A rendőrség államosítása

2019. 10. 16., sze - 10:17
Zsaru Magazin

100 éve államosították a magyar rendőrségeket – ezzel a címmel rendeztek tudományos konferenciát a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.

A részletes történeti áttekintés mellett a híres bűnügyekről is beszéltek a korszak ezen témáinak neves kutatói és történészei.

A tudományos konferenciát Töreki Sándor vezérőrnagy, bűnügyi országos rendőrfőkapitány-helyettes nyitotta meg. A századik évforduló a rendőrség újabb csomópontja – emelte ki megnyitóbeszédében. Ugyanakkor gratulált a Szemere Bertalan-társaság tagjainak, hogy kiállítással egybekötött szimpóziumokon emlékeznek vissza a kezdeti és az azóta eltelt időkre.

Németh József ezredes és Töreki Sándor vezérőrnagy
Németh József ezredes és Töreki Sándor vezérőrnagy 

– A szakmai és a történeti előadásokkal nemcsak az államosítás kezdetére nyúlunk vissza – emelte ki Boda József nyugállományú nemzetbiztonsági vezérőrnagy, egyetemi tanár, a rendezvény levezető elnöke –, és a korabeli rendvédelmi modellről is behatóbb képet nyújtunk.

– A magyar rendőrség mindig újabb kihívások elé került – emlékezett vissza dr. Parádi József, a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság elnöke, a hadtudomány kandidátusa. – A társaság 1990-ben alakult, és a következő esztendőben jegyezték be. A magyar rendvédelem történetét kutatja, és ennek széles körű megismertetését vállalta fel. Ennek érdekében tudományos rendezvények szervezésében veszünk részt, és kiadványok szerkesztésében is segítséget nyújtunk. A rendvédelmi modell a rend fenntartásában részt vevő testületek fajtája szerinti csoportosítás szerint kétféle lehet, kontinentális és angolszász. Magyarországon a kontinentális rendvédelmi modell érvényesült, amelyben az egyik pillértestületet a Magyar Királyi Csendőrség alkotta, míg a másikat az államosítást követően a Magyar Királyi Rendőrség képezte.

Lugosi József ny. h ezredes
Lugosi József ny. h ezredes 

– A Budapesti Magyar Királyi Állami Rendőrséget a főváros rendjének békeidőszakban való rendfenntartására tervezték – emelte ki az első előadásban Androvicz Gábor történész. Majd a Budapesti Magyar Királyi Állami Rendőrség működését vázolta az I. világháború időszaka alatt. A kiegyezést követően a fővárosi volt az első államosított rendőrség a Magyar Szent Korona alá tartozó területen. Az 1872-ben ideiglenesen, majd 1881-ben törvény által véglegesen államosított budapesti rendőrség vált az ország legnagyobb létszámú rendőri szervezetévé. Az elhelyezkedéséből adódóan és a Magyar Királyság rendvédelmében betöltött szerepénél fogva is mindig a figyelem középpontjában állt. Ezért a működésével kapcsolatban már a dualizmus időszakában is születtek hírlapi tudósítások. Ha a főváros egyesítéséig a rendőrségi törvény nem születik meg, a testület közvetlenül a belügyminiszter hatósága alá kerül. A fővárosi rendőrség feladata volt: működési területén a személy- és vagyonbiztonságot megóvni, a békét és a közrendet fenntartani, a büntetőtörvények, a rendeletek és szabályrendeletek megszegését, a véletlenségből vagy bármilyen természetű mulasztásból eredhető veszélyeket és károkat lehetőleg megakadályozni, a megzavart rendet és békét helyreállítani. A magyar rendőrség oktatási rendszerének kialakulása és a fejlesztésére történő törekvések kezdete az 1800-as évek végére nyúlik vissza. A dualizmus időszakában elinduló hosszú folyamat eredményeként alakultak ki azok a szakmai tapasztalatok és irányelvek, amelyek biztos alapot adtak a magyar rendőrség későbbi, színvonalas szakképzési rendszerének. A fővárosi rendőrség fejlődésében fontos szereppel bíró Török János főkapitány 1892-ben új szervezési szabályzatot állított össze az őrszemélyzet részére. Ebben részletes rendelkezés történt a próbaidős rendőrök felvételét, oktatását, az oktató személyét és teendőit illetően, valamint rendszeresítették a rendőraltiszti tanfolyami vizsgát is mint előmeneteli lehetőséget. Az akkori szabályzat értelmében a rendőrséghez olyan 23–40 év közötti, magyar állampolgár férfiak jelentkezhettek, akik tökéletes egészséggel, erős testalkattal és feddhetetlen előélettel bírtak. Elvárt követelmény volt a legalább alapszintű írni-olvasni tudás, továbbá a jelentkezőknek igazolniuk kellett, hogy a katonaságnál altiszti fokozatot szereztek. A vidéki városok fejlesztéséről szóló 1912. évi törvénycikk alapján kibocsátott 1913-as belügyminisztériumi rendeletben szerepelt, hogy Budapesten leendő vidéki, oktató rendőrtiszteket és altiszteket képző tanfolyamokat kell tartani a rendőrképzés egységes színvonalának biztosítása érdekében. 1913 májusától 1914 áprilisáig három-három egy hónapos tanfolyamot tartottak a vidékről felvezényelt rendőrtisztviselők, altisztek és detektívek részére. Az oktatótiszti tanfolyamok a rendőr-főkapitányságon, az altiszti tanfolyamok pedig a Mosonyi utcai főparancsnokság épületében nyíltak meg.

Boda József ny. nb. vezérőrnagy
Boda József ny. nb. vezérőrnagy 

A DETEKTÍVEK

Török János főkapitány egyik nagyléptékű reformja volt a detektívintézmény 1885. évi felállítása. A közbiztonsági állapotok és a rendőrség erkölcsi megítélésének romlása következtében felszámolta a korábbi polgári biztosok állományát, megtartva közülük az értékesebb elemeket. Az új detektívosztály a rendőr-főkapitányság őrszemélyzetébe tagozódott. Detektívnek jelentkezhetett minden 24–40 év közötti magyar állampolgár, aki kifogástalan előélettel és egészségi állapottal bírt, tökéletesen tudott írni és olvasni, valamint Budapesten kellő személy- és helyismerettel rendelkezett. Előnyt jelentett valamilyen idegen nyelv ismerete és a korábbi rendőri szolgálat. A detektívek esetében nem volt elvárás a katonaviseltség. A detektívjelöltet a rendőrfőkapitány jóváhagyásával egy próbaévre vették fel, az ezt követő véglegesítésről a belügyminiszter döntött. Érdekesség még, hogy a detektívek esetében a természetes adottságok és készségek legalább olyan nagy súllyal bírtak a nyomozómunkában, mint az elméleti tudás, amelyet a számukra kiadott szolgálati utasítás tartalmazott. 1895-től a detektívek létszáma már lehetővé tette a szakosodást, a speciális csoportok kialakítását, amelyek különféle ügytípusokra specializálódtak. A századfordulót követően Krecsányi Kálmán detektívfőnök irányítása alatt a jelentkezők többsége már az átlagnál magasabb műveltséget szerzett, gyakran érettségizett, több nyelven beszélő emberek voltak.

Munkájukat segítette az egyre újabb eszközök megjelenése. A daktiloszkópia bevezetésének évében, 1902-ben 2000 ujjnyomatot rögzítettek a korabeli zsaruk, aminek köszönhetően több alkalommal sikerült álnevet használó személyeket azonosítaniuk. A daktiloszkópia, a fényképek és egyéb feljegyzések egy precízebb nyilvántartás vezetését tették lehetővé, ami eredményesebb és alaposabb nyomozói munkát eredményezett.

– A korabeli detektívek módszerei közül számos szakmai fortélyt ma is előszeretettel és eredményesen használnak a zsaruk tevékenységük során – tette hozzá többek közt Szigetvári Oszkár őrnagy.

 

ÓRIÁSI SIKEREK

A fővárosi detektívek eredményei nemzetközi elismerésre tettek szert már akkoriban is. Nevükhöz fűződik a több országban körözött kasszafúró férfinak, a görög Papacostának és bandájának az elfogása. A banda tagjai egy idő után már nem is a széfekben tárolt ékszerekre és pénzre utaztak, hanem kihívásnak tekintették a kasszafúrást, és presztízskérdést csináltak abból, hogy ők törjék fel legelőször a legújabb és legbiztonságosabb páncélszekrényeket. A budapesti detektívek viszont ugyanígy nagy ügyet csináltak abból, hogy a bűnözőket a magyar fővárosban sikerült elfogniuk. A Papacosta-bandát az elfogásuk után a bíróság 118 kasszafúrásban találta bűnösnek. Ugyanebben az időben történt, 1884-ben a híres postarabló, Csombor Imre kézre kerítése is. Majd nagy port vert fel 1909-ben az Adria Szállóban történő emberölés felderítése is. Az elkövetőt a bűncselekményt követően néhány órán belül – a mai terminológiával élve – forró nyomos üldözést alkalmazva fogták el a detektívek. Szintén ebben az évben lőttek le egy kocsmárost ismeretlenek Budafokon, akinek a gyilkosait egynapi nyomozás után kerítették kézre a rendőrök. Ezek az eredmények elképzelhetetlenek lettek volna hatékony információs hálózat és megfigyelőszolgálat nélkül. A megfigyelőszolgálattal figyelemmel kísérték a kétes hírű játékbarlangokat, rendezvényeket, azokat az inkriminált helyeket, ahol a körözött személyek megfordulhattak. A begyűjtött információk birtokában eredményes ellenőrzéseket, razziákat szerveztek, melyek során 1908-ban 500, 1909-ben pedig 862 személyt fogtak el a detektívek. A dualizmusban mindinkább fejlődő bűnügyi munka és jogszabályi keret létjogosultságot teremtett a mai szervezeti és működési szabályzatnak megfelelő testületi szabályzat fejlődésének. Említésre méltó a detektívek személyvédelmi feladatok területén történő szerepvállalása is, melynek során az uralkodó magyarországi látogatásakor detektívcsoportot vezényeltek a testőrségekhez.

Szóba kerültek az abban az időszakban a hatóságok által használt fegyverek is, erről adott elő Lugosi József nyugállományú honvéd ezredes. Kiemelte, hogy az államigazgatás akkori időszakában még nem léteztek olyan fegyvertartási szabályok, mint napjainkban.

– A kiegyezést követően, a polgári magyar állam megszervezésekor a rendvédelmi hatásköröket az önkormányzatokhoz telepítették – mondta témavezetésében Ernyes Mihály dandártábornok, a jogtudomány doktora. A rendőrségtörténeti szakértő kutatási területe a XIX–XX. századi magyar rendőrségek története. Ernyes Mihály vázolta azt is, hogy az önkormányzati rendőrségek eleinte képtelenek voltak a polgári életvitelhez szükséges közrend létrehozására és fenntartására, ezért első lépésként vidéken váltották ki az önkormányzati rendőrséget. A rendőrség államosításának gondolata a zsaruk és az önkormányzatok, valamint a központi államhatalom fenntartói körében is a többség számára rokonszenves volt. Majd részletesebben is kifejtette a folyamatot.

A rendezvényt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának, a Rendőrség Tudományos Tanácsának, a Rendőrmúzeumnak, a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Alapítványnak és a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaságnak a közös szervezésében tartották. A tudományos konferencia ideje alatt a Rendőrmúzeum kiállítását is megtekinthették a résztvevők.    

KUN MÓNIKA

FOTÓ: BÉRES ATTILA

 


Kapcsolódó oldalak

Hírfolyam

 

A bíróságon garázdálkodott

A szekszárdi rendőrök bíróság elé állítási javaslattal fejezték be annak az ügynek a vizsgálatát, melyet egy 18 éves helyi férfival szemben folytattak garázdaság vétség elkövetése miatt.

 

Újabb embercsempész

A Komárom-Esztergom megyei rendőrök az M1-es autópályán, Bábolna térségében ellenőrizték a bolgár honosságú járművet.