Veszélyes játékok

2018. 11. 08., cs - 16:06
Zsaru Magazin

A naprakész tömegkezelés nem annyi, hogy egy csapat rendőr sisakot húz, protektort ölt, ton­fát és pajzsot ragad. A jelen és a közeljövő kihí­vásaira készült fel az őszi csapatszolgálati kép­zésen háromszáz zsaru és tucatnyi parancsnok.

A használaton kívüli nagytarcsai híradóslaktanya októberben gyors egymás­utánban kétszer is benépesedett. A speciális „előadás” két felvonásban, három csapatszolgálati század részvételével zajlott. Míg cirka száz zsaru a meghatározott feladatokat gyakorolta, kétszáz kollégájuk a hiteles atmoszférateremtés érdekében parancsnoki utasításra vetkőzött ki a mundérjából. Civil felsőruházatban, úgynevezett „jelzőket” alakítva segíti a tényleges hatóságként részt vevő kollégái munkáját – magyarázta Rauschenberger Gábor őrnagy, a Készenléti Rendőrség bevetési főosztály III. kiképzési és módszertani osztály kiképzési és módszertani alosztályvezetője. – Célunk a közrendvédelmi állomány kompetenciáinak kiegyenlítése. Fontos, hogy a megyei csapatszolgálati századok tagjai is jártasságot szerezzenek a legkülönbözőbb tömegkezelési feladatokban, akik területi elhelyezkedésük, megyei infrastruktúrájuk okán nem vagy alig találkoznak saját közegükben efféle szolgálatokkal.

– A kétnapos képzéseket az ősz elején kezdtük meg – mondta Simon Tamás zászlós, szakoktató. – Az első két nap az alakzatok gyakorlását, speciális mozgásformákat, például vízágyú melletti helyváltoztatást és területtartást, valamint a felszerelés szakszerű használatát ismételtük át. A hatásos rendőri fellépés alapvető eleme, hogy az extrém helyzetbe kerülő kolléga fejlessze koordinációs felkészültségét, tisztában legyen tárgyi készségei alkalmazásával, terhelhetőségével, védelmi képességeivel, ezért szerveztünk például tűzön áthatolást. A lefektetett alapok után, a képzés második napján két összetett szimulációs feladat végrehajtását bíztuk az egységek parancsnokaira és a végrehajtó állományra. A parancsnokok – akár az életben – egy előálló helyzet kezelését kapták feladatul. Nem csak egyféle helyes megoldás létezett, oktatótársaimmal közelről figyeltük a helyzetkezelésüket, az egységek mozgatását, sőt a rádióforgalmazást is.

Az első helyzetben egy veszélyes hulladékot szállító kamion útvonalán gyűltek össze tüntetők, akik szóval és tettleg berzenkedtek a szállítmány áthaladása ellen. Hogy a nem hétköznapi feladat még véletlenül se legyen egyszerűen kivitelezhető, a kiképzési és módszertani alosztály akciófilmekbe illő fordulatokról, dinamikusan változó mértékű komplikációkról gondoskodtak. A kamiont szimbolizáló furgont már haladása közben zajosan ellenkező lakosság kísérte. Tömeges demonstráció azonban az alakulótéren bontakozott ki, az aktivistákat játszó „jelzők” igyekeztek megnehezíteni társaik dolgát. Hol egészen békésen állták útját a járműnek, hol verbálisan provokálták a zsarukat, ülő helyzetben képeztek élő akadályt, máskor összekapaszkodva alkottak sorfalat, illetve egyenesen nekiugrottak a pajzsfalnak. A „kamion” útvonalának biztosítását vezénylő parancsnoknak minden ellenállástípusra megfelelő utasítással kellett előrukkolnia.

Napvilágra kerültek a vezetői erények: a feladatdelegálás képessége, a begyűjtött információk értő elemzése, a gyors reakciókészség, a határozottság és a rugalmasság. A kiképzők megfigyelhették a kisebb egységek parancsnokainak önállóságát, kezdeményezőkészségét is, ugyanakkor a „frontvonalból” őrködtek azon, hogy a helyzet ne durvulhasson el.

– Nagyon vékony jég, hogy a kreált helyzet egyszerre valósághű is legyen, de ne veszélyeztesse a kollégák testi épségét – magyarázta Molnár László főtörzszászlós, kiképző. – Szükség van szóbeli inzultusra és fizikális konfrontációra, hogy a gyakorló állományrész kontrollált körülmények között szembesülhessen azzal, milyen érzés, amikor őket szidalmazó tömeggel kerülnek szembe. Ezek a szokatlan helyzetek előidézhetnek egyfajta beszűkült tudatállapotot, csőlátást, akár az önkontroll elvesztését is, a gyakorlás arra jó, hogy az említett viselkedésformákat feltárva azokon a parancsnokok javítani tudjanak.

Kiderül, hogy minden felkészültség, profi egyéni felszerelés, akár egy vízágyú birtokában sem olyan egyszerű egy szembehelyezkedő tömeg kezelése. A tüntetők nem alkotnak egységes csoportot, ki aktívabban támad a hatóságra, ki inkább csak nézelődik, más dühödten rázza az öklét – de voltaképp veszélytelen a protektoros zsaruegységre. Egyféle csoportpszichológia érvényesül, a rendőri gesztusokra viszontválaszok fogannak, a parancsnok feladata megválasztani azt a hangnemet, amivel fölöslegesen nem feszíti tovább a húrt, azonban maradéktalanul érvényt szerez a jogszabályoknak. A tömeg fölötti rendészeti akaratérvényesítés nem jelent egyet a tarvágással, differenciált intézkedést kíván: lehetőleg minél kevesebb erőszak mellett szavatolni a törvénysértők elszámoltatását. Ilyenkor jutnak szerephez a pajzsfal mögött felsorakozó taktikai kiemelő egységek. Az azonosított, tényleges támadókat zsarutársaik fedezete alatt elfogják, kényszerítő eszközök alkalmazásával ellenállásukat semlegesítik, majd előállítják őket.

A kiképzők ezen túlmenően is csempésztek nehézséget a feladat végrehajtásába: egyszerre egy művérrel kikent „sérült” omlott a zsaruk lába elé – az ő állapota külön bánásmódot igényel. Talán visszás, de bármikor előállhat; ha percekkel korábban még ordítva hadakozó demonstráló is volt, ő elsősorban embertárs. Alig vitték el a mentősöknek segédkezve a rendőrök a vérző sebesültet, amikor epilepsziás tünetekkel esett a földre egy aktivista – noha látható sérülése nem volt, az ő veszélyeztetett állapotát is fel kellett ismerni, a zsaruk ismét életmentővé avanzsáltak. A szállítmány lassan araszolt rendeltetési helye felé, a zsaruk verejtékezve szorították hátra a tömeget, amelynek tagjai lassan felismerték, hogy becsmérlő szavaik, kétségbeesett pajzslökdösésük ellenére a „karaván halad”. A forgatókönyv szerint lelkesedésüket vesztették, szétszéledtek, ezután hármas sípszó jelezte a gyakorlat végét.

Rövid pihenő után szerepcsere: az addigi szállítmányvédők focidrukkerekké váltak, a tüntetőkből rendezvénybiztosító erő lett. A 2020-as labdarúgó-Európa-bajnokságra egy csapat már most gőzerővel készül: a magyar rendőrség. Hazánkban két év múlva selejtezőket, esetlegesen csoportmérkőzéseket is rendeznek, a nemzetközi mezőnyt sejthetően nagyszámú külföldi drukker fogja kísérni a meccsekre.

– Olyan szituációt gondoltunk ki, amely túlmutat egy szokványos szurkolói rendbontás kezelésén – írta le a gyakorlatot Recsó György főtörzsőrmester. – A „jelzők” orosz és angol drukkereket alakítanak, akik a szituáción belül többször is változó mentalitással viszonyulnak egymáshoz és a hatósághoz. Komplex feladatot állítottunk össze, a fizikai mellett fokozott pszichikai igénybevétel éri majd a biztosításban részt vevőket, ráadásul bűnügyi elemet is vegyítettünk a gyakorlatba.

Minden jól indult: a szurkolók egymástól elkülönítve éltették csapataikat. Amikor egymással látótávolságba kerültek, bomlani kezdett az ideális helyzet, a sportszeretet mellé beszüremlett egymás hergelése, eleinte szóban. A zsaruk időben elkülönítették a blokkokat, kiszámítható, ezzel nagy népszerűségre nem tesznek szert, mindkét tábor ellenük fordul. Kiemelt szerep jut a biztosításparancsnok térlátásának és irányítási képességének: úgy kell megosztani az erőket, hogy ne forgácsolódjanak szét, egymás hátát is védjék, és elég masszív tömböt képezzenek atrocitás esetén. Innen-onnan előbukkanó szurkolók nyugtalanították a zsarukat, változó dinamikával mozogtak, nehéz volt eldönteni, hogy hőzöngésük csak az alkohol hatása, vagy tényleg neki fognak rontani a rendőröknek. Vizsgázott a korábbiakban elsajátított alakzati képzés és a pajzshasználat, amikor a „jelzők” fakockával kezdték dobálni a hatóságot, kopogtak az alkalmi lövedékek, de senkiben nem tettek kárt. Meglehetősen rontotta viszont a helyzetet, amikor az „orosz” tábor tudomására jutott, hogy egy honfitársukat megkéselték, és az elkövető egy angol szurkolói buszon bujkált. Valódi versenyfutás kezdődött, a rendőrök nem engedhették összecsapni a két csoportot, melyek tagjai felkorbácsolt indulatokkal már egészen biztosan nem bántak volna kesztyűs kézzel egymással. A zsaruk többfrontos harcot folytattak, közben reagálniuk kellett a bűncselekményre is: el kellett fogniuk az elkövetőt, bűnjelet keresni, tanúkat kutatni, helyszínt biztosítani, központot informálni. Már jobban izzadtak, mint a feltételezett meccs játékosai, amikor sípjel rekesztette be a gyakorlatot.

– A két gyakorlat lehetőséget adott az általunk tapasztalt hiányosságok feltárására és megbeszélésére – összegzett a nap végén Rauschenberger őrnagy. – Elsődleges volt, hogy mindenki épségben, tapasztalatokkal, ismeretekkel gazdagodva térjen haza. Emellett a realisztikus helyzetek megélése rámutat az egyéni képességfejlesztés, de akár a technikai jobbítás szükségességére. Az első helyzetben minden parancsnok megtapasztalhatta, hogy lényeges a tömeggel folytatott kommunikáció, van lehetőség csiszolni ennek tartalmát, és gyakorolni kivitelezését a járműveken elhelyezett megafonok segítségével. Ki-ki tapasztalhatta, mennyire sikerült a részfeladatokat továbbítania, hogyan tudta visszagyűjteni az információkat. Napvilágra került, hogy zajban, kiabálás, kockadobálás közben fontos a megfelelő rádiókommunikációs technológia, a fülhallgatók és a sisakmikrofonok használata. A végrehajtó állomány tagjainak rá kellett ébredniük, hogy minden körülmények között kötelesek higgadtan, parancskövetően dolgozni, mivel esetleges túlzó reakcióikkal veszélybe sodorhatják magukat és szolgálati viszonyukat is. A második szituációba integrált bűnügyi szál remélhetőleg mindenki számára felidézte: a tömegkezelési feladatok végzése közben is valódi rendőrök.

SZILÁGYI ATTILA

FOTÓ: BÉRES ATTILA


Kapcsolódó oldalak

Hírfolyam

 

Okosórát lopott, keressük

A terézvárosi rendőrök az állampolgárok segítségét kérik az ismeretlen férfi azonosításához.

 

Sérülést okozott, keressük

A rendőrök az állampolgárok segítségét kérik egy férfi azonosításában, aki miután többször megütött és megrúgott egy másik vendéget, távozott egy szegedi szórakozóhelyről.

 

Vonaton megbújt migránsok

Egy gyorsvonat padlásterén megbújva próbált meg jogellenesen bejutni Magyarországra három illegális migráns.

 

Lopás és orgazdaság

A pápai rendőrök négy órán belül azonosították a betörőt és az orgazdát is.