Kinyílt a kapu Adyligeten

2019. 02. 06., sze - 10:03
Zsaru Magazin

Az Adyligeti Rendészeti Szakgimnázium középfokú rendészeti szakképzést folytató intézmény, ahol iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli képzés keretében oktatják-nevelik a tanulókat.

Január 24-én nyílt napon mutatták meg az érdeklődőknek, hogy a fenti mondatok mit jelentenek a mindennapokban.

Nagy a sürgölődés az Adyligeti Rendészeti Szakgimnázium nyílt napján, egyre több látogató érkezik, a tanulók kisebb csoportokban mennek a helyszínekre, látszik, lesz ma feladatuk bőven. Elsőként Vida Róbert alezredes, oktatási igazgatóhelyettessel találkozunk, aki röviden összefoglalja, mi a célja, jelentősége egy ilyen napnak.

 

Érdekes program

– A programot úgy állítottuk össze, hogy az érdeklődők számára érdekessé tegyük a rendvédelmi képzést – mondja az oktatási igazgatóhelyettes. – Találkozhatnak az érdeklődők a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK), a Készenléti Rendőrség, a Repülőtéri Rendőr Igazgatóság (RRI) és a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársaival. A meghívottak mesélnek arról, hogy a saját területükön milyen feladatok várják a végzősöket. A tájékoztatásnak ugyanilyen fontos részei a tanintézeti és a külsős bemutatók, megmutatjuk a különféle szituációs kabineteket, és az érdeklődők megismerhetik, milyen az iskola felszereltsége. Tájékoztatást kapnak arról is, hogy mik a felvételi elméleti és fizikai követelményei. Röviden: a nyílt napon megmutatjuk az iskolát, és azt is, hogy aki itt tanul, honnan hová juthat el. Próbáljuk felkelteni az érdeklődést. Persze bárki kérdezhet tőlünk és a tanulóinktól bármit, ezzel személyesebb benyomásokat kaphat az itt folyó munkáról, az itteni életről, mintha egy prospektust olvasna, vagy egy plakátot látna.

Reggel kilenckor máris jókora a tömeg a szakgimnáziumban, több száz érdeklődő tölti meg azt a közösségi teret, ahol előbb az említett rendőri szervek munkatársai beszélnek arról, mi vár az itt végző fiatalokra a különféle egységeknél. A hallgatóság előbb Lukács Viktor törzsőrmester és Szabó Viktor főhadnagy segítségével ismerkedhet meg azzal, hogy milyen lehetőségek várják a BRFK-n. Szigetvári Fanni (KR) arról ad képet, hogy mire számíthatnak a végzősök náluk, Nagy Sándor alezredes, az RRI egyik osztályvezetője pedig saját szervezeti egységének életét, mindennapjait mutatja be.

 

Hitelesen és őszintén

Az elmélet után jöhet a gyakorlat, ami még az előbbieknél is jobban felcsigázza az érdeklődést. A KR lovas és kutyás szolgálati osztályának bemutatója következik, ezért a kíváncsiskodók átsétálnak a sportpályához. Faragó István Trófea nevű kutyájával kezdi a bemutatót, fegyelmező gyakorlatokat mutat be, láthatunk aztán csoportos őrző-védő és fegyelmező gyakorlatokat, elfogást, valamint képet kaphatunk arról is, mi történik azzal, aki intézkedés során nem veszi figyelembe a kiképzett ebet. Közben számos érdekességet tudunk meg arról, milyen kutyák segítik a rend­őrök munkáját, hogyan történik a képzésük, továbbá a bemutatókon közreműködő „segéd” feladata fontosabb, mint az, hogy élő célpontot nyújtson a kutyáknak.

Csoportosan átmegyünk az alakulótérre, ahol ezúttal utcai botrány alakul éppen hangoskodó tömeggel és a nagyobb bajt megelőzni szándékozó testpáncélos egységgel. Mindkettőt a szakgimnazisták alakítják, a botrányhősöket is életszerűen: úgy rugdossák a pajzsokat, és úgy szidalmazzák a csapatszolgálati bemutatón vitézkedő zsarukat, mintha valódi indulatok szabadulnának el. A rendőrök teszik a dolgukat, különféle alakzatokban mozogva hol hátrébb szorítják a zajongókat, hol kiemelnek közülük valakit. Látszik, nem könnyű a helyzetük, és itt sem baj, ha az érdeklődő tisztában van azzal, az élet a rendőrpajzsok mögött sem mindig habos torta.

A hiteles és őszinte tájékoztatás fontosságáról beszél Polónyi Levente is, aki ötödik hónapját tölti az iskolában:

– Annak idején, amikor eljöttem nyílt napra – meséli –, akkor is azok a kérdések merültek fel, mint most: milyen a benti élet, milyenek az iskolában a mindennapok, hogyan telik a szabadidő, hogyan lehet bírni az összezártságot. Őszintén megvallom, az utóbbi például nem mindig könnyű, de szerintem erről is beszélni kell. Amikor idekerültem, én is visszamentem a korábbi iskolámba, Újszászra, és a toborzás részeként ott is meséltem Adyligetről. Igyekeztem valós információkat adni, mert az nem lenne jó, ha valaki egy álomvilágot képzelne el. Jó, ha az érdeklődők megismerik ennek a képzésnek, a rendőri munkának a szépségeit, de a nehézségeit is. Végül pedig az ilyen alkalmakkor én is tapasztalom, hogy az emberek sokszor nem tudják, hogyan viszonyuljanak a rendőrökhöz, ám az efféle nyílt napok éppen arra jók, hogy közelebbről is megismerjék a képzést, és a rendőrség munkáját, mindennapjait.

 

Ötszáznál többen

Ballagunk az úgynevezett 1. gyakorlóbázisra, ahol a tanulók naponta gyakorolják a közrendvédelmi intézkedéseknél előforduló szituációkat. Ezúttal Tóth Róbert alezredes irányítja a bemutatót, aki az iskolában közrendvédelmi ismeretek és rendőri intézkedés tantárgyat tanít.

– Ezek Adyligeten nagyon fontosak – mondja –, mert az iskola főként közrendvédelmi rendőröket képez, aki itt végez, többnyire járőrként dolgozik majd valamelyik kapitányságon. Ezért a közrendvédelmi és rendőri intézkedés óraszáma nálunk nagyon magas. Az 1-es gyakorlóbázison a tanulók a gyakorlatba ültetik át mindazt, amit elméletben megtanultak. Mert a civil életből jött fiataloknak – kivéve, akik valamilyen küzdősportot űznek – mégsem könnyű valakit megütni, megrúgni, valaki ellen kényszerintézkedést alkalmazni.

A bemutatón láthatjuk, miként történik a kényszerítőeszközök használata, a ruházatátvizsgálás. Halljuk az ilyenkor kötelező mondatot: „Forduljon meg, álljon terpeszbe, kezét tegye oldaltartásba!” És megtudjuk, hogy egy intézkedés során ellenszegülni erősen ellenjavallt: az intézkedő fiatalok egyetlen pillanat alatt földre viszik az engedetlen polgárt alakító társukat. Aztán látunk alapvető ütés- és rúgástechnikákat, amelyeket valamennyi szakgimnazistának el kell sajátítania.

Visszatérünk az épületbe, ahol az egyik teremben a felvételi követelményekről tájékoztatják az érdeklődőket, az orvosi és a pszichológiai vizsgálatról, az elméleti és a fizikai felmérőről. A jelenlévők főként arra kíváncsiak, mit tartalmaz az ötvenkérdéses műveltségi teszt. Faggatják is a folyosón az egyik tanulót, aki azt mondja: ezek megválaszolásához javarészt történelmi ismeret és közéleti érdeklődés kell. Elég az általános műveltség, a tájékozottság és a közéleti naprakészség. A fizikai felmérés pedig kétezer méteres futásból és négy választható erőnléti gyakorlatból áll.

A fegyverbemutatón tolonganak az érdeklődő fiatalok, némelyikük szülőkkel érkezett. Nézegetik a fegyvereket, meglepődnek, hogy kézbe is vehetik azokat. Egy apuka nosztalgiázik, azt említi, ebben a laktanyában volt határőr, és az asztalon heverő AK–47-essel még talán ő is lőtt anno.

Csortán Tímea próbaidős őrmesterrel futunk össze, aki egy tavalyi eseményen még épp csak kezdő iskolásként mesélt várakozásairól, ma már azt mondja, másodévesként, járőrtársként is munkába állt, és amit az iskolában tanult, az a gyakorlatban is értelmet nyert.

– Fogtunk már el több körözött személyt – mondja –, ennek során kerültem akciódúsabb helyzetbe is. A gyakorlatban volt tehát alkalmam megtapasztalni, hogy milyen hasznos mindaz, amit itt oktatnak.

Végül ismét váltunk néhány szót Vida Róbert oktatási igazgatóhelyettessel, aki sikeresnek ítéli a nyílt napot, és nemcsak azért, mert több mint ötszáz érdeklődőnek mutathatták meg az iskola életét, hanem azért is, mert a megjelentek közül többen a jelentkezési lapot is kitöltötték. Mondja: a cél az volt, hogy minél több emberből előhozzák az elhivatottságot, bemutassák, mire számíthat, ha ennek az intézménynek a tanulója lesz. A meghívott vendégek segítségével pedig azt is megmutatták, hogy az iskola elvégzése után milyen sokrétű, gazdag pálya várja őket.       


TRENCSÉNYI ZOLTÁN
FOTÓ: BÉRES ATTILA


Kapcsolódó oldalak

Hírfolyam