A Rendőri Hivatás Etikai Kódexe
E Kódex olyan etikai alapszabályokat tartalmaz, amelyek igazodnak a rendőr különleges
közszolgálati hivatásának alapkövetelményeihez, és annak kötelező jogi előírásaival
együtt, egymást erősítve érvényesülhetnek.
Célja, hogy erkölcsi iránymutatásul szolgáljon, mind a szolgálatban, mind a szolgálaton
kívül tanúsítandó magatartások tekintetében, morális alapot biztosítson a felmerülő
szakmai döntésekhez, egyben megfelelő védelmet nyújtson mindazok számára, akik
normakövető módon járnak el, továbbá zsinórmértékül szolgáljon a kifogásolható,
a hivatáshoz nem méltó magatartások felismeréséhez.
1. A köz szolgálatáról és a testülethez tartozásról
A rendőr szolgálatát a törvényekben kifejeződő társadalmi akaratnak megfelelően,
a köz érdekében, a társadalom által biztosított lehetőségek között látja el. Önként
vállalt hivatásával szemben különleges társadalmi elvárások érvényesülnek, melyekre
szolgálati viszonyának fennállása alatt mindvégig figyelemmel kell lennie. Hivatását
az előírások és a vezetők utasításainak betartásával, az esküjében foglaltak szerint
gyakorolja, tudása legjavát nyújtja. Cselekedeteivel erősíti a testület belső
egységét és a szervezet jó hírnevét.
2. A tisztességről
A rendőr becsületes, fegyelmezett, kötelességtudó, visszautasít minden olyan
tartalmú nyílt vagy burkolt kérést, amely az előírásoktól való eltérésre irányul.
Elutasítja a korrupciót, annak valamennyi formája ellen fellép. Elutasít minden
olyan ajándékot, előnyt vagy szívességet, ami alkalmas lehet elfogulatlanságának
kétségbevonására. Rendőri mivoltát, a tudomására jutott információkat jogtalan
előny szerzésére, hátrány okozására nem használja, annak még a látszatát is elkerüli.
3. Az erőszakról
A rendőr erőszakot kivételesen, kizárólag a törvényes cél elérése érdekében,
jogszerű formában és szükséges mértékben alkalmaz, törekszik a következmények
mérséklésére. Kerüli a hatalmaskodást és az önkényes erőszak minden formáját.
4. A hátrányos megkülönböztetés tilalmáról
A rendőr elismeri és védi az emberi méltóságot, tiszteletben tartja az emberi
és a személyiségi jogokat. Elfogulatlanul jár el nemre, korra, állampolgárságra,
etnikai hovatartozásra, vallási és politikai meggyőződésre, társadalmi és vagyoni
helyzetre tekintet nélkül.
5. Az emberségről és a segítségnyújtásról
A rendőr a ráruházott hatalom alkalmazása során megfontolt és mértéktartó, intézkedéseit
előítéletektől és indulatoktól mentesen hajtja végre, kerüli a szükségtelen konfliktusok
kialakítását. Nem alkalmaz kínzást, könyörtelen, embertelen vagy megalázó bánásmódot
és ezt mástól sem tűri el. Empátiával fordul embertársai felé, védelmet és segítséget
nyújt a rászorulóknak.
6. A bajtársiasságról
A rendőr együttműködik munkatársaival, velük kulturáltan, a kölcsönös tisztelet
és megbecsülés szellemében érintkezik. Önzetlen támogatást nyújt, a problémák
megoldását elősegítő légkör kialakítására törekszik. Tudását, gyakorlati tapasztalatait
megosztja munkatársaival. Áldozatkészen védi társai életét, testi épségét, óvja
jó hírnevüket. Követi a jó példával elöljárókat, elítéli az erkölcstelen magatartást
tanúsítókat.
7. A felelősségről
A rendőr szolgálati feladatai végrehajtásáért, döntéseiért jogi, erkölcsi és
anyagi értelemben is felelősséggel tartozik. Döntési, cselekvési kötelezettségét
mindenkor késedelem nélkül, aktívan vállalja, a felelősséget másra alaptalanul
nem hárítja át. Hibás döntései következményeit lehetőségei szerint orvosolja.
Tudatában van annak, hogy saját személyén keresztül az egész testület megítéléséért
is felelős.
8. A munka minőségéről
A rendőr jól ismeri a tevékenységét szabályozó előírásokat, munkáját lelkiismeretesen,
magas színvonalon, törvényesen, szakszerűen, hatékonyan végzi. Bővíti szakmai
ismereteit, fejleszti képességeit. Az elkövetett hibák elemzésével mindent megtesz
azért, hogy azok ne ismétlődjenek meg.
9. Az információról
A rendőr betartja a titok- és adatvédelmi rendelkezéseket, szolgálatban és a
magánéletben egyaránt. Kerül minden olyan megnyilvánulást, ami a szervezetről,
annak tevékenységéről, feladatairól, valamint tagjairól félreérthető, félrevezető
vagy szükségtelen információk nyilvánosságra jutását teszi lehetővé.
10. A megjelenésről
A rendőr megjelenésével is emeli a testület társadalmi megbecsültségét, tiszteletet
és bizalmat ébreszt. Egyenruhája és polgári öltözéke tiszta, rendezett. Munkahelyén
kerüli a szélsőséges, kihívó, alkalomhoz nem illő viseletet, rendben és tisztán
tartja környezetét.
11. A vezetőkről
A vezető tiszteletben tartja beosztottjai emberi méltóságát, gondoskodik róluk,
megbecsüléssel és részrehajlás nélkül irányítja őket. Személyes példamutatásával
is ösztönzi munkatársait, igényli és meghallgatja véleményüket, tanácsaival és
iránymutatásaival segíti a munkavégzést. Betartja és betartatja a törvényeket,
magas szintű követelményeket támaszt.
12. A szolgálaton kívüli magatartásról
A rendőr magánéletében is példamutató, nem sérti a közerkölcs és a jó ízlés szabályait.
Lehetőségei szerint kiegyensúlyozott magánélet megteremtésére törekszik. Szabadidejében
nem folytat olyan tevékenységet, amely hivatásával összeegyeztethetetlen. Úgy
alakítja kapcsolatrendszerét, hogy ne kerüljön szolgálati jogosultságaival és
kötelezettségeivel ellentétes függőségi helyzetbe.
13. A közbizalomról
A Rendőrség működéséhez a közbizalom elengedhetetlenül szükséges, ezért különösen
károsnak tekinthetők azok a szolgálaton kívüli cselekmények, amelyek azt veszélyeztetik.
A közbizalom súlyos veszélyeztetésére alkalmas magatartásnak tekinthető különösen:
ha a rendőr szándékos vagy súlyos következménnyel járó gondatlan bűncselekményt
követ el; ha tulajdon elleni szabálysértést követ el; ha felettese felhívása ellenére
olyan szerencsejátékot folytat, amely miatt súlyos anyagi függősége alakult ki;
ha botrányos életvezetése vagy italozó életmódja miatt személyes tekintélyét környezetében
elvesztette; ha kábítószert fogyaszt; ha bűnöző életmódot folytató személlyel
nem szolgálati célú, elvtelen kapcsolatot tart fenn; ha nyilvánvalóan jogellenes
szervezet rendezvényein rendszeresen megjelenik vagy annak tevékenységében részt vesz.
Budapest, 2007. július 04.