Célkeresztben

2019. 09. 05., cs - 14:03
Zsaru Magazin

A hazai versenyzőkön kívül öt ország hivatásos és civil mesterlövészei vettek részt a 7. Klapka Tactical Nemzetközi Nagytávolságú Lövész Kupán augusztus végén a Tata közelében található szomódi lőtéren.

Közel hetven versenyző, köztük a Terrorelhárítási Központ két munkatársa. Különösen távoli célok, mesteri lövések.

A megnyitón Takács Attila dandártábornok, a Magyar Honvédség Parancsnokságának szárazföldi haderőnemi szemlélője köszöntötte a tatai dandár szomódi lőterén felsorakozott versenyzőket. A Magyar Honvédségnél egyszerűen mesterlövész kupának hívják ezt a versenyt, ahol a katonák és társ fegyveres testületek képviselői mellett civilek is összemérhetik a tudásukat. Itt alighanem bárkit kérdezhetnénk Az amerikai mesterlövész című filmről, a híres mesterlövészt, Chris Kylet megformáló Bradley Cooperről, itt mindenki hosszasan tudna mesélni róla, ahogy a többi filmről és könyvről is, amelynek főszereplői a célzás művészei. Akik beneveztek erre a viadalra, alighanem megszállottak valamennyien.

 

Mérnek, kombinálnak

Hét évvel ezelőtt érdekes, szakmailag fontos, de specialitásából adódóan szerény megmérettetésnek indult ez a verseny, ám ahogy teltek az évek, egyre nagyobb lett iránta az érdeklődés, a résztvevők száma is évről évre nőtt. Idén a magyar versenyzők mellett orosz, belorusz, román, szlovák és ukrán mesterlövészek néztek a távcsőbe, hogy aztán eltalálják a legközelebb 550, legtávolabb 970 méterre lévő célokat. Amelyekből egy-egy mintadarab a lőtér épületének falán is látható, és az egyméteres átmérőjű céltáblák bár közelről hatalmasnak tűnnek, egy kilométerről azonban akkorák, mint egy gombostű feje. Érdekességképpen ezen a pályán a mesterlövészeknek agyagból készült, tenyérnyi méretű lövészkorongokat is el kellett találniuk, a tárgyaknak össze is kell törniük, mert ha a versenyző csak a tartószerkezetet lövi meg, amitől a korong a földre hull, a találat érvénytelen.

.

A kétnapos versenyt a Magyar Honvédség 25. Klapka György Lövészdandár, valamint a Tatai Tömegsport és Tájfutó Honvéd Sport­egyesület Sportlövész Szakosztálya szervezte augusztus 22-én és 23-án. Több úgynevezett köregységes pálya, egy éjszakai pálya és egy teljesen külön értékelt steel challenge pálya várta a közel hetven versenyzőt. Az első napon öt nappali és egy éjszakai pályát kell leküzdeniük, tíz-tíz lövéssel, a célokat számukra ismeretlen (de igen nagy) távolságban jelölték ki a szervezők, tehát a lövések előtt a résztvevőknek külön méréseket kell végezniük. De nemcsak azzal kell megbirkózniuk, hogy a célok ismeretlen, ám komoly távolságban vannak, hanem azzal is, hogy egy kicsit dimbes-dombos, de javarészt sík terepet kell átlőniük, ahol ezen a napon, az esőre hajló időben összevissza fújdogálnak a szelek. Ezért aztán a mesterlövészek a különféle szélmérő eszközöket is nézegetik: mérnek, kombinálnak, résnyire húzott szemekkel vizslatják a messzeséget.

Az egyik versenyző elgondolkodtató tényeket sorol a mesterlövészet rejtelmeiről. Megtudjuk például, hogy az igazán jó fegyverekkel 1200 méterig ötcentis szórással lehet lőni, 1000 méterig a domborzatot és a szél mozgását kell figyelembe venni, valamint a hőmérsékletet és a légnyomáskülönbséget is át kell gondolnia annak, aki célra tart. A versenyen, miképpen nyilván az életben is, minderre csupán pár másodperc áll rendelkezésre, úgyhogy számítások ide vagy oda, senki ne gondolja, hogy a mesterlövészek a lövések előtt hosszasan görnyednek egy fizikai példatár fölött, hogy kiszámítsák, hová kell célozniuk. Az általunk megkérdezett versenyző még arról is mesél, hogy nem mellesleg a lövés nem egyenesen megy, hanem egy parabolapályát ír le, de ahhoz, hogy az ezzel kapcsolatos további mondatait pontosan értelmezzük, annak idején kicsit jobban kellett volna figyelnünk a fizikaórákon.

 

Hét kategóriában

Miközben a versenyzők lassan a lőállásokhoz sétálnak, mi Farkas Gábor alezredessel, a Magyar Honvédség 25. Klapka György Lövészdandár 2. lövészzászlóalj zászlóaljparancsnokával beszélgetünk.

– Ez egy precíziós nagytávolságú lőverseny, és ennek azért van jelentősége, mert az országban ez az egyetlen verseny, ahol ilyen távolságokra kell precíziós lövést leadni – kezdi az alezredes. –  A résztvevők a fegyvereik kalibere alapján hét kategóriában mérik össze a tudásukat Standard, Magnum, Super Magnum, Open, Szép M1, Gepárd és katonai kategóriában. Akik itt indulnak, azok egytől egyig kitűnő lövészek, és ennek megfelelően a fegyvereik, valamint a célzást segítő műszereik is figyelemre méltó eszközök.

.

Farkas alezredes rámutat például egy szerkezetre, kiderül, hogy az egy radar, ami egyetlen röppálya során háromszor méri meg a lövedék sebességét, és ezzel fontos adatokat szolgáltat a versenyzőnek. Egy átlagos puskánál körülbelül háromszáz forintba kerül egy lövés, egy efféle precíziós puskánál a duplájába, de még olyan fegyver is akad itt, amellyel egyetlen lövés ára kétezer ötszáz forint. Nézzük a fegyvereket, szakértő szem alighanem tudna itt gyönyörködni bennük. Némelyiket úgy csomagolja ki a tulajdonosa a tokból, mintha egy virtuóz hegedűművész készülne üzembe helyezni a hegedűjét. Látszik, a mesterlövészek igazi féltő gondoskodással használják ezeket a szerkezeteket, de ez nem csoda, mert ezek már nem csak egyszerű puskák, sokkal inkább valamiféle precíziós műszerek. Látunk egy Gepárd M1-es mesterlövész puskát, ami ránézésre inkább egy légvédelmi ágyú, és kiderül, nem is tévedtünk sokat: eredetileg valóban a légvédelmi fegyverből fejlesztették. A puska tizenöt kiló, Farkas alezredes arra biztat, hogy emeljük meg, és próbáljunk célra tartani vele, de mi köszönjük, nem élünk a lehetőséggel, ügyetlenkedésünk bizonyára alaposan elvonná a versenyzők figyelmét, noha biztosan kacagtató élmény lenne számukra.

 

TEK-esek is lőttek

A Terrorelhárítási Központ két versenyzőjét figyeljük, ők is igen nagy alapossággal készülnek. Előbb arról kérdezzük őket, hogy mit jelent az ő felkészülésükben egy efféle verseny, utána meg arról faggatjuk a két fiatalembert, hogy van-e értelme ilyen távoli célokon gyakorolni, amikor az ő munkájuk talán nem is igényel ilyesmit. Utóbbiról kiderül: tévedtünk.

– Alapvetően minden verseny egy komoly megmérettetés, aminek örülünk– mondja Nádor Tamás százados. – De ez nemcsak gyakorlás, hanem ezeken a versenyeken a többi mesterlövésszel számos szakmai beszélgetést folytatunk, apró trükköket lesünk el egymástól. Ez a lőtér azt a ritka lehetőséget kínálja, hogy ezer méter fölötti célokra lehet lőni, és ha az ember ilyen távolságon gyakorol, akkor rövidebb távon nyilván jobb, magabiztosabb lesz. A rend­őri távok ennél rövidebbek, a túszmentő táv is, és nem azért, mert ennél messzebbről nem lennénk képesek pontosan célozni, hanem azért, mert ha a lövés pillanatában a célszemély elmozdul, ilyen közelségben még mindig az úgynevezett „vitális zónában” lesz.

– Az, hogy mi részt veszünk ezen a versenyen, valami olyasmi, mint amit Hosszú Katinka csinál, aki azt vallja, hogy minden versenyen el kell indulni azért, hogy az ember tulajdonképpen stresszhelyzetben gyakoroljon – teszi hozzá Juhász Ferenc Csaba törzszászlós. – Amúgy pedig a rövidtávú lövészet képzéséhez kell a hosszú távú lövészet gyakorlása is.

Aztán mindenki elfoglalja a lőállásokat, és megkezdődik a verseny. Amit mi inkább hallunk, mint látunk. Némelyik dörrenés hangosabb, más fegyveré halkabb, ám, hogy a versenyzők eltalálták a kör alakú céltáblákat vagy a tenyérnyi lövészkorongokat, azt ebből a távolságból nem látjuk, ők is csak erős távcső segítségével. Amikor azonban az első sorozat végeztével, autókkal(!) indulnak el, hogy behozzák a lőtér innenső oldalára a céltáblákat, meglepődünk. Meglepődünk akkor is, amikor közelről látjuk az igazán pontos találatokat. Mesterek. Tényleg.

TRENCSÉNYI ZOLTÁN

FOTÓ: BÉRES ATTILA

 


Kapcsolódó oldalak

Hírfolyam

 

Szívtájékon szúrta

A Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozói vádemelést javasolnak azzal a 48 éves nővel szemben, aki a gyanú szerint életveszélyes sérülést okozott élettársának.