdekelték. Az új megközelítések, az újítások.

– Azt gondolom, az újnak nem a régi az igazi ellensége, hanem a még újabb. Szerencsés vagyok, egész életemben fiatalok között dolgozhattam, így pontosan tudom, hogyan lehet a fiatalok digitális világába behatolni a kütyük, a játékok segítségével. Volt egy gondolatom: a generációspecifikus oktatási rendszer kiépítése.

– Logikus gondolat: teljesen másképpen kell a különféle korosztályokat oktatni.

– Pontosan. A digitális bennszülöttek már nem tanulják, hanem szerzik az ismereteket. Azt vallom, hogy aki megérti és jól használja az informatika világát, az lesz a jövő nyertese.

– Fontos újítása volt, hogy az 1990-es évek második felében kidolgozta a kompetenciaalapú, moduláris vezetővé képzés rendszerét, és elkészítették a rendvédelmi szervek teljes kompetencia-térképét.

– A kompetenciaalapú kiválasztásnak és képzésnek az a lényege, hogy ne az alkalmatlanokat szűrjük ki, hanem az alkalmasakat találjuk meg. Azzal szoktam példálózni, hogy kitűnő osztályvezető nyomozási ügyész lett egy egyetemi társamból, akinek az egyik lábát valamiféle szerkezet segítette a járásban, de éppen emiatt a rendőrségnél, a fizikai alkalmassági vizsgán értelemszerűen nem ment volna át. Noha lehet, hogy nagyszerű bűnügyi osztályvezető válhatott volna belőle. Az 1990-es évek közepén arra gondoltam, hogy paradigmaváltásra van szükség a rendvédelmi ágazatban a vezetőképzés területén. Ennek érdekében hosszú évek alatt megcsináltuk az ágazat teljes kompetencia-térképét. Ma már a büntetés-végrehajtás, a katasztrófavédelem és a rendőrség területén harminc feletti modell segíti a kiválasztást.

– Ugyancsak újítás, ami az ön nevéhez fűződik: a diákok számára kidolgozott drogprevenciós program.

– Kriminológusnak indultam, már 1977-ben a főiskolán az foglalkoztatott, hogy az egyik ember miért válik bűnözővé, a másik miért nem. Arra jutottam akkor, hogy a megelőzés nagyon fontos. Ezért aztán az 1990-es évek elején kidolgoztunk egy Ön- és vagyonvédelemre nevelés elnevezésű programot általános iskolásoknak. Láttuk, hogy a drog milyen veszélyes, ezért mindinkább a prevencióra fókuszáltunk. Megszületett a Bűnmegelőzési Akadémia és annak intézményhálózata. Ma már a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács mindezt teljesen modernizálta. Jóleső érzés, hogy elhintettünk egy magot, és van, aki locsolgatja, tökéletesíti. Később a Rendőrtiszti Főiskola számára is kidolgoztuk a bűnmegelőzési szakirányú továbbképzési szak tantervét.

– A tanítás körbefonta az életét, de a tudomány gyakorlata, tisztelete is. Korinek Lászlóval és Janza Frigyessel erősen szorgalmazták, hogy önálló tudományként fogadják el a Magyar Tudományos Akadémián a rendészettudományt. Miért?

– Mert olyan mennyiségű és minőségű tudományos anyag gyűlt össze ebben a témakörben, kutatások, tanulmányok, elemzések, hogy úgy éreztük, ebből már kirajzolódik egy önálló tudományág. Hosszú út vezetett addig, hogy ez megvalósult, de sokat köszönhetünk az Akadémián Szabó András professzornak, ő látta meg benne a lehetőséget, ő karolta fel.

– A Belügyi Szemle főszerkesztőjeként nem lehet könnyű helyzetben. Hiszen az írásoknak éppúgy kell szólniuk a tudomány képviselőihez, mint az átlag érdeklődőhöz. Most viszont egy komoly változás talán megoldja ezt a problémát.

– Az 1953-ban megjelenő Rend­őrségi Szemle volt az elődje, amelyben azokat a tapasztalatokat írták meg, amik az adott korban jellemezték a rendőrség munkáját. Szakmai központú folyóirat volt, de szerkesztését lassan átvették a tudósok, így lett belőle Belügyi Szemle néven a Belügyminisztérium tudományos és szakmai folyóirata. A szakma így kicsit háttérbe szorult, de én úgy gondolom, megőrizve ezt a színvonalat, amit a lap A kategóriás tudományos besorolása jelent, fontos volna, hogy aki olvassa a cikkeket, azok tanulságait a napi gyakorlatban is tudja kamatoztatni. Ebben sokat segít, hogy március 20-án kiléptünk a világhálóra, ahol nincs terjedelmi korlát. Több lehetőséget ad arra is, hogy elválasszuk a tudományt, a szakmai írásokat és az egyéb érdekes dolgokat, valamint szeretnénk ezt a felületet egyben interaktívvá is tenni.       


TRENCSÉNYI ZOLTÁN
FOTÓ: ARCHÍV


Kapcsolódó oldalak

Hírfolyam

 

Neki nem, de a rendőrségnek elég volt

Nem volt elég sör otthon, ezért ült autóba egy ittas férfi Tótkomlóson. Boltba ment, közben elsodort egy kerékpárost. A baleset után nem állt meg, nem segített a sérültnek. A rendőrségnek ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy vádemelést javasoljon ellene.

 

Elfogták az embercsempészt

A rendőrök elfogtak egy cseh állampolgárt, aki 28 illegális migránst próbált jogellenesen Magyarország területére szállítani.