Zsaruk oktattak civileket

2019. 09. 05., cs - 12:45
Zsaru Magazin

Aki motorozik, az a szabadságérzetért teszi. Aki azt az élményt választja, amikor nem öleli körül haladás közben óvó acélkarosszéria, közvetlenül érintkezik az elemekkel, nappal, széllel, hőmérséklettel, kevésbé szerencsés esetben csapadékkal is.

Az esőáztatásnál még kínosabb és veszélyesebb is egyben, ha környezete szilárd részeivel: más járművekkel vagy az úttal érintkezik a motoros teste: ezt minden körülmények között ki kell védenie. De hogyan maradhat meg a szilajság, a tér hasítása úgy, hogy közben minimálisra csökkenjen a motorosra leselkedő veszély? A szabadság–biztonság tengelyén mozgó fogalmi szembenállások közös akolba terelésére négy motoros zsaru vállalkozott Inárcson. A Dél Pest megyei apró település határában létesített aszfaltkomplexum lett átmenetileg a motorozáshoz kapcsolódó kísérletek centruma a nyár végén. Az arra önkéntesen vállalkozó motorosok a közlekedés és a kétkerekű-használat avatott ismerőitől vehettek tréninget a Kakucsringen.

– A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság (PMRFK) évek óta segédkezet kíván nyújtani azoknak a közlekedőknek, akik fontosnak tekintik maguk és a forgalom többi résztvevőjének a biztonságát – mondta el Vass Tamás alezredes, a PMRFK Rendészeti Igazgatóság közlekedésrendészeti osztály támogató alosztályának vezetője. – Több helyen tartunk nyilvános vagy előzetes regisztrációhoz kötött rendezvényeket, ahol a motorkezelés különböző szintjeibe adunk betekintést. Forgalomtól elzárt területeken, legtöbbször a Hungaroring tanpályáin, vagy mint a mai alkalommal is, egyéb, gyakorlásra alkalmas helyeken tartjuk a képzéseket. Szívesen fogadjuk az egészen kezdőket, akiknek az alapoktól mutatjuk be a motorhasználat során fellépő törvényszerűségeket, de azok részvételének is örülünk, akik több tíz- vagy százezer kilométer megtétele után is szükségét érzik, hogy külső kontrollt, segítő tanácsokat kapjanak már kialakult stílusukra vonatkozóan. Ezeken a képzéseken, bár egyenruhában, szolgálati motorjainkkal jelenünk meg, de szorosabb értelemben nem a hatóságot képviseljük. Semmiképpen nem célunk szankcionálni: az oktatáson túl másodlagos szándékunk a bizalom felébresztése az egyenruha iránt. A motoros társadalom olyan tagjaiként vagyunk jelen, akik hivatásukból adódóan sokat motoroznak, mindenféle úttípuson, különféle körülmények és akár szélsőséges terhelések közepette. Ezt az évek alatt felépített rutint igyekszünk továbbadni. Mai programunk egy tavasztól őszig tartó baleset-megelőzési és vezetéstechnikai tréningsorozatba illeszkedik: a konkrét ismeret­átadás mellett egy továbblépési lehetőséget is jelent. Aki igazoltan részt vesz az inárcsi képzésen, amelynek része egy többfordulós versenypálya-használat is, az szeptemberben az itt kiállított licenc birtokában Mogyoródon az Országos Rendőr-főkapitányság Országos Baleset-megelőzési Bizottsága által megrendezésre kerülő Motofesten – a biztonsági rendszabályok megtartásával – megtehet néhány kört a Hungaroringen is, ami minden motoros számára egyfajta csemege.

– Már tavasszal, a motoros szezon beindulása előtt meghirdettünk egy közös gyakorlási lehetőséget a Hungaroringre, akkor pillanatok alatt beteltek a helyek – folytatta Csönge Zsolt törzsőrmester, motoros járőrvezető. – A biztonságos és eredményes gyakoroltatás kis létszámú csoportokban történhet, ezért ragaszkodnunk kellett az ötvenes limithez. Érthetően rosszul vette volna ki magát, ha akár a gyakorlóplaccon, akár a versenypályán a túltelítettség miatt baleset történik, vagy ha bárki úgy távozott volna, hogy nem kapja meg a kellő odafigyelést, személyre szabott foglalkozást. Örültünk a program népszerűségének, ugyanakkor nem szerettünk volna senkiben hiányérzetet hagyni, ezért szerveztük meg egy második turnusban Inárcsra a képzést, felkeresve azokat, akik tavasszal lemaradtak a lehetőségről. Senki nem vette zokon, hogy „csak” ebben az etapban, és „csak” a Kakucsringen tud gyakorolni velünk, az ötven hely ismét gyorsan megtelt.

A hőségben egyre-másra dübörögtek be a pályára a verseny- és túragépek, az öblösebb hengerűrtartalmú endurók és szupermotók, nagyobbacska robogók, a látszólag lustán nyújtózó chopperek és a burkolat nélküli, funkcionális csupaszságukban szemet gyönyörködtető naked bike-ok. Érkeztek baráti társaságok a fővárosból és Pest megye több pontjáról, de ellátogattak a rendezvényre párok és magányos motorosok az ország távolabbi pontjairól is. A kialakított szisztéma szerint a motorosokat a zsaruk több csoportra osztották, és az alapszabályok megbeszélése után a bójapályán, vagy a nemzetközi futamokat is kiszolgáló, tehát valódi versenyzésre termett Kakucsringen kezdték meg a képzést.

– Legtöbben a kötetlenebb vezetési élményt nyújtó pályamotorozást várták – mondta Szabó Gábor törzszászlós, járőrvezető. – A tízes csoportok rendőri felvezetéssel gurultak, a feladat nem amatőr versenyzés volt, hanem kötött sorrendben haladva, előzgetés nélkül a kanyarok minél magabiztosabb leküzdése. A hétköznapi forgalomban való közlekedéshez képest itt egyfajta könnyebbséget adott, hogy nem kellett szembe- vagy keresztirányú közlekedőkkel kalkulálni, így lehetőség nyílt kizárólag az ívek feltérképezésére, az optimális bedöntési, gázelvételi és kigyorsítási pontok megtalálására koncentrálni. Kollégáimmal több technikát is bemutattunk: a gyorsasági versenyzőktől kölcsönzött „kiüléses” pozíciót, a hagyományosabb, motorral egységet alkotó, a kanyar középpontja felé irányuló bedöntést, és alacsonyabb tempó mellett a kormányeltolás variációit is. Lehetőség nyílt arra, hogy a tudatosan tervezett kanyarkombinációkat tudatosan egységekké összefűzve, kisebb sebesség mellett is élvezetes motorozás váljon a pályahasználatból, teljes biztonság mellett. Nem valószínű, hogy bárki számára egy percig is unalmas lett volna az ideális ívek rajzolgatása, de pluszgondoskodást is vittünk a poroszkálásba: hogy még élménygazdagabbá, tartalmasabbá váljon ez a képzésrész, és hogy a gumik is egyenletesen kopjanak, mindkét irányból felhajtottunk a pályára, ezáltal a kanyarösszetételek inverzét kínálva a gyakorlóknak.

Nem csalódtak azok sem, akik a motorkezelés igazi boszorkánykonyhájába akartak bepillantani. Horváth Miklós törzszászlós, járőrvezető a technikai gyakorlópályán, ravasz bójarajzolatok között tartott bemutatót. Az empatikus zsaru minden résztvevővel megtalálta a közös hangot, a motorozás alfájától omegájáig, azaz elindulástól a fejben utánfutás számításig tudott tanácsot adni a kérdezőknek.

– Sokan széles skálán mozgó előképzettséggel, sokféle karakterisztikájú motorral érkeztek a gyakorlásra – értékelt a törzszászlós. – A szokásos szlalomozás, kapuk közötti áthajtás, alacsony sebességű manőverek ismételgetése közben kinek-kinek próbáltunk személyre, illetve motortípusra szabottan is segítséget nyújtani a teljesítéshez. Természetesen vannak eltérések egy négyszáz kiló körüli, alacsony súlypontú, nyomatékból dolgozó V2-es Harley Davidson és egy hozzá képest fürge, filigrán és robbanékony 650-es Honda Transalp vagy egy gyorsaságra tervezett, 1000-es Suzuki GSX-R megülése között, az alapok azonban megegyeznek. Aminek két kereke, egy kormánya és egy motorja van, az nagyjából hasonlóan viselkedik adott helyzetekben, még akkor is, ha az üléspozíció, a dinamika, az irányíthatóság eltérő is. Kollégáimmal rengeteget dolgozunk a közúti forgalomban, innen hoztunk párhuzamokat a gyakorlópályára, valamiképpen „megszemélyesítettük” az akadályokat. A síkban eltolt bójapárok közötti áthaladást sávváltásként festettük le, a szlalomot a tervezett nyomvonalon előttünk keletkező akadály kikerüléseként értelmeztük, az adott pont körüli minél kisebb sugarú körben forgást egy kisívű bekanyarodás modelljeként mutattuk meg. A technikális járműkezelési finomságok mellett igyekeztünk egyfajta szemléletet is átadni. Mivel rendőrök vagyunk, óhatatlanul többször találkozunk mindenkinél a meggondolatlanságból, felkészületlenségből kialakuló tragédiákkal, amelyek döntő többsége egyszerű lényeglátással, józan gondolkodással megelőzhető lett volna. Áttételesen ezzel a rendezvénnyel is azon dolgozunk, hogy a motorosok lehetőséget kapjanak arra, hogy szenvedélyüknek minél biztonságosabban adózhassanak a mindennapokban.       

.

Az elindulás nem a forgalomba bekapcsolódáskor történik, még csak nem is a motor bepöccintésével, és nem a garázsajtó kinyitásával. Optimális esetben egy végiggondolt folyamatos cselekvéssorozat, ami a járműkiválasztástól kezdve magában foglalja a vezető önképének kialakítását, közlekedésben való reális elhelyezését és céljai mérlegelését.

Motorvásárlás előtt kinek-kinek érdemes józanul átgondolni, hogy milyen indíttatásból szeretne nyeregbe pattanni, majd kellően ön­kritikusan megítélni, hogy milyen szerkezeten helyezkedjen el az az ominózus nyereg. Pályamotorozáshoz sportmotor, terepen barangoláshoz enduro, látványos cirkáláshoz chopper, vagy naked bike, hosszabb távok leküzdésére túrajárgány, városi forgalomhoz robogó, vagy az autók fölött jobb kilátást biztosító supermoto: széles a skála.

A jármű profiljának megválasztásakor érdemes figyelni a leendő motoros alkati adottságaira is: hiába szeretne valaki egy hórihorgas Husquarna majd egyméteres ülésmagasságában gubbasztani, ha nem ér le róla a lába, minden megállás és elindulás kínszenvedés lesz. Ugyanígy nehézkesen összeegyeztethető langaléta vagy testesebb embernek csöppnyi gyorsasági gép: üggyel-bajjal fogja tudni magát csak a szélvédelmet adó spoilerek mögé bepasszítani.

.

Kezdő motorosoknak a legkevésbé ajánlott azonnal belecsapni a lecsóba, illetve a henger­űrtartalomba, mivel hamar a lóerő-ménes közé dobhatja a gyeplőt. A fokozatosság erősen megszívlelendő irányelv, az első lépések, azaz gördülések megtételéhez, a motorozás fizikai jellemzőinek megtapasztalásához a szakemberek kisebb önsúlyú, egyszerűen irányítható, felhasználóbarát felépítésű, „kezes” motorokat, 400-500 köbcentis, nem különösebben harapós, 30-50 lóerős gépeket ajánlanak. Ez is bőven elég az elején.

Miközben a kezdő a kuplung-gáz együtt­állás optimalizásával foglalatoskodik, hamar ráébred arra, hogy – bár alapjaiban ez hasonlít az autó elindításához – a motor egyéb, furfangos követelésekkel is előáll rögtön az elején. Míg az autóban kényelmesen ülünk, és minden kéznél, illetve lábnál van, a motor megindítása, majd úton tartása gyors, rendezett végtag-koordinációt követel. A kétkerekű egyensúlyban tartását eddig elvégezte az egyik vagy mindkét láb, megindulásnál ezt a sebesség veszi át, a lábakat pedig illő vagy legalábbis tanácsos felhúzni: már csak azért is, mert csak így működtethető a sebességváltó és a hátsó fék. És ugyanez visszafelé: fékezésnél a tempó csökken, ekkor meg fölöttébb ajánlatos a lábat az aszfalt felé közelíteni, különben bekövetkezik a nem is annyira veszélyes, mint röhejes, alacsonytempójú, vagy álló helyzetben kivitelezett, még csak valódi bukásnak sem nevezhető oldalra dőlés.

Az inárcsi tréningen is felmerült egyedi igény elindulás-oktatásra, olyan résztvevőtől, aki több ezer kilométert megtett már, itt azonban szembesült azzal, hogy nem is százzal túrázni a nehéz, hanem elfordított kormánnyal startolni, majd tizenöt kilométerrel éles fordulókat végrehajtani.

.

Ha megvan az optimális motor, arról lelkiismeretesen gondoskodni kell, pluszban elindulás előtt érdemes egy-két villámellenőrzéssel meggyőződni a gumik állapotáról, a lámpák működőképességéről, a fék állapotáról. Horváth törzszászlós és kollégái a PMRFK képzésein rendszeresen segítenek a járművek állapotfelmérésében. Ugyancsak célszerű elindulás előtt felmérni a vezetőnek saját készségeit is: nemcsak alkohol és drogok, de bizonyos gyógyszerek hatása alatt is tilos részt venni a közlekedésben. Kinek-kinek saját megítélésére van bízva ezen túlmenően, hogy eldöntse: van-e olyan kipihent, pszichésen rendezett állapotban, hogy elforgassa a gázkart, és dacoljon az út, a forgalom esetleges kihívásaival. A zsaruk mindent megtesznek napi szolgálataik során és a tréningeken is, hogy mindenki hazaérkezhessen, ehhez azonban arra van szükségük, hogy a forgalomban részt vevők is partnerek legyenek, és ellenfelek helyett így is tekintsenek egymásra.

Szilágyi Attila

Fotó: Marosfalvi Péter


Kapcsolódó oldalak

Hírfolyam

 

Szívtájékon szúrta

A Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozói vádemelést javasolnak azzal a 48 éves nővel szemben, aki a gyanú szerint életveszélyes sérülést okozott élettársának.