Ezért lettem határvadász
Letették az esküt az első tanulók, akik a határvadászképzésbe felvenni kívánt 3000 új rendőr közé tartoznak. A két hónapos alapképzés után több modulzáró vizsgát kell tenniük, mire – várhatóan tavasszal – szolgálatba lépnek.
Megkérdeztük: miért lettek határvadászok?
Gubai Károly (20), Fót
– A büntetés-végrehajtásnál szolgáltam, egy évig voltam a Venyige utcai börtönben felügyelő. Váltani akartam, mert a rendőri pálya jobban érdekelt, kapóra jött, hogy meghirdették a határvadász állásokat. A bv.-től leszereltem, jelentkeztem, megfeleltem. Nagy várakozással tekintek a feladatok elé. A végcél, hogy nyomozó legyek, de tudom, hogy odáig még hosszú út vezet.
Pribelszki Petra (29), Bercel
– 2005-ben végeztem a Mikszáth Kálmán Gimnáziumban, ahol határrendész-ismereteket is elsajátíthattam, aztán több mint tíz évet a vendéglátásban dolgoztam. Gyermekkoromtól az volt az álmom, hogy rendőr lehessek, amikor meghallottam a felhívást, hogy határvadászokat keresnek, nem töprengtem. A bátyám a parlamenti őrségnél szolgál, tőle hallottam a rendőri hivatásról, ami mindig is tetszett.
Domokos Tibor (30), Felsőzsolca
– A teológia szak elvégzése után lelkészként dolgoztam Fancsalon, illetve a csenyétei cigánymisszióban is részt vettem. Ekkor szoros együttműködés alakult ki az Encsi Rendőrkapitányság munkatársaival. A rendőri hivatás mindig is tetszett, mivel másoknak segítenek, ezért döntöttem úgy, hogy ezentúl határvadászként szeretném védeni, oltalmazni az embereket.
Pintér Zsolt (46), Farkaslyuk
– Bánrévén sorállományú határőr voltam 1989–90-ben, s habár tetszett a szolgálat, elcsábítottak külföldre. Életem legnagyobb hibáját követtem el, hogy akkor nem álltam rendőrnek. Amikor tavaly hallottam a lehetőségről, az első adandó alkalommal jelentkeztem határvadásznak. Nem bántam meg, remek tanáraink vannak.
Horváth Tamás (30), Kisterenye
– Kutyás rendőr szeretnék lenni. Bátonyterenyén rendészeti szakos középiskolába jártam, aztán 2009-ben tánciskolát nyitottam, és működtettem évekig. Büszke vagyok rá, hogy utcán kallódó fiatalok életének is új értelmet tudtam adni, s a kezem alól neves táncosok kerültek ki. De képes voltam mindezt feladni, hogy az álmom megvalósíthassam, hogy rendőr legyek.
Szegi Ildikó (40), Szeged
– Négy gyermeket nevelek, de így is vállaltam, hogy határvadász leszek. Tizenéves korom óta vonzott a rendőri hivatás, aztán jött a család, a gyerekek, de mindig kerestem a lehetőséget, hogy megmérethessem magam. A toborzás előtt postásként dolgoztam, ma a gyermekeim a legbüszkébbek, hogy az édesanyjuk rendőri uniformist húzva megy reggel munkába, szolgálatba.
Kovács Edit Tünde (41), Makó
– A rendőrség nem volt idegen közeg számomra, közalkalmazottként hét évig intéztem a szegedi rendőrségi fogda titkársági teendőit. A kollégák biztattak, próbáljam ki magam hivatásosként is. Ma már a sajátomnak érzem az egyenruhát. Csak az ismerheti meg, milyen magasztos érzés ez, aki belebújik, és ezáltal részese lesz annak az egységnek, amely szolgál és véd.
Szűcs Attila (41), Makó
– Korábban 12 évet dolgoztam a büntetés-végrehajtás területén polgári alkalmazottként, de zsaru akartam lenni. Kihívás volt a határvadász-toborzáson való megfelelés, a rendőri hivatás egy álom beteljesülése. Nem vagyok mai gyerek, de 40 felett is vannak ambícióim, tetszik a tanulás, látok lehetőséget a karrierem építésében is. Várom az eskütételt, a magyar rendőrség egyenruháját viselni megtiszteltetés!
Muhari László (25), Szeged
– Egy gyárban dolgoztam, mondhatni, véletlenül kerültem oda, de mindig is vonzott a fegyveres testületeknél végzett munka. 18 évesen jelentkeztem rendőrnek, fel is vettek, de akkor nem tartottam magam elég érettnek. Mára változott a helyzet, komolyodtam, kapóra jött a határvadászokat toborzó felhívás. Ez egy életforma, hivatás, most már tényleg nekem való.
Kiss Szilvia (34), Szatymaz
– Bevallom őszintén, rendezett az életem, volt munkám, de meglátva a határvadászok képzésére szóló felhívásokat, egyszerűen úgy éreztem, nekem is ki kell próbálnom magam! Kell hozzá a család támogatása, a nagymamák, akik még több részt vállalnak két kisfiam nevelésében, de mindenki örül annak, hogy megtaláltam a számításomat.
Tézsa László (29), Makó
– 21 éve sportolok, focizok. Gondoltam, kipróbálom magam védőként az ország határán is, nem csak a tizenhatos vonalán. Egyfajta kihívásnak tartom a kiképzést, nagyon tetszik. Sportnyelven szólva szeretnék örökös szerződést kötni a csapattal, a rendőrséggel. Mert arra a két hónap alatt már rájöttem, ez egy igazi, összetartó, egymásban bízó, egymást segítő egység, egy igazi csapat.
Hajdú Roland (27), Cserépváralja
– Habár gyerekkorom óta kacérkodtam a gondolattal, hogy rendőr legyek, érettségi után mégis másfelé indultam. Később fegyveres biztonsági őr lettem a Mezőkövesdi Rendőrkapitányságon. Számos FBÖ- (fegyveres biztonsági őrségek) versenyen indultam, többet meg is nyertem, de úgy éreztem, tovább kellene lépni.
Kovács Péter törzsőrmester (Készenléti Rendőrség), a szegedi 1-es szakasz parancsnoka:
– Számomra is kihívás volt, hogy rendőrként nálam idősebb hallgatóknak legyek a parancsnoka, szolgálatirányítója, kiképzője, ha kell, „pótapja” – ezt ők mondták így –, mindenese. Elégedett vagyok, remek a csapat, ambiciózusak, maximalisták, valóban ezt akarják csinálni, zsaruk szeretnének lenni. Az alaki kiképzés megy nehezebben, ezt sokszor önképzés keretében, délutánonként is gyakoroljuk a szabad idő terhére. Nekem örömet okoz, hogy ennyire akarnak. Tudják, sok munka áll még előttük, azzal, hogy leteszik a rendőri esküt, még nem dobjuk be a csapatot a mély vízbe, hosszú hónapok munkája kell még ahhoz, hogy járőrtársként, csapaterővel élesben is kipróbálhassák, milyen dolog is a Készenléti Rendőrség határvadászaként szolgálni.
Írta: FERENTZI-TAKÁTS-VÉGH Fotó: ANDRÉ, SEBESTYÉN, SZABÓ