Kutya rossz a csibésznek

2018. 02. 07., sze - 11:53
Zsaru Magazin

A Veszprém megyei kutyás zsaruk Pétfürdőn tartottak gyakorlatot január 26-án.

Szituációs feladatokat oldottak meg négylábú társaikkal a megye legtapasztaltabb mentorának instrukciói alapján.

A képzésen a hét rendőrhöz csatlakozott négy büntetés-végrehajtásból érkező egyenruhás is. A tréning kezdetén szakmai vezetőjük sorfalat állított Pétfürdő egyik parkjában, és szemlézte a hatlábú egységeket.

– A Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság fontosnak tartja a kutyás szolgálati formát, melyet még a 21. században sem lehet technikai eszközzel kiváltani – magyarázta Bódis István zászlós, a Badacsonytomaji Rendőrőrs kutyavezetője. – Az összevont képzéseket komolyan vesszük. Az első és legfontosabb tisztázandó kérdés, hogy a kutyák és vezetőik szolgálatra alkalmas állapotban legyenek, egészségesen jelenjenek meg.

A megyei kutyás szolgálat képviselői havi rendszerességgel hajtanak végre professzionális gyakorlatot, aminek más-más helyszínt választanak.

– A kutyákat és vezetőiket ki kell mozdítani a komfortzónáikból. Egy ismeretlen terepen, számukra eltérő körülmények között teljesítve kaphatunk képet az állat személyiségéről, szokatlan helyzetekben tapasztalt reakcióiról, ami mindenképpen a fejlődésüket szolgálja. Mögöttem 15 éves kutyás múlt van. Tapasztalatom szerint, ha egy kiképzett szolgálati eb hibátlanul teljesít például egy tanpályán, azt egy ismeretlen épület falai között lehet, hogy csak 50 százalékosan tudja hozni. A mai nap feladatait e gondolatok mentén állítottam össze. A rutin engedelmességi-ügyességi kihívásokat követően a Pétfürdői Közösségi Ház alagsorában gyakoroltunk – ismertette a zászlós.

A vezetők a meghatározott iránymutatások szerint a feladatokat fegyelmezetten teljesítették, majd ezután a közösségi ház helyiségeit vették birtokba. A párosok intézkedéstaktikai szituációs gyakorlatokat hajtottak végre felváltva, amelyekben a renitens csibész védőruhában hergelte a négylábúakat. Az első körben egy békés csoportból kellett az intézkedő rendőrnek kiszólítani a beöltözött „renitenst”, aki láthatóan passzívan viselkedett, majd hirtelen hangos kiáltással rontott rá az intézkedést biztosító járőrre. A szájkosarat viselő kutyák a támadásra azonnal reagáltak, földre döntötték a támadót. Kis idővel később egy másik, agresszíven viselkedő ember ment neki a kutyás zsarunak. A vezetők szabad pórázra engedték a társaikat, akik kivétel nélkül leküzdötték a támadót. A mentor tréning közben útmutatást is adott kollégáinak. Felhívta például a figyelmüket arra, hogy a kommunikáció már akkor rendkívül fontos, amikor megszólítanak egy állampolgárt. Időt kell hagyniuk a kutyának arra, hogy felkészüljön, szaknyelven „bekapcsoljon”. Amennyiben ez elmarad, a reakcióidejét lassíthatja. A fiatalabb rendőröknek a határozottságot helyezte a középpontba, mert azt mintaként követik az állatok.

– A kutyák nem tudják, hogy képzésen vesznek részt, teljes elánnal a feladatra koncentrálnak, nincsenek azzal tisztában, hogy egy beállított játék részesei. A második szituációban azt gyakoroltuk, hogy mennyire van összhang az ember és négylábú társa között. Néhány esetben az agresszív viselkedőt túlságosan közel engedték magukhoz. Ennek egy oka van: a rendőrök többnyire együtt élnek kutyáikkal, ragaszkodnak hozzájuk, ösztönösen féltik őket. Igyekeztem megértetni velük, hogy egy veszélyhelyzetben hagyni kell az állatot dolgozni. Tudomásul kell venni, hogy a zsaru intézkedésekor kényszerítő eszközként alkalmazza – folytatta Bódis István zászlós.

A trenírozók gyakorolták, miként tudják társaikat fanatizálni, előhozni belőlük a rejtett dühöt, hogy éles helyzetben akár saját testi épségük kockáztatásával is leküzdjék az ellenséget, megvédjék az embert. Előfordult némely fiatalabb ebbel, hogy annyira a felfokozott hangulat hatása alá került, hogy gazdája „Engedj!” parancsszavának csak néhány másodperc után engedelmeskedett. Az alkalmazott technikákat a mentor mindig kiértékelte. A délutáni foglalkozáson a kutyavezetők átbeszélték a gyakorlatot. Tisztázták azokat az apróbb fegyelmezési nehézségeket, amiket az intézkedések közben tapasztaltak. A mentor házi feladatként szabta meg a tapasztaltabb kollégáknak, hogy milyen leckékkel kell finomítani az együttműködést.

Bódis István szerint a gyakorlás épülésére szolgált a részt vevő állománynak, befogadóan közelítették meg a javaslatokat, hasznos tapasztalatokkal térhettek haza.


FENYVESI BEÁTA
FOTÓ: SZABÓ LÁSZLÓ


Kapcsolódó oldalak

Hírfolyam