Járőrbajnokság Körmenden

2020. 10. 07., sze - 14:59
Zsaru Magazin

Szeptember végén befejeződött az egy hónapos alapkiképzés a Körmendi Rendvédelmi Technikumban. Ennek lezárásaként szeptember 24-én járőrbajnokságot szerveztek a tanulók részére: egy 25 kilométeres menetgyakorlatot 12, különféle feladatot rejtő állomással. A győztesnek torta járt.

Az idő kellemes volt, nem meleg, nem hideg, ideális egy afféle versenyhez, amelyen főképp a Körmendi Rendvédelmi Technikum új tanulói vesznek részt. A bevonulás napjától négy hétig tart az alapkiképzésük, ennek zárásaként tartják Körmend külterületi részén és a Rába folyó mentén azt a járőrversenyt, amelyen a fiatalok számot adhatnak arról, honnan hová jutottak szeptemberben. Az előző hetekben pontosan olyan feladatokat végeztek, amelyek a járőrbajnokságon segítségükre lesznek majd.
 

REMÉNYKEDŐ MOSOLYOK

– Egy hónap elteltével valamennyi tanuló számára ismerősek az erőnléti feladatok, az alaki ismeretek, valamint a menetgyakorlat, amely az első napokban csak néhány kilométert jelentett, de a hónap végére eljutnak 20-25 kilométerig – mondja a versenyt megelőzően Nátkai Györgyi alezredes, a tanulói szállás osztályvezetője, a járőrverseny főszervezője. – Az első hónapban nagyon sok olyan feladatot végzünk, amely segít abban, hogy a tanulók tudják teljesíteni ezt a járőrversenyt, emellett összekovácsolódjanak az osztályok. A verseny tehát nemcsak azt mutatja meg, hogy egyénileg meddig jutottak a tanulók, de azt is, hogy az osztályok, a közösségek mennyire szoktak össze, mennyire tanulták meg, hogy önmaguk mellett egymásért is küzdeniük kell.

A járőrversenynek öt elsős osztály, két rendészeti alapkiképzésen részt vevő tűzoltó osztály, illetve két tíz hónapos, közbiztonsági rendőrjárőr szakképesítésben részt vevő csapat, összesen tehát kilenc alakulat vág neki.

Reggel nyolc órakor indul az első egység, kis izgalom, ugratások, reménykedő mosolyok. A csapatokat húszpercenként indítják a 25 kilométeres távnak, hogy ennek megtétele során 12 állomáson teljesítsenek különböző feladatokat. Nehezítésként valamennyi egységnek végig kell cipelnie a távon egy gyalogsági ásót, négy rohamsisakot, három pajzsot, nyolc gépkarabélyt és egy 16 kilós súlyt. A fiatalok hamar rájönnek, ezeket is célszerű felváltva vinni, nagy könnyítés a terheket egymás között, csapatként megosztani.

Az első állomáson erőnléti feladatot kell megoldaniuk. Nem tűnik nehéznek, később mégis az emberesebb próbák között emlegetik. 14 résztvevőnek kell egy nem túl nagy távolságot megtennie, ám hogy a dolog bonyolultabb legyen, mindenkinek a hátán kell cipelnie a társát. Az állomás parancsnoka csak annyit mond: „A feladat: társam megsérült, menteni kell!” Futnak a résztvevők, hátukon zötyögnek a „sebesültek”, most még ki gondol arra, hogy az energiákkal spórolni kell…

A második próbatétel látszólag könnyebb, egy 10-15 méter távolságban kijelölt négyzetbe kell „kézigránátot” hajítaniuk a Várkertben. Repülnek a gránátok, a tanulók nem értik, miért suhan némelyik túl a célon, a másik meg miért nem vánszorog el a kijelölt területig, miközben ketyeg a stopperóra…
 

KEVÉSBÉ ŐSZINTE MOSOLYOK

A menetelés harmadik állomásán kúsznak és lövészteknőt ásnak, a negyediken a nagyrét melletti lápos területen kell ugyancsak kúszniuk, ott azonban már többet, mint az előző helyszínen, 25 métert. Az ötödik akadályon harcászati mozgásformákat kell bemutatniuk. Játék, mondanánk, ha nem látnánk, hogy kicsit kezd pilledni az éppen jelen lévő társaság. A hatodik állomáson a tájékozódás van a fókuszban, a hetediken csoportos feladatok várják a tanulókat: közösen megoldandó logikai feladványok. Következik a kutatás, ennek helyszínén meghatározott tárgyat kell megkeresniük, és ez sem megy egyedül, a fiatalok itt is egymásra vannak utalva. Aki ezt okosabban, gyorsabban ismeri fel, nagyot nyerhet.

Jön a sebesültszállítás hordágyon, majd a futás lövedékálló mellényben, és ezeken a pontokon elég sok résztvevő mosolya már nem annyira őszinte. Végül lajhármászásban kell jeleskedniük két fa közé kifeszített kötélen, utána egy airsoft lövészeten bizonyítaniuk, hogy eljön az idő, amikor a fegyvert is jól kezelik majd.

Szirmay Alexandrát, az egyik elsőéves csapat szakaszparancsnokát kérdezzük a tapasztalatokról. Úgy véli, a feladatokkal kevesebb a gond, inkább a táv okoz nehézséget neki és társainak.

– Amikor egyre fáradtabbak lettünk, ugyancsak nem volt könnyű az, hogy összetartsuk a csapatot, megosszuk a feladatokat. Azt is látjuk, hogy igazi közösségként jobban tudunk teljesíteni, úgyhogy jó tapasztalat ez. Kemény volt a kiképzés, de mert fokozatosan kaptuk a terhelést, jól bírható. Így végül biztosan teljesíteni fogjuk most is valamennyi feladatot, de azért a járőrverseny sem könnyű próbatétel.

Többet nem tud mondani, haladniuk kell tovább, és a láb már nem szökken olyan könnyedén, mint eleinte. A gyakorlók is egyre megviseltebbek, a versenyzők arcán, fején is ott ül már a por, kicsit mintha mackósabban menne a dolog. De látszik, nagyon komolyan veszik a feladatot, szó sincs arról, hogy bárki azon törné a fejét, hogy feladja. Kivéve két tanulót, aki apróbb sérülés, bokarándulás miatt kénytelen kiállni a sorból. Azt mondják, biztosak abban, hogy rövidesen ismét a társaik között lesznek majd.
 

A GYŐZTESEK MOSOLYA

A verseny közben alkalmunk van szót váltani Hollósi Gábor ezredessel, a Körmendi Rendvédelmi Technikum igazgatójával.

– Ennek a versenynek több hozadéka van – mondja. – Először is a különböző feladatokkal, a különféle állomásokon mutatott teljesítményük alapján meg tudjuk állapítani, hogy az első egy hónapban, a kiképzés során milyen szintre tudtuk felhozni a tanulókat úgy az elméleti tudásban, mint az erőnlétben. Utóbbi kapcsán azért fontos megjegyezni, hogy szisztematikusan építettük fel az elmúlt heteket. Azaz szerényebb távokkal kezdődtek a menetgyakorlatok, míg végül a csapatok eljutottak addig, hogy most, a közel 30 kilométeres menetgyakorlatot teljesíteni tudják úgy, hogy annak során még számos feladatot is el kell végezniük. Másodszor fontosnak tartom, hogy a fiatalok megtanuljanak csapatban gondolkodni, a csapatukért dolgozni. Ugyanis az a fő cél, hogy ha egy szakasz megkezdi 22 fővel a járőrversenyt, akkor annyival is fejezze be. Ha valamelyik csapattag megsérül, akkor azt segítsék a többiek, háton, kézben, ölben vigyék be a célba, különben nem tudnak eredményesen szerepelni. Azaz lényeges, hogy az osztályok összekovácsolódjanak. Végül fontos a győzni akarás, a fődíj egy torta és persze a presztízs, ami alaposan megnő egy ilyen verseny megnyerése után.

Hollósi Gábor egy igazi kuriózumot is említ.

– Most, hogy bejött a tíz hónapos képzés, a rendvédelmi technikumba idősebbek is járnak, így az 50 éves hölgyeknek szerettünk volna a verseny során valami kedvezményt adni, de ők kikérték maguknak. Külön érdekesség, hogy miképpen tudnak együtt dolgozni a 18 éves fiatalok és az említett 50 körüliek. Egyébként jók a tapasztalataink, nemhogy feszültséget nem okoz az életkorbeli különbség, hanem kimondottan összetartó erővé válik.

A versenyt végül az egyik katasztrófavédelmi/tűzoltó csapat nyeri meg, igazi sportbefutó, ölelések, pacsik, öröm. Van, aki a földön fekszik a fáradtságtól, más alaposan leizzadva, de egykedvűen pakol. Mert abban azért valamennyi csapat biztos, az élet ennél sokkal keményebb lesz. Szükség lesz a tudásra, az erőnlétre és persze a mosolyra is.


TRENCSÉNYI ZOLTÁN
FOTÓ: FRANCZ ILONA, MAROSFALVI PÉTER


Kapcsolódó oldalak

Hírfolyam

 

Elbuszozott – felismeri?

Elkötött egy távolsági buszt a gyanú szerint a felvételen látható férfi. Segítsen azonosítani!