Dabas a Gödöllői dombvidék déli nyúlványai és az Alföld találkozási pontjain terül el. Az Alföld három kisebb tájegységének, a pesti síkság déli részének, a kiskunsági homokbuckák északi peremének, valamint a Solti turjánvidéknek találkozásánál található. Itt már a jellegzetes alföldi síkságot tagoltabbá teszi a soroksári Dunaágból kilépő félbemaradt Duna-Tisza-csatorna, amely az Átok-csatornába csatlakozva délnek fordul. Tiszta időben láthatóak a Budai-hegység vonulatai.

A város Budapesttől és Kecskeméttől is félórányi autózásra, mintegy 40 km-re, az ország földrajzi középpontjától - Pusztavacstól - 20 km-re található. Közúton az 5-ös számú főúton, illetve az M5-ös autópályán, vasúton a Budapest-Lajosmizse-Kecskemét vonalon érhető el.

Dabas a Dél-Pest megyei térség egykori járási székhelye, jelenleg is kistérségi regionális központ, vonzáskörzetének lakosságszáma több mint 50.000 fő. A térségbe 12 település tartozik, ezek 1996-ban létrehozták területfejlesztési önkormányzati társulásukat, az Ország Közepe Önkormányzati Társulást, így igyekeznek egységesen fellépni érdekeik védelmében. A város körzeti feladatokat is ellátó intézményei: Dr. Halász Géza Szakorvosi Rendelőintézet, Ideggondozó Intézet, Mentőszolgálat, Tűzoltóparncsnokság, Bíróság, Ügyészség, Rendőrkapitányság, Munkaügyi Központ, Gyámhivatal, Okmányiroda.

A középkorban csak egy Dabas volt ismeretes, s mint népes helyet már 1270-ben említik az oklevelek. Gyón IV. Béla alatt már fennállt, s ugyan a tatárjáráskor elpusztult, de a XV. század közepére ismét lakott település. A török hódoltság végére az egész környék elnéptelenedett, s az 1690-es összeírás alkalmával, mint lakatlan területet vették számba.

A megye egyik legfiatalabb városa három, illetve négy eltérő történelmi múltra visszatekintő, egymástól markánsan különböző rétegződésű község összevonása eredményeként alakult ki. A város északi felén elterülő Sári, amit - akárcsak szomszédait - a török 1597 körül pusztított el. Új birtokosa az 1700-as évek elején katolikus szlovák úrbéresekkel telepítette be. A település déli felén Gyón található. Pusztáit az 1720-as években kezdték betelepíteni református magyar, majd evangélikus szlovák jobbágyokkal. A Sárival szomszédos Felsődabas annyiban hasonlít hozzájuk, hogy ide is telepítettek jobbágyságot, katolikus magyar úrbéres lakossága a XVIII. században önálló községgé szerveződhetett. Alsódabas, szomszédjával, Gyónnal együtt került az 1720-as években a Halász család kezébe. A pusztát benépesítő református család és rokonaik ide viszont sosem telepítettek jobbágyságot. Alsó- és Felsődabast 1947-ben kormányhatározattal egyesítették, 1966-ban pedig hozzácsatolták Gyónt és Sárit is. 1970-re Dabas így érte el a 13000-es, valóban kisvárosias népességet, s miután a fejlesztési prioritások nyomán kiépültek a várossá nyilvánítás infrastrukturális feltételei, nagyközségi, 1984-től városi jogú nagyközségi rangot kapott, melyre 1989-ben a várossá nyilvánítás tett pontot.

A városban élt haláláig Kossuth László, Kossuth Lajos édesapja. Az idős Kossuth házaspár 1838. októberében leányaival költözött Pestről Alsódabasra.