Egy különc mesterlövész

2020. 08. 19., sze - 15:18
Zsaru Magazin

A Terrorelhárítási Központ (TEK) Műveleti Igazgatóság főtanácsadója. Kiemelt feladata a mesterlövész-kiképzés vezetése, tervezése, szervezése. Arról beszélgettünk Simonyi Ottó ezredessel, hogyan is jutott el idáig.

Katonatiszt volt, csap bele a közepébe Simonyi Ottó, 1987-ben avatták tisztté a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán. Gépesített lövész szaktanszéken, össz­fegyvernemi parancsnoki szakon végzett.

– A főiskolán olyan színvonalas kiképzést kaptunk, hogy még jelenleg is sokat profitálok belőle. Nagyon jó tanárokkal és nagyon jó tematikával tanultunk. Három évig tanítottam a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán, voltam osztályfőnök, foglalkoztam ott is lőkiképzéssel, harcjármű- és fegyverzettechnikával. Mivel nem akartak elengedni, csak egyévnyi procedúra után sikerült a főiskoláról a Komondor Kommandóhoz átkerülnöm. Végül 1990. február 1-jével kezdtem meg a szolgálatot az akkori Rendőri Ezred Komondor Kommandójánál. Akkor már folytak a kiképzések, és egy olyan újonc csoporthoz kerültem, ahol többek közt Hajdu Jánossal, a TEK mai főigazgatójával dolgoztunk együtt fél éven keresztül.

– Azért kicsit menjünk vissza az időben! Honnan jött az, hogy mesterlövész legyen?

6

– Az egyik nagyapám erdész volt, a másik Gödöllőn volt rendőrőrsparancsnok. Úgyhogy fegyverekkel voltam körbevéve. Nagyapámmal jártam az erdőt. 6 évesen már légpuskával a vállamon mentem 3-4 kilométereket vele. Amire lehetett, a falevéltől a virágig, én rálőttem. Amikor az általános iskola első osztályába mentem, már önállóan töltöttem a sörétes lőszert nagyapámnak. Volt játékkatona-gyűjteményem, és lehetett kapni kis ágyút, amiben kis rugó volt, és ki lehetett lőni golyókat. Na, ezzel hatalmas csatákat vívtunk még 8. osztályos koromban is. A közeli homokbányában homokból építettem kis tankokat, és 20-30 méterről dobáltam őket 3-4 órán keresztül. Ez rendkívül pontos célzási képességet adott. Ez segített abban, hogy 1981-ben a Katonai Kollégiumok Szpartakiádján kézigránátdobásban 63 méterrel nyertem a távdobást, de a célba dobásnál is 1500 pontból 1300-1400 pontot folyamatosan teljesítettem. Ezek mind sokat számítottak. Még 1979-ben egy volt hajószakács a középiskolai katonai kollégiumban megtanított késsel dobni. Hozzáteszem, azóta is tartok bemutatókat késdobásból. Késdobó és baltadobó versenyeket is nyertem, tegyük hozzá, hogy ez tananyag volt az észak-koreai, katonai közelharckiképzői tanfolyamon, melyen sikerült kétszer is részt vennem.

– Emlékszem, amikor a Vidámparkba mentünk, a papám óvott attól, hogy célba lőjünk, mivel szerinte meg volt buherálva a puska, hogy még véletlenül se lehessen kilőni a hárompálcás ajándékot.

– Nálunk ez úgy nézett ki, hogy nagyapámmal mentünk a búcsúba célba lőni, de egy idő után már mondták: „Az erdész úr a kisgyerekkel ne lőjön célba, inkább odaadjuk, amit választ, csak menjenek innen!” Úgyhogy műanyag bögréből, tányérból tucatjával volt otthon.

– Ugorjunk vissza a 80-as évekbe! Jól érzem, hogy a tanári pálya nem igazán tetszett, inkább a gyakorlati dolgok vonzották?

– Amikor oktató voltam a katonai főiskolán, javasolták, hogy végezzem el a Műszaki Egyetemen a műszaki tanári szakot. Mivel a matek sosem volt az erősségem, így nem gondoltam, hogy ez az irány jelenti a jövőmet. Már a katonai főiskolán is a hadseregbajnoki csapatban lőttem, és a hadseregbajnokságokon folyamatosan dobogós eredményeket értünk el. Minden érdekelt, ami ezzel kapcsolatos volt. Úgy éreztem, hogy ebbe az irányba kell továbblépnem. 1988–89-ben még nem voltak missziók, külszolgálatok, de ismertem sok embert a Komondor Kommandótól, és 1980-tól karatéztam is. Tehát egy egészen más világot tudtam magamnak elképzelni a katedra helyett, és az a világ nekem jobban is tetszett. Mindemellett az elmúlt 33 évben folyamatosan oktattam és embereket képeztem. Csak ez a katedra néha a terepen van.

– Nem vonzotta a sportlövészet?

– Egerben a katonai kollégiumból hetente egyszer engedtek ki edzeni másfél órára. De ha kaptál egy hármast, akkor nem engedtek ki egészen addig, amíg ki nem javítottad a ­rossz jegyet. Úgyhogy próbálhattad csinálni, de borzasztó nehézségeket gördített maga a katonai kollégium a külső egyesületben sportoláshoz. Volt egyébként a kollégiumban is lőtér, csak ott meg nem lehetett lőni. A főiskola más volt, ott már az első évben sikerült bejutnom a csapatba. Azonnal sikerült jó eredményeket elérnem, így elmehettem háromhetes edzőtáborokba a tanulás mellett. Érdekesség egyébként, hogy a főiskolának volt egy nívós lövészklubja. Ott civil edzők voltak. Lementem, hogy szeretnék lőni. Az akkori pisztolyos edző lövetett légpisztollyal párszor, majd elzavart, hogy nincs tehetségem nekem ehhez, ne foglaljam a helyet más elől. Azóta nyertem szolgálati pisztollyal, revolverrel világbajnokságot párat.

–  Mi jött a Komondor Kommandó után?

– 1990-ben megszűnt a Komondor Kommandó, aztán egy évig volt a Terrorelhárítási Szolgálat, utána megalapították a Rendőrség Különleges Szolgálatát. 1992-ben már jöttek bűnügyi feladatok is. 1991 tavaszán lettem lőkiképzés-vezető a Rendőrség Különleges Szolgálatánál. Ez tartott 1999-ig. Ekkor beadtam az áthelyezési kérelmemet a Rendészeti Szervek Kiképző Központjába (RSZKK), a Vágóhíd utcába. Akkor már évek óta jártam velük külföldi tanfolyamokra, világkupákra. Simon Géza tábornok volt ott a vezető. Látott bennem fantáziát, hogy ott dolgozzak egy ország kiképzőjeként. Az RSZKK-ban sikerült kiépíteni egy rendszert, és egy nagyon jó kiképzőgárdát összeállítani. Indítottunk különböző tanfolyamokat, amik addig nem voltak. Lőkiképzői szaktanfolyamot, mesterlövész-alaptanfolyamot. Innentől beindultak a 4-5 hetes kurzusok, és 2003-tól már jöttek a külföldiek is. Először a szlovák vámkommandó, aztán jöttek a román egységek, 2007-től már kínaiak is. Végül a Vágóhíd utcai kiképzőközpont egy nemzetközi komplexum lett. Amikor már látták, hogy működik ez a kiképzési módszer, megkaptunk minden támogatást. De eleinte bizony mi csináltunk mindent. Megcsináltuk azt, hogy beültünk a Latviába, elmentünk lomtalanításra, és használt bútorokat raktunk be az autóba, és elvittük a lőtérre azokat, hogy szobát rendezhessünk be a gyakorlatokhoz.

– Nekem úgy tűnik, hogy a nap 24 órájában dolgozik, pörög. Szabadidő sosincs?

– Ha volt egy hétvége, kicsi szabadidő, akkor mentem versenyezni. Hétköznap dolgozni. Volt, van családom. Feleségem kitartott mellettem, van két gyerekem, egy lány és egy fiú. A fiú a lőtéren nőtt fel, szeret is lőni, ő is versenyző. Szerencsére sikerült lebeszélni, hogy egyenruhás legyen. Végül kitalálta, hogy akkor önkéntes tartalékos lesz. Szentendrén megküzdött az én árnyékommal. „Apád irodája. Apád ezt csinálta. Apád azt csinálta.” De sikerült átlépni az árnyékomat. Második évben már kiképző lett, de végül a saját szakmájában helyezkedett el közgazdászként. Mindketten a Nemzeti Közszolgálati Egyetem lövészszakosztályában lövünk. Együtt járunk hétvégenként versenyekre. Amikor megjelenünk egy vidéki lőtéren, akkor felsóhajtanak az ott lévők: „Ezek már megint itt vannak!”

– Hogy került a Terrorelhárítási Központhoz?

– 2010-ben alakult meg a TEK. 2012 szeptemberéig dolgoztam az RSZKK-nál, élveztem is a sok tanfolyamot, hogy utazhattunk. 2012. augusztusban csörgött a telefonom, felveszem. „Szervusz, Ottó, Hajdu János vagyok. Mit csinálsz? Bemegyek hozzád!” Fél óra múlva ott volt az irodámban. Mondta, hogy menjek hozzá dolgozni. „Megy a fene!” – válaszoltam neki. Végül addig eljutottunk, hogy utána egy hétig mindennap bejártam a TEK-be. A tábornok úr mindent megmutatott, és világossá tette, hogy ez itt egészen más, mint amit eddig bárhol csináltunk. Végül csak rá tudott beszélni. Úgyhogy nyolc éve itt dolgozom. A tábornok úrtól minden támogatást megkapok a munkámhoz, a TEK-ben pedig olyan értékek és eszmék mentén dolgozunk, melyek számomra is fontosak, ezért könnyű velük azonosulni. Mindig kapok speciális feladatokat. A tábornok úr azért hozott a TEK-be, hogy a mesterlövészképzési rendszert felépítsem, illetve a mesterlövész-képességet olyan szintre tudja emelni a TEK, hogy az megállja a helyét itthon, illetve külföldön is. Ha pedig szükséges, akkor tudjunk segíteni külföldön is a mesterlövészképzésben, -feladatokban. Tudni kell, hogy a terrorelhárítási szakma olyan, mint a számítógépipar. Félévente változik. Ami jó volt öt éve, az ma már elavult. Állandóan fejlődnek a technikai eszközök, a megoldások. Ezért folyamatos fejlődés szükséges. Itt csapatmunka folyik. Leülünk, megbeszéljük a dolgokat, egy team meg tudja határozni a következő irányt. A főigazgató úr az első pillanattól számít rám mesterlövész-irányítóként, mesterlövészként is.

– A mesterlövészetet meg lehet tanítani?

– Az egésznek az önkéntesség az alapja. Egészen más a katonai mesterlövész, mint a rendőrségi. Az általános katonai terminológia legalább négyféle mesterlövész-kategóriát ismer. Van a támogató, a felderítő mesterlövész, van az úgynevezett counter-sniper – magyarul mesterlövész vadász… A rendőrségi mesterlövész fő területe a túszmentés és a megfigyelés, de a legnehezebb, hogy mindegyik feladatkörhöz értenie kell, így sokkal több specializációra van szükség a tanulás során. A másik fontos különbség, hogy a katonai mesterlövésznél a lényeg, hogy eltaláld a célszemélyt. A rendőrségi mesterlövészre viszont a rendőrségi törvény vonatkozik. Tudomásul kell venni, hogy ez külön szakma. Ahhoz, hogy valakiből jó mesterlövész váljék, elsősorban akarat, kitartás, mély elméleti és szakmai tudás szükséges. Fontos a versenygyakorlat és az, hogy elveim szerint az igazi mesterlövész minden fegyverkategória mestere. A TEK mesterlövészei először a bevetési egységek tagjaiként teljesítenek szolgálatot, ezután jelentkezhetnek mesterlövész-tanfolyamra, amely egy erős elméleti-gyakorlati felvételivel kezdődik. Azért fontos, hogy legyen már lövészelőélete is, mert nekem nem az a dolgom az öthetes tanfolyamon, hogy megtanítsak lőni valakit, hanem a specialitásokat kell megtanítanom napi 12 órában. Mire elvégzi a tanfolyamot, addigra olyan tudással kell rendelkeznie, hogy ha kell, akkor másnap már túszt tudjon menteni bárhol a világon. Kijelenthetjük, hogy a TEK elmúlt években kiépített mesterlövészképzési rendszere bárhol a világban megállja a helyét, mi több, bizonyos elemeit szívesen integrálják külföldi speciális egységek. Ennek a rendszernek a felépítése életem egyik legfontosabb kihívása volt, és jelenleg is az, melyhez elengedhetetlen, hogy a vezetés biztosítja a lehetőséget és a feltételeket ezeknek a feladatoknak a megvalósítására.

– Nemzetközi szinten milyen a mesterlövészképzés?

– A TEK-nél olyan oktatási módszert dolgoztunk ki, hogy a nyugat-európai országok kommandósai sem akarják elhinni, hogy ilyen Magyarországon van. Csak két példa. Az angol SAS – amelyik a világ egyik leghíresebb kommandós egysége – meghívott, hogy speciális mesterlövész-ismereteket osszak meg velük. De kidolgoztuk a TEK SNIPER tréninget is, amely beintegrálódott az európai bevetési egységeket tömörítő ATLAS szervezet képzési programjába. Két alkalommal voltak itt a különböző európai egységek által delegált mesterlövészek, alkalmanként közel harmincan. Nagyon jól sikerült, és remek nemzetközi visszhangot kapott a tréningünk. Én mindig azt keresem, hogy mi az, ami más országban nincs. Például helikopteres lövészet mindenhol van. De mi van, ha nem 75 fokos szögben kell lőni, hanem 90 fokosban, függőlegesen? Például háztetőről. Nekünk van olyan objektumunk, ahol ezt is lehet gyakorolni. Néha egy rendőr kommandósnak is 1000 méterre kell lőnie. De sajnos katonai lőtéren ritkán tudunk gyakorolni. Amikor kint vagyunk, drónokat, kamerákat használunk az értékeléshez, így a lövész azonnal tud helyesbíteni. Ez a módszer a külföldi kollégák tetszését is elnyerte, jelezték többen, hogy megpróbálják otthon is megvalósítani. De van, amikor nincs lehetőség a technikát alkalmazni. Bevetésen, ha olyan helyszín van, ahol a lézertávmérőt nem lehet használni, akkor vissza kell térni a hagyományos módszerekhez. Papír és ceruza, illetve később már fejben számolás.

– Érintőlegesen már volt szó versenyekről. Mennyi érme van?

– Ha felüti az RSZKK-s almanachot, akkor ott, a nevem mellett 24 világbajnoki arany­érem szerepel. Én tíz aranyérmet szoktam mondani, mert azt még elhiszik, a 24-et már nem. De mindig van valami verseny, ahol szerzek egy-egy aranyérmet. Az elmúlt két hónapban 17 érmet hoztam, de a kisebb versenyeket már nem is számolom. Nem nagyképűségből mondom, de már annyi érmem meg kupám van, hogy csak a különlegeseket rakom ki, a többi – a több mint százból – a padláson van elcsomagolva.

– Kapott állami kitüntetést is.

– Igen. A Magyar Arany Érdemkereszt katonai tagozatát adományozta Magyarország köztársasági elnöke a magyar mesterlövészet megreformálásáért 2015-ben.

MÁTYÁSI GYÖRGY

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ, TEK

 

 


Kapcsolódó oldalak

Hírfolyam

 

Újabb migráns rendőrkézen

Jogellenesen próbált meg bejutni az országba egy migráns Csongrád-Csanád megyében. A rendőrök feltartóztatták, majd az ideiglenes biztonsági határzárhoz kísérik.