Háromgenerációs rendőrcsalád

2019. 05. 22., sze - 15:29
Zsaru Magazin

Többgenerációs rendőrcsaládból származik, ezért Kovács Attila nem is gondolt más szakmára, csak a rendőrségre, amikor pályát választott.

Nemrégiben született meg a család legkisebb tagja, akinek édesapja szerint nem kell sokat a jövőre gondolnia, hiszen a rendőrség biztos, hogy őt is tárt karokkal várja majd. Ahogy mindenkit a családból.

Dombóváron született. Szekszárdon volt gyakorlaton, majd 2003-ban Budapesten állt szolgálatba, a Gyorskocsi utcában, ahol mint fogdaőr dolgozott egy évig. Ezután került a Dunaújvárosi Vízirendészeti Rendőrőrsre.

– Tizenötödik évemet kezdtem meg az idén, nagyon szeretek itt lenni. A víz egyébként is egyfajta nyugalmat kölcsönöz mindazoknak, akiknek ez a munkahelye. Azért van, ami néha hullámokat ver ezen a folyón is. Alig helyezkedtem el motorcsónak-vezetőként, és éppen a vízen voltam egy kollégával szolgálatban, amikor jelzést kaptunk, hogy egy középkorú nő beugrott a Dunába – elevenítette fel egyik első esetét Kovács Attila törzszászlós, szolgálatirányító parancsnok. – Pár perc alatt odaértünk, szerencsére még láttuk az asszonyt a víz tetején, nem merült el, így sikerült gyorsan kimenteni. Emlékszem, néhány perc alatt a mentők is megérkeztek, szerencsére nem történt nagy baj, nem hűlt ki nagyon, időben tudtunk segíteni – tette hozzá Kovács Attila.

Vannak persze olyan esetek is, amikor valaki tudja, hogy hibázott, mégis inkább szeretne kibújni a felelősség alól, nehogy kiderüljön. Így történt ez akkor is, amikor egy pár éve egy horgászt szeretett volna ellenőrizni a kollégájával a vízparton.

– Látszott már messziről, hogy jó napja volt az embernek, mert a zsákmány ott ficánkolt mellette – mesélte a törzszászlós. – Amikor próbáltuk megközelíteni, hogy megnézzük a papírjait, gyorsan letette a horgászbotot, és megpróbált gyorsan kereket oldani. Ám minket sem kellett félteni, azonnal követtük. Láttam, hogy a közeli erdő felé vette az irányt, utánarohantam. Negyedórás futás után találtam meg a horgászt, majd visszavittem a stéghez, hogy eleget tegyünk az ellen­őrzésnek. Semmilyen papírja nem volt, így engedély nélküli horgászat miatt indult ellene eljárás. Azért is emlékezetes számomra mindez, mert nem jellemző az ilyesmi, a horgászok általában szabálykövetők, legalábbis a Duna ezen szakaszán, és leginkább borzasztóan nyugodt emberek űzik ezt a sportot.

Az idei esztendő igazán jól indult Kovács Attila számára, hiszen nemrégiben, április 18-án a szolgálatparancsnoki munkáját a város is elismerte. A vízirendészeti állományban végzett kimagasló és példaértékű tevékenysége elismeréseként a település közgyűlése a Dunaújváros Közbiztonságáért díjat adományozta számára. A felmenői is biztosan büszkék lennének rá.

– Édesapám, Kovács László főhadnagy is rendőr volt, azért választottam én is a hivatást. Ő Dombóváron kezdett, ahol akkor laktunk, és az életvédelmi osztályon dolgozott. Majd később Szekszárdra került, a megyei rendőr-főkapitányságra. Rengeteg történetet mesélt nekem édesapám, és mindig nagy élvezettel hallgattam. Nagyon kedveltem, ha néha megengedte, hogy beindítsam a fényjelzést a szolgálati autón. Nagy tiszteletnek örvendett, de természetesen én is mindig felnéztem rá – idézte fel az emlékeket Kovács Attila. – Egy alkalommal különösen büszke voltam rá, mert hallottam, hogy nagy elismeréssel voltak mások iránta: egy „keményebb” bűnözőt fogott el Siófokon. Odáig üldözte a férfit, majd a tömegben sem vesztette szem elől, így egy adott pillanatban sikerült megfognia. Az volt az egyik eset, amikor megfogadtam, biztos, hogy én is rendőr leszek. Nagyon vonzónak és izgalmasnak találtam a pályát az elmondottak alapján.

A nagymamája is nagyon érdekes történeteket mesélt a rendőrségről, amikor gyerek volt.

– A nagypapám, L. Kovács László is rend­őrként dolgozott a hatvanas években. Ők Pakson laktak abban az időben. A nagypapám a Paksi Rendőrkapitányságon kezdett, majd később motoron is dolgozott, de sajnos arról nem maradt fenn semmi, hogy esetleg motoros járőr volt-e. De sok történetet hallottam arról is, hogy kipróbálta a repülést, egészen a berepülőpilóta-képzésig jutott. Őt azonban csak a rendőri munka érdekelte. Nagyon eredményesen dolgozott, hiszen később Pakson rendőrkapitány is lett. Sajnos nem ismertem, de a nagymamám a mai napig mesél róla. Imádott az ügyek részleteiben elmerülni, rettentően precíz embernek tartották. Hobbiból pedig gépeket készített, sőt feltaláló is volt. Az ő nevéhez fűződik az úgynevezett rizsaratógép, ami nagyon jelentős eszköznek számított akkor a mezőgazdaságban. Hiszen attól kezdve nem kellett kézi erővel aratni. Ahhoz, hogy az általa tervezett arató-cséplő gép működőképes legyen, egy sor műszaki megoldást kellett kitalálnia, amit esténként papíron tervezgetett otthon, a munka után a petróleum fénye mellett – magyarázta Kovács Attila. – Van egy féltestvérem is, aki ugyancsak rendőr lett. Sajnos édesapámék elváltak, aztán ő ismét megnősült. A féltestvérem is Szekszárdon dolgozik, ahogyan egykor édesapám.

A legifjabb Kovács nemrégiben született meg, és mivel fiú, ezért édesapja szerint a pályaválasztáson sem kell majd sokat gondolkodnia.

– Martin már hat hónapos, ahogy elnézem, máris megállná a helyét a szakmában, hiszen mindent nagyon megfigyel, és ez nagyon fontos – mondta mosolyogva a törzszászlós.
            KUN MÓNIKA

FOTÓ: BÉRES ATTILA, KOVÁCS ATTILA


Kapcsolódó oldalak

Hírfolyam

 

Kifosztás a körúton

Egy kapualjban fekvő férfitől vették el a pénzét és a mobiltelefonját Budapesten.

 

Csak egy magánvélemény

Minden szakmaiságot nélkülöznek a nepszava.hu oldalon 2019. június 17-én „Nem létező migránsinvázióra Potemkin-védelem a válasz a határszélen” című cikk állításai.

 

Baleset a 81-es számú főúton

Sárkeresztes térségében két gépjármű ütközött össze, ezért félpályás forgalomkorlátozás van érvényben.

 

Öt perc alatt elfogták

Az őrizet ideje alatt bíróság elé állhat a kifosztással gyanúsított tiszakécskei férfi.