Tisztelettel köszöntöm a kedves látogatót a Törökszentmiklósi Rendőrkapitányság vezetése és személyi állománya nevében!

Dr. Tóth Péter r.alezredes kapitányságvezető

Törökszentmiklós Szolnoktól keletre fekvő város. Északról élővízként a Tisza határolja, de északkeletről határát alkotja a fegyverneki Holt-Tisza medre is.

A település neve hármas összetételű. A "török" kifejezés a XVI.-XVII. század megszálló hatalmára utal. Amikor a török Szolnok várát elfoglalta, az akkori Balaszentmiklóson palánkvárat épített védelmi céllal. Gyakran csak Szentmiklósként emlegették, majd a XVIII. század elejétől biztosan adatolható a Törökszentmiklós név. A "szent" latin eredetű szó, a "miklós" elnevezést pedig a falu templomának védőszentjéről, Szent Miklósról kapta.

Már az Árpád-korban is bizonyított a megtelepedés, jelentősége azonban később növekedett meg. A helységet 1399-ben említik először Zenthmyclos alakban.

1552-ben Balaszentmiklós népes és lakott hely, hiszen 32 portát írtak össze. Ekkor a török Szolnok ellen felvonulva földvárat épített, hogy kelet felől védje magát a támadások ellen, a falut viszont békén hagyta. 1570-ben Karácsony György, a "Fekete Ember", hadai megostromolták a várat, de nagyobb kárt nem tettek benne, a falut azonban felprédálták. A vár nagy pusztulása 1595-ben következett be. Miksa császári fővezér közeledésének hírére a törökök felgyújtották, s 1657-ig romokban állt. Ekkor újjáépítették, hogy a Porta megújuló és terjeszkedő politikáját szervezett és kiépített várhálózat támogassa. 1659-ben az új várat II. Rákóczi György hada "június 12-én jó hajnalban reá ütvén, egészében felégette." A törökök harmadízben is felépítették és megerősítették katonákkal. 1685-ben, Szolnok visszafoglalása után, jutott magyar kézre, s kincstári birtok lett.

A vár elpusztult, s ettől kezdve a település határát csak gyéren lakták.

1697-től ismét népesebb faluként szerepel, majd a Rákóczi-szabadságharc töri meg a fejlődés lendületét.

1720-ban Almásy János kezdte meg a szervezett telepítést. Az első hullámban reformátusok, később katolikusok érkeztek. Hogy elkerüljék a vallási villongásokat, elkülönítve telepítették le őket. 1738-ban földesúri támogatással Török Szent Miklós néven oppidum (mezőváros) rangot kapott.

1771-ben, az urbárium (Mária Terézia 1767-ben kelt, jobbágy és földesúr viszonyát szabályozó rendelete) bevezetése kedvezőtlen helyzetbe hozta a jobbágyságot. A lakosok kérték az úrbéri földek elkülönítését, de erre 1845-ig várni kellett. 1847-ben a város örökváltságot ajánlott fel az Almásy családnak. 1848-ban pedig azért folyamodtak, hogy rendezett tanácsú várossá alakulhassanak. Az 1848/XXIV. tc. értelmében el is nyerték ezt a jogot. A haza védelmére 1848. július 17-én 417-en jelentkeztek nemzetőrnek. A szabadságharc bukását követő önkényuralom idején Törökszentmiklós városi rangját megtarthatta, sőt, átmenetileg járási székhellyé is vált.

Ebben a korszakban következett be az iparosodás terén is jelentősebb előrelépés. 1848-ban alakult meg a Lábassy-féle ekegyár, amely később a város legjelentősebb ipari üzemévé vált.

Az 1850-es években megkezdődött a település határának ármentesítése. 1857-ben megnyitották a várost érintő Szolnok-Debrecen vasútvonalat, amely elősegítette a mezőgazdaság árutermelővé válását, felgyorsította az ipar és kereskedelem fejlődését. Az 1870-1880-as években több üzem is létesült. Megkezdte például működését az Első Törökszentmiklósi Gőzmalom. A gazdasági fejlődés ellenére 1872. július 27-én visszaminősítették nagyközséggé.

Áldozatokat az I. világháború is követelt, a II. világháborúban pedig csak heves harcok után szabadult fel a település. A szovjet páncélosok 1944. október 10-én hatoltak be területére, majd a német 4. SS hadosztály ellentámadásba lendült és visszafoglalta. 1944. október 24-én szabadult fel véglegesen a német megszállás alól.

Az ezt követő hónapok legfontosabb feladata a közellátás megszervezése volt. Sor került a földosztásra is. 1950-re azonban államosították a földeket és az ipari üzemeket. A korábban szépszámú kisiparos fokozatosan megszüntette tevékenységét.

1948. decemberében a koalíciós pártok együttesen kérték a település várossá nyilvánítását. A kérelemnek 1952-ben tettek eleget.

Ma Törökszentmiklós Jász-Nagykun-Szolnok megye kisebb városa 24 500 lakossal. Mindennapjaiban most is a mezőgazdaság a meghatározó, hiszen két termelőszövetkezet, a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Rt, a malomipar biztosít legnagyobb számban munkahelyet. Az utóbbi években jelentősen megnőtt a szolgáltató ágazat, a kisvállalkozók aránya is. Általános iskoláival, zeneiskolájával, három középiskolájával, valamint egyéb közművelődési intézményeivel fontos szerepet játszik szűkebb környezete életében.

A város rendvédelmi múltját, hiteles dokumentumok hiányában 1950-től ismerjük, a régi Népbank helyén, az Almásy úton, mint járási osztály működött. Az ezt megelőző időszakban Csendőrlaktanya volt a városban. 1957-től működik a városban rendőrkapitányság, mely a járás rendőri feladatait látta el.

1992 decemberében készült el a kapitányság jelenlegi épülete.

A kapitányság illetékességi területe 589,15 km2, lakóinak száma 45206 fő.

A járás megszüntetetése után a Törökszentmiklósi Rendőrkapitányság illetékességi területe 10 településre terjed ki: Törökszentmiklós, Fegyvernek, Örményes, Kuncsorba, Tiszabő, Tiszagyenda, Tiszaroff, Tiszapüspöki, Tiszatenyő, valamint a közigazgatásilag a székhelyi városhoz tartozó Szakálas, Barta, Óballa, Surján, Szenttamás.