Rendes Rétság

2019. 05. 08., sze - 14:16
Zsaru Magazin

Kicsiny, szolid városka a Börzsöny és a Cserhát határán.

Van múltja: kastélya, temploma és haranglábja; félmúltja: személyforgalom nélküli vasútállomása és kiüresedett páncéloslaktanyája; aztán jelene: főútvonala, ipari parkja, iskolája. Amennyiben a rendőrökön múlik, lesz jövője is.

A Rétsági Rendőrkapitányság büszke lehet kiváló szakmai mutatóira és elhivatott kollektívájára, és zavartalan gyarapodik.

– Abban a kicsit különös szituációban vagyunk, hogy sok tekintetben nem tudunk jobbítani a helyzeten: mert képtelenség jobb statisztikát produkálni, mint az évek óta fennálló bűntelenség – tárja szét a karját Révész Ákos József ezredes, kapitányságvezető. – Az illetékességi területünkön 25 település található, közülük nem egy büszkélkedhet azzal, hogy utcáin, de a házak falai között sem valósult meg bűncselekmény évekre visszamenően. Nyugat, de mondhatnánk akár úgyis: Nyugodt-Nógrádban vagyunk, egészen közel Pest megyéhez. A főváros közelebb esik hozzánk, mint tulajdon megyeszékhelyünk, Salgótarján. Ez a földrajzi közelség kedvez a befektetőknek és a munkaerő-áramlásnak. Hozzánk indiai, koreai beruházók jönnek, összeszerelői munkahelyek tucatjait, százait teremtve, aki meg más jellegű foglalatoskodásra vágyik, az nem egészen egyórás autóutat megtéve Pesten válogathat az állások közül. A jelenség kedvező hozadéka, hogy a lakosság nagy része talál magának munkát, ezzel együtt keresetet is, így a szociális alapon megvalósuló vagyon elleni bűncselekmények sem jellemzőek. Kisebb volumenű ügyekben kell eljárnunk esetenként, óhatatlanul előfordul olykor az ittasság számlájára írható garázdaság és a családon belüli konfliktus.

A helyi zsaruk képesek uralni az egyedi, elszigetelt eseteket. Rétságon amúgy is hagyománya van a fegyelemnek: a 2800 lelkes település egykoron katonaváros volt, 1936-ban épült kaszárnyája az évtizedek során többféle honvédalakulatnak adott otthont. Városi rangját is a területén elszállásolt, a lélekszámot jelentősen felduzzasztó katonaságnak köszönhette egészen 1997-ig. Ifjú hadnagyként itt adta ki első parancsait Révész ezredes, akkor még zöld uniformisban, a Magyar Honvédség 31. Hunyadi János Gépesített Lövészdandárjának harckocsizó szakaszparancsnokaként. A zöld egyenruhából idővel kék lett, a honvédtisztből zsarufőtiszt, aki kapitányként a katonás vezetést kombinálta a rendészeti-vezetői doktrínákkal.

– A kapitányság sajátossága, hogy egy telken, de két épületben foglal helyet. Igyekeztünk a racionalitást előtérbe helyezve megosztani a szolgálati ágak között a rendelkezésre álló helyiségeket. Egy tömbbe vontuk a szolgálatirányító, jelentésleíró szobákat, egymás közelében alakítottuk ki a kihallgató- és előállító helyiségeket. Vezetőként azt tartom szerencsésnek, ha a kizárólag fentről lefelé irányuló utasítási rendszer mellett-helyett az állomány tagjaiban is kialakul az egymással való törődés, és közvetlen a kapcsolat. A beosztottak értékelésébe például bevonom közvetlen parancsnokaikat, közösen alakítjuk ki véleményünket az egyén teljesítményéről. Támogatom az önálló kezdeményezéseket, az alulról szerveződő aktivitást. Bátorítom a szolgálatirányító parancsnokokat önálló akciók megszervezésére, mivel ők ismerik a bejelentések és állományi visszajelzések alapján első kézből a foglalkozást igénylő szituációkat, területeket.

Elméletből vissza a gyakorlatba: Vályi Lajos alezredes beszél a rétsági bűnügyi profilról.

– A rendészeti és bűnügyi állomány jó együttműködésének is köszönhetően sikerült tartós, kiegyensúlyozott nyugalmat biztosítanunk az illetékességi területen – mondja a nyomozó alosztály vezetője. – A kialakult, már-már ideálisnak mondható helyzet nem jelenti azt, hogy lazítanánk a gyeplőn. Készek vagyunk bármilyen adódó helyzet gyors kezelésére. Két, inkább érdekesebb, mintsem valós kriminalisztikai fajsúlyú esetet dolgoztunk fel nemrég. Egy lakásbetörés felgöngyölítésekor kiderítettük, hogy a betörő a károsult exneje volt, aki ki tudja, milyen sugallat hatására baltával felszerelkezve hatolt be az ingatlanba egy játék autóért. Összetettebb felderítést, még inkább motívummegértést igényelt egy másik betörési ügy. Mint megállapítottuk, egy férfi a családja saját albérletébe produkált erőszakos bemenetelt. Kettős célzattal: egyrészt így akarta elkendőzni, hogy belenyúlt a közös kasszába, másfelől valamiért nem volt ínyére felesége kezdeményezése, hogy az albérletezést saját tulajdonra cseréljék a településen. A betöréssel a rossz közbiztonsági helyzetet próbálta illusztrálni. A helyzet pedig korántsem rossz: az alacsony bűn­ügyi esetszámnak köszönhetően kellőképpen tudunk a megelőzésre is összpontosítani, rendszeres közterületi és közúti ellenőrzésekkel például a nulla közelébe szorítottuk az utazó bűnözési rátát.

Rétságon vezet át a 2-es, nemzetközi besorolásában az E77-es főút, jelentős észak–déli forgalmat lebonyolítva. A rétsági zsaruk helyzetre szabott módszerekkel küzdenek a közúti biztonságért. Drákói szabályok helyett sokszor fineszes, de annál nagyobb visszatartó erővel bíró szankciókat hoznak.

– Az utazóközönség jelentős részét teszik ki a Budapestre, Pest megyébe járó munkásbrigádok – magyarázza Pikács Tamás törzszászlós, szolgálatirányító parancsnok. – Nem megengedhető, hogy akár egyetlen ember is becsatolt biztonsági öv nélkül utazzon, ezért a biztonság érdekében – egyébként a KRESZ-szel teljes harmóniában – ellenőrzéskor a járműben meglévő övek számához maximalizáljuk az utazók számát. Elképzelhető annak a munkásnak a reakciója, aki egy tisztességgel végigdolgozott nap után azért kénytelen megszakítani utazását, mert sem ő, sem a jármű sofőrje nem győződött meg elinduláskor az övek meglétéről … Ilyen esetekben tanúi voltunk a kollektíva önszabályozó mechanizmusának: ők maguk bírták rá a járművezetőt arra, hogy a kocsit a következő utazás megkezdéséig hibátlan műszaki állapotba hozzák.

Még mindig közlekedés, újra kisebb fokú kihágás – és a legfeszültebb helyzetben egy óriási egymásra találás.

– Egy lengyel kamionost állítottunk elő vezetés közbeni telefonhasználat miatt – eleveníti fel a történetet Korgyik Andrea százados, igazgatásrendészeti alosztályvezető. – Váltig tagadta a kihágást, semmiféle együttműködést nem mutatott, az eljárást a szemtanúvá előlépő járőrök vallomásával folytattuk. A többórás procedúra közepén a konok sofőr arca egyik pillanatról a másikra kisimult. Egyszerre hangnemet és témát is váltott, majd minden előzmény nélkül megkérte a nyugdíjas tolmácsnő kezét. Van helyi, visszatérő kliensünk is. Voltaképpen jelentéktelen szabálysértések miatt több alkalommal folytattunk eljárást egy idős férfi ellen, aki csak akkor hajlandó befizetni a bírságot, amikor kiküldjük számára a „papucsos papírt”, azaz elzárásra változtatjuk a pénzbírságot, és mellékeljük a pár napos börtönléthez ajánlott felszerelés listáját.


SZILÁGYI ATTILA
FOTÓ: MAROSFALVI PÉTER


Kapcsolódó oldalak

Hírfolyam