Legfontosabb a belső hang

2020. 06. 17., sze - 16:34
Zsaru Magazin

Élénken emlékszik minden egyes ügyre.

Arra is, amikor járőrként az ő ötlete vezette el kollégáit egy cserbenhagyó gázolóhoz, és arra is, amikor a Repülőtéri Biztonsági
Főigazgatóság volt bűnügyi igazgatójaként elfogták a Magyar Úszószövetség volt elnökét, Zemplényi Györgyöt, akit később 19 rendbeli csalásért ítéltek el. Egressy Pál ezredes 35 évi szolgálat alatt 30 jutalmat és 15 dicséretet kapott.

– Munkáscsaládból származom, én is szakmát szereztem először, vasesztergályos végzettségem van. A barátaim rábeszélésére lettem rend­őr – emlékszik az ezredes, aki 1970-ben Pesterzsébeten kezdett járőrként dolgozni. Már az első szolgálatok alkalmával érte egy olyan sikerélmény, amire a mai napig emlékszik. – Abban az időben az idősebb, tapasztaltabb rendőr mellé osztották be a próbaidősöket, így engem is. Éjszakások voltunk, amikor felfigyeltünk egy felénk közeledő autóra. Az egyik lámpája nem égett, ezért le akartuk állítani. A sofőr viszont kikerült minket, és elhajtott. Szerencsére a rendszámát még fel tudtuk írni. Egy jó óra múlva szólt egy gépkocsizó járőr a Budapesti Rend­őr-főkapitányságról, hogy segítsünk helyszínt biztosítani, mert a Hősök terén volt egy halálos gázolás. Odamentünk. Ismertük látásból a halott férfit, egy lecsúszott, alkoholfüggő ember volt. A helyszínen maradt fényszóródarabokból az egyik rendőr rögtön megmondta, hogy szerinte egy öreg Zsigulival üthették el a férfit. Azonnal eszembe jutott a rossz fényszóróval közlekedő kocsi. Szóltam a BRFK-s tisztnek, hogy mi felírtunk egy rendszámot, a sofőr szerintünk ittas lehetett. Rögtön lekérték a nyilvántartóból a tulajdonos adatait. Ráckevén lakott. Ott állt a kertben a sérült gépkocsi. Kiderült, hogy egy huszonéves fiatalember vezette. Totál részeg volt még akkor is, amikor ajtót nyitott nekünk. Nagyon megmaradt bennem ez az ügy, főleg, hogy akkor kaptam életem első pénzjutalmát a rendőrségen. De igazából nem is a pénzjutalom volt a legfontosabb, hanem az az érzés vagy belső hang, ami akkor és a rendőri pályám alatt végig ott volt bennem. Elmentem volna a világ végére is azért, hogy megtaláljuk azt, aki bűncselekményt követett el.

– Több mint három évig volt járőr, majd gazdaságvédelmi vonalon lett nyomozó Pesterzsébeten. Volt olyan éles helyzet, amikor fegyvert kellett használnia?

– Nem, de olyan volt, amikor egy hajszál választott el tőle. Akkor már a repülőtéren dolgoztam. Rengeteg kínai jött akkor Magyarországra olasz útlevéllel. Volt egy kollégám, aki a határrendészeti osztályt vezette. Ő kapott információt, hogy hol lakik az az ember, aki feltehetően hamis okmánnyal látja el a kínaiakat. A Mártírok útján (a mai Margit körúton) lakott a férfi. Fogtuk magunkat, és ketten kimentünk a lakcímre. Szerencsénk volt, mert a lépcsőházban pont szembetalálkoztunk az emberrel, aki a feleségével és a babakocsiban lévő gyerekével jött le a lépcsőn. Könnyen felismertük. Mondtuk neki, hogy: „Jó napot kívánok, általános igazoltatás, igazolja magát!” Visszakísértük a lakásába. Pont, mint a filmekben, vastag kínai meg orosz nyelvű könyvek érkeztek a címére. Ezeknek a közepét kivágták akkorára, hogy két útlevél egymás mellett elférjen bennük. Száz darab biankó útlevelet találtunk. Volt hosszú, kerek, szárazbélyegzője is a férfinak, és rengeteg fényképe. Tulajdonképp egy kihelyezett iroda működött a lakásban. Amíg mi ott mindent lefoglaltunk és jegyzőkönyveztünk, jött egy másik kínai. Betessékeltük, megnéztük, nincs-e nála fegyver, mi pedig jobb híján letérdeltettük a fal mellé. Néhány órán belül már körülbelül negyvenen voltak, akik jöttek az útlevélért. Már körben végig térdeltek tarkóra tett kézzel a nagyszobában, az előszobában és a konyhában is. Nem volt szabad falszakasz az egész lakásban. Szerencsénkre a földszinten lakott egy idős néni, aki észrevette, hogy mi történik. Betelefonált a rendőrségre, hogy két detektív van fent egy lakásban, de közben érkezett oda vagy negyven kínai, biztos veszélyben vannak! Öt perc múlva a Mártírok útja már tele volt rendőrrel, rohantak, hogy megmentsenek minket. Mondtuk, hogy köszönjük szépen, ezeket ki kéne vinni a reptérre, mert ki akarjuk majd hallgatni őket.

– Nem félt, amíg ott órákon át ketten intézkedtek a negyven emberrel szemben?

– Dehogynem. Másnap vissza is mentünk a hölgyhöz, vittünk neki egy nagy csokor virágot meg egy nagy tábla csokoládét köszönetként.

– A megalakulásától kezdve tíz évig dolgozott a Repülőtéri Rendőr Igazgatóságon…

– A kerületben már alosztályvezető voltam, gazdaságvédelmi területen századosként, amikor egy volt főiskolai társam mondta, hogy alakul a repülőtéren egy rendőrség, mert addig csak egy rendőrőrs volt. „Ha van kedved, gyere ide!” – mondta. Sima nyomozóként kezdtem, aztán csoportvezető, majd alosztályvezető, végül a Repülőtéri Biztonsági Főigazgatóság bűnügyi helyettese lettem. Nagyon jó csapat volt a bűn­ügyeseké. Olyan kollegáim voltak, mint ifj. Túrós András, akivel nagyon szép ügyekben dolgoztunk. 2000-ben, kora tavasszal történt, hogy 218 millió forint értékű valutát loptak el a repülőtéren. A pénz lefóliázott postászsákban érkezett. Ferihegyen pedig betették egy erős vászonból készült, biztonsági zsákba. Miután kiderült a lopás, rögtön ellenőriztük a biztonsági kamerák felvételeit. Láttuk, hogy a bűncselekmény idején felült egy srác egy targoncára. Az arca nem látszott, mert felcsapott, csuklyás felsőrész volt rajta. Kivezette a géphez a kocsit, majd visszajött. Utóbb kiderült, hogy a gépet megkerülve letette a konténertárolóban a targoncát, majd a zsákkal együtt odament a kerítéshez, ahol kint várta egy társa. Átadta a húsz-egynéhány kilónyi papírpénzt, és visszajött, mint aki jól végezte dolgát.

– A felderítés érdekében azt nyilatkozták, hogy Németországban tűnt el a pénz.

– Igen. Nem nagyon örültek a német kollégák az ötletnek, de a cél érdekében belementek. A tettesek szépen megnyugodtak, mi meg közben szinte éjjel-nappal dolgoztunk ifj. Túrós Andrással. A végén pedig kiderült, hogy a lopásban benne volt két Malév-rendész, egy rakodó, aki a csuklyában elvitte a zsákot, és egy autószerelő. Ő azzal követett el óriási hibát, hogy a belépőkártyájával olyan zónába ment, ahol neki semmi keresnivalója nem volt. Amikor ezt megtudtuk, bírói engedélyhez kötött, titkosszolgálati eszközök komplex alkalmazásával elkezdtük felderíteni az egész esetet. Végül a repülőtér beavatkozó osztálya, a Sólyom kommandó bevetésével fogtuk el az elkövetőket. Jól emlékszem a rakodó elkapására. Bekopogtunk, és nem jött ki senki. Mondtam, hogy: „Fiúk, nem lehetne még egyszer kopogni? Mégse tokkal menjünk be!” Erre bekapcsolták a szirénát és a kék lámpát. Amikor felhangzott, hogy „Itt a rendőrség!”, egyből kijött a gyerek. „Ja, ti vagytok?” – mondta tettetett csodálkozással. Ismert bennünket meg a bevetési egységet is, hiszen a repülőknél nagyon sokszor kint voltak a kommandósok. Bementünk, és mondtuk neki: „Tudod, miért jöttünk, megbuktál.” Természetesen nem vitte el a balhét. Volt egy vadonatúj Audija a garázsban, minden ruhája márkás volt. A pénz egy részét is megtaláltuk a házkutatáskor, a ruha alatt, a szekrény mögött felragasztva celluxszal, a hűtőszekrény mélyhűtő részében. Bevittük a fiatalembert, majd a felesége telefonált a közelben élő édesanyjának, hogy: „Mama, a padláson lévő hűtőtáskát hozd el nekem!” Rögtön szóltak a fiúk, hogy ezt a telefonhívást hallották. Ezerrel kimentünk, és lekapcsoltuk a mamát a hűtőtáskával, ami tele volt pénzzel. De a valuta egy része után még külön nyomozni kellett, mert az egyik elkövető kivitte a szántóföldre, és egy rókalukban ásta el. Egyet felejtett el, hogy szántás volt, és az eke kivetette a táskát, amit elloptak. Gyakorlatilag még azt is meg kellett keresnünk, aki akkor szántott, hogy megtudjuk, hová lett a pénz. Elég komoly összeg meglett. Ez történt nyár közepén, és ősszel már átkerültem a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatához. A nyugdíjba vonulásom előtt ott voltam vezetőhelyettes, majd vezető.

– Komoly drogfogásaik is voltak a reptéren.

– Volt egy nagyon jó kábítószeres kolléganőnk, aki Gina kutyájával rengeteg drogfutárt fogott meg. Egyszer egy kopasz kolumbiai jött húsz flakon félliteres samponnal. Egy kopasz embernek minek kell húsz flakon sampon? Az egyik palacknak közben kitört az oldala. Németországból jött a férfi. A német kollégák nagyon rendesek voltak, mert leragasztották a sampont, hogy ne folyjon ki. Na, arra nem figyeltek fel, hogy a flakonban óvszerbe csomagolt, droggal teli, kisujj nagyságú kapszula volt. Ezt a német juhász egyből kiszagolta. Kaparta a bőröndöt, a kopasz fickó meg izzadt, mintha gőzfürdőben lett volna. Elvittük utasbiztonsági ellenőrzésre. Átvilágítottuk a poggyászát, akkor láttuk meg, hogy minden egyes flakon samponban egy óvszer van, amibe kapszulát tettek. Másfél kilónyi kokaint foglaltunk le. Ez volt Gina első nagy fogása. Ezentúl nem is a kennelben kellett lennie, hanem fönt az irodában, nálunk, jutalomból.

– Sok ismert körözött embert is elfogtak a reptéren.

– Igen, például 1999-ben egy vállalkozót, akit állig felfegyverzett kommandósok vártak, amikor külföldről hazaérkezett. Többrendbeli erőszakos bűncselekményekkel – önbíráskodásra, súlyos testi sértésre való felbujtással is – gyanúsította őt a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság. A bevetési egység először arra készült, hogy felmennek a gépre, és úgy fogják el. Aztán sikerült meggyőzni őket, hogy inkább kint várjanak. Mondtam nekik: ez az ember tuti, hogy elsőnek fog kiszállni a gépből, akkor el tudják fogni. Na, amikor kilépett szépen, szabadidőruhában a gépből, a stewardessek mondták a mögöttük állóknak, hogy: „Egy pillanat, valaki itt felejtette önök közül a táskáját!” Megállt és visszafordult erre az a négy kigyúrt ember, aki a férfit kísérte. Ebben a pillanatban csaptak le a férfira a kommandósok. De Zemplényi Györgyöt szintén mi fogtuk el. Csak a Magyar Úszószövetség elnökeként 452 millió forintot sikkasztott el. Izraelben rabbinak, műértőnek, ékszerkereskedőnek adta ki magát. Svédországban meg katolikus papnak. Néhány nap alatt egy tucat jómódú embert beszélt rá, hogy fektessék a pénzüket rajta keresztül műalkotásokba, amiket persze sohasem láttak. Amikor hozták haza, hamis útlevéllel akart belépni az országba. Volt vagy öt neve. Tudtuk, hogy várhatóan mikor fog Budapestre érkezni. Volt egy kollegám, aki ismerte őt személyesen. Ő kijött a reptérre, vállalta, hogy majd megmutatja, melyik utas Zemplényi. Jött le a lépcsőn, és a kollegám rögtön felismerte. Odamentünk, elmondtuk, kik vagyunk, megbilincseltük, felvittük az irodába, mondtuk neki, hogy miért állítottuk elő. Ő meg: „Hála Istennek, hogy rendőrök! Már megijedtem, hogy a maffia kapott el!” Később 19 rendbeli csalásért és kétrendbeli sikkasztás vétségéért ítélték el első fokon. A másodfokú tárgyalás előtt, 45 évesen tüdőembóliában halt meg.

– 2000-ig dolgozott a repülőtéren, utána az RSZVSZ parancsnokhelyettese, majd parancsnoka lett. Ez egy egészen más területe a rendvédelemnek. Nehéz volt a váltás?

– Mindenki tudja, hogy mi nem a legnépszerűbb szolgálat voltunk. Hiszen az RSZVSZ egyik feladata titkosszolgálati eszközök alkalmazásával kiszűrni a rendvédelmi szervek dolgozói közül azokat, akik bűncselekményt követtek el. Én minden egyes kollegámnak azt mondtam: ne hallomások alapján ítéljen, csak tényeken alapuló, majd később a vád és a bírósági eljárásban helyét megálló, tuti bizonyítékkal alátámasztott események alapján dolgozzanak. Nem voltam népszerű vezető az első időkben. Sokan azt gondolták: mit akarok én itt, meg akarom váltani a világot? Jó érzés, hogy az idő engem igazolt.

– Összeszámolta, hogy mennyi jutalmat kapott a 35 év alatt?

– Harminc jutalmam van. 1999-ben lettem rendőrségi főtanácsos. Kisebb jutalmakból, dicséretekből is van még 15. Fenyítve soha nem voltam. Egyszer-kétszer feljelentettek, de hát próbálkozni lehet. Én úgy érzem, hogy a 35 év alatt ember maradtam. Soha nem történt olyan velem, hogy találkoztam egy volt kollégával, aki azt mondta, hogy majd felhívlak, és aztán soha ne telefonált volna. Ez jólesik, ahogy az is, hogy a kollégáim szemében nem ezredes úrnak, hanem Palinak maradtam meg.


P. GÁL JUDIT
FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA

 


Kapcsolódó oldalak

Hírfolyam

 

Rendőrkézen a tolvaj

Egy csongrádi tanyáról kerti munkavégzéshez szükséges gépeket és más használati tárgyat lopott egy felgyői férfi. Az ügyben nyomozás indult.

 

Letartóztatásban

További sértettek jelentkeztek, akiket szintén átvert egy debreceni férfi. A nyomozók őrizetbe vették, a törvényszék elrendelte a letartóztatását. 110-ről 203 millió forintra nőtt a kicsalt pénzösszeg.