Vezetői fotók

A Gödöllő Rendőrkapitányság szervezeti felépítése ITT tölthető le.

A Gödöllői Rendőrkapitányság megyei székhelyű, kiemelt rendőrkapitánysága Pest megyének. A megye egyik legnagyobb helyi rendőri szerve. Illetékességi területe 757,8 km2, a települések száma 27 (7 város , 20 község). Településszerkezetében 2008 évben változás egy alkalommal történt, Isaszeg községből város lett.

A közbiztonsági helyzetre befolyást gyakorol az, hogy a terület településeiből négy város és hét község Budapest agglomerációs térségéhez tartozik, mely kihat a közlekedés biztonságára és a bűnözés terjedelmére is.

Az önkormányzatoktól kapott adatok alapján Gödöllő Rendőrkapitányság illetékességi területén az állandó lakosok száma folyamatos növekedést mutat, azonban a korábbi évhez viszonyítva az állandó lakosaink száma számottevően nem változott 161.702 fő-ről 161.941 fő-re nőtt. Az ideiglenesen itt élők száma azonban 7805 fő-ről 9758 fő-re nőtt, ami 20 %-os emelkedést jelent.

Az állandó lakosok száma és a betöltött, tényleges hivatásos létszámunk alapján területünkön jelenleg 1 rendőrre 746 lakos jut.

Gazdasági környezetet továbbra is a multinacionális cégek és az áruházláncok megtelepülése jellemzi, míg a mezőgazdaság terén a kisebb földterületeket művelő gazdaságok alakultak ki.

Gödöllő birtokviszonyairól a legkorábbi írásbeli adataink a XIV. század elejéről vannak. A település alig lakott pusztaként ekkor vált el a népesebb Besnyő községtől. Ebben az időben Gödöllőt a köznemesi származású Szadai család birtokolta, amelynek kihalása után a birtokot Nagy Lajos király udvari vitézének, Pohárnok Péternek adományozta 1349-ben. A Pohárnokok kihaltával a birtok ismét visszaszállt a koronára.1405-ben Zsigmond király nászajándékul adta feleségének, Cillei Borbálának, aki előbb bérbe adta, majd eladta Tamássy Henrik nevű tisztjének. A Tamássyakat hazaárulás miatt II. Ulászló király megfosztotta birtokaiktól, s 1441-ben a Rozgonyi családnak adományozta az ekkorra már kisközséggé fejlődött Gödöllőt, a hozzá tartozó pusztákkal együtt. Az 1526-os mohácsi csatavesztés után beáramló török seregek 1541-ben elfoglalták Budát, majd Gödöllőt is. Ennek következményeként a lakosság néhány családra apadt. A török hódoltság birtokviszonyairól nem maradt fenn adat. A következő ismert birtokos Kürty Vámossy István volt, akinek az időközben újra kisközséggé fejlődött Gödöllőre, valamint Besnyő, Babat és Egerszeg pusztákra III. Ferdinánd király erősítette meg birtokjogát 1655-ben. Gödöllőt Kürty Vámossy István tette kuriális hellyé: udvarháza - melyet ugyan csak ideiglenes szálláshelyként használt - a mai Ady Endre sétány és a Faiskola utca sarkán állott. Kürty Vámossy halála után a birtok két ágon öröklődött tovább: özvegye és nővére osztozott rajta. Nővérének gyermeke, Hamvay Ferenc volt az első olyan birtokosa Gödöllőnek, aki helyben lakott, a központban épített kúriájában. Hamvay Ferenc halála után a következő birtokos Kürty Vámossy özvegyének mostohagyermeke, Bossányi Krisztina lett. Ez a kemény kezű földbirtokosaszszony évtizedekig tartó birtokperekben szerezte meg az őt megillető teljes örökséget. Ebben az időben a községet néhány vesszőből font, sárral tapasztott falú, szalmatetős ház alkotta, a kúrián és a református templomon kívül.

Gödöllő életében döntő fordulatot hozott a következő tulajdonos, I. Grassalkovich Antal (1694-1771), aki a XVIII. századi Magyarország egyik legnagyobb főura volt. A szegény nemesi családból származó Grassalkovich ügyvédként kezdte pályafutását 1715-ben. Egy évvel később már az udvari kamaránál dolgozott. Egyházjogi perekben elért eredményei révén 1720-tól a váci püspökség is alkalmazta őt, s ugyanettől az évtől III. Károly királyi jogügyi igazgatóvá nevezte ki. 1727-ben a másfél évszázados török hódoltság utáni zavaros birtokviszonyok felülvizsgálatával és rendezésével foglalkozó Újszerzeményi Bizottság (Neoaquistica Commissio) elnöke lett. Ebben a minőségében találkozott először a Gödöllői uradalommal, amelynek akkori birtokosa, Bossányi Krisztina igazolni tudta birtokjogát.

A politikai hatalmában és vagyonában egyre gyarapodó Grassalkovich ekkor már egy egységes birtoktest kialakítását tervezte, amelynek központja Gödöllő lett volna. Ez Bossányi Krisztina halála (1737) után vált lehetségessé, amikor az örökösöktől sorban megvásárolta birtokaikat. Még 1741-ben megkezdte főúri lakhelyének megépíttetését, amely Magyarország legnagyobb alapterületű barokk kastélyaként ma is Gödöllő legfőbb nevezetessége.

Grassalkovich a kincstári javakkal is igen eredményesen gazdálkodott. Szolgálataiért és hűségéért kapta III. Károlytól a bárói címet és a gyaraki előnevet 1732-ben. III. Károlyt a trónon követő Mária Terézia is sokat köszönhetett Grassalkovichnak, aki az örökösödési háború idején megszervezte a magyar nemesek >>életüket és vérüket<< felajánló támogatását. Ő maga is több ezredet állított ki a trón védelmére. Gazdasági és politikai érdemeiért Mária Terézia 1743-ban grófi rangra emelte, s ugyanebben az évben titkos tanácsosává nevezte ki.

Grassalkovich nagy gondot fordított birtokainak jövedelmezőségére és rendezésére. Uradalmaiban összesen 33 templomot építtetett: ezek közé tartozik a máriabesnyői kegytemplom és a Gödöllői kastélytemplom. Gödöllő központjában házsorokat építtetett és német iparosokat, kézműveseket telepített be - megnövelve ezzel a református lakosság mellett a katolikusok számát. A Hamvay-kúriára emeletet húzatott és fogadóként működtette. Barokk köztéri alkotásaink is az ő kezdeményezésére készültek. (Kálvária, Mária-oszlop, és a jelenleg restaurálásra váró Nepomuki Szent János-szobor.) Községrendezői tevékenységének köszönhetően Gödöllő 1763-ban mezőváros lett, vásártartási joggal.

Grassalkovichnak második házasságából öt leány- és egy fiúgyermeke született. Második feleségének, Klobusiczky Krisztinának korai halála miatt annak nővérét, Teréziát vette nőül, aki a gazdálkodásban is nagy segítségére volt. Végrendeletében Grassalkovich feleségére és fiára, Antalra hagyta minden birtokát. 1771. december 1-jén halt meg. Koporsóját a máriabesnyői templomban kialakított családi kriptában helyezték el.

II. Grassalkovich Antal (1734-1794) keveset törődött az uradalommal. Öt pusztáját betelepítette, utakat javíttatott és befejezte a Kálvária építtetését. Ezután birtokait sorban bérbe adta, a Gödöllői udvartartását feloszlatta és Bécsbe költözött. A porosz háború idején ő is kiállított egy sereget a császár mellett, ezért II. József 1784-ben birodalmi hercegi rangra emelte. Fényűző, pazarló életvitele miatt egyetlen fia adósságokkal terhelten vehette át örökségét, apja 1794-ben bekövetkezett halála után.

III. Grassalkovich Antal (1771-1841) ekkor mindössze 23 éves volt. Gyermek- és ifjúkorát Bécsben és Pozsonyban töltötte. Az örökölt adósságokat túlköltekezéssel és helytelen gazdálkodással tovább növelte, ezért 1795-től 1807-ig a birtok zárgondnokság alatt volt. III. Grassalkovich Antal 32 évesen jött először Gödöllőre, szarvasvadászatra. Ettől kezdve főként tavasszal és ősszel látogatott ide. A továbbra is fényűző életmódot folytató főúr nemes célokra is sok pénz fordított: támogatta a Magyar Tudományos Akadémiát, s az általa adományozott telkeken épült fel a Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Színház. Adósságai egyre növekedtek:1827-ben fizetésképtelenné vált, s a birtok ismét zárgondnokság alá került. Utód nélkül halt meg 1841-ben.

I. Grassalkovich Antal végrendelete értelmében a birtok leányágon öröklődött tovább, így lett III. Grassalkovich Antal legidősebb nővérének férje, gróf Viczay Mihály a következő tulajdonos. A birtok nem sokat jövedelmezett, hiszen még kilenc éven keresztül zárgondnokság alatt állt. Ebben az időben a kastély fontos politikai esemény színhelyévé vált. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tavaszi hadjárata során a magyar honvédek 1849. április 6-án Isaszegnél győzelmet arattak. Ezután Kossuth Lajos és tábornokai a Gödöllői kastélyban szálltak meg. Az itt tartott haditanácskozáson már felmerült a Habsburgok trónfosztásának, Magyarország függetlenségének gondolata, amit az országgyűlés április 14-én Debrecenben mondott ki.

A Gödöllői uradalom 1850-ben szabadult fel a zárgondnokság alól, ekkor gróf Viczay eladta Sina György bankárnak. Ő, illetve később fia, Sina Simon alig tartózkodtak Gödöllőn; a vásárlást tőkebefektetésnek tekintették, s 1864-ben az egész uradalmat eladták egy belga banknak. Ettől a banktól vásárolta vissza a magyar állam 1867 márciusában, s a kastéllyal együtt koronázási ajándékként I. Ferenc József és Erzsébet királyné rendelkezésére bocsátotta. A királyi család ettől kezdve főként tavasszal és ősszel tartózkodott Gödöllőn, s ez a város életében jelentős fellendülést eredményezett. Az északi vasútvonal például - az eredeti tervektől eltérően - a királyi nyaralóhely miatt érinti Gödöllőt. 1874-ben elkészült a gázgyár, amely a vasútállomás és a kastély világításához szükséges gázt állította elő. Megnőtt a kisiparosok, kereskedők száma: sokuknak az uradalom, a kastély adott munkalehetőséget.1869-ben megalakult a Gödöllői Takarékpénztár, amelynek első részvényese Ferenc József volt. A mezővárost (illetve 1884-től nagyközséget) a királyi család jelenléte mellett természeti adottságai, jó levegője tették egyre népszerűbb nyaralóhellyé. A fürdőhelyekkel és kisvendéglőkkel gyarapodó Gödöllőn évente 300-400 pesti család töltötte a nyári hónapokat. A Hamvay-kúriában kialakított Erzsébet Királyné Szálló pezsgő társasági élet színhelye volt. Itt működött a Kaszinó, s a különféle egyletek, körök gyakran rendeztek itt színielőadással egybekötött estélyeket.

A századfordulón kezdett kialakulni a község agrárjellege. A koronauradalmi területeken ekkor alapított mezőgazdasági tanintézetek és mintagazdaságok jogutódjai ma is működnek. Emellett tovább nőtt a kisiparosok száma; nagyipart a királyi nyaralóhelyre való tekintettel nem telepítettek Gödöllőre. A közlekedés fejlesztésének máig ható eredménye volt 1911-ben a Budapest és Kerepes közötti HÉV-vonal meghosszabbítása Gödöllőig.

A századforduló Gödöllője a magyar művészet történetébe is beírta nevét.1901-től 1920-ig itt működött a hazai szecesszió egyetlen szervezett művésztelepe.

Ebben az időszakban indult meg a középiskolai oktatás a községben. 1911-ben nyitotta meg kapuit a minorita rendiek gimnáziuma, 1924-re pedig felépült a premontreiek gimnáziuma.

1918 őszén a kastélyban ismét fontos politikai események zajlottak. A Gödöllőre látogató IV. Károly itt értesült a magyar kormány lemondásáról. Ezekben a napokban számos politikus fordult meg a kastélyban, többek között Károlyi Mihály is, akit - az eredménytelen tárgyalások után - a győztes forradalom tett meg miniszterelnöknek. 1919-ben a Tanácsköztársaság katonai vezérkara állomásozott a kastélyban, majd augusztusban a megszálló seregek élén jövő román trónörökös.

1920-tól Gödöllő életében a királyi időszakhoz hasonló évek következtek, mivel a kastély Horthy Miklós kormányzó pihenőhelye lett. Ez a csaknem két és fél évtizedig tartó időszak kedvezően befolyásolta a község fejlődését. Ez a település rendezettségében, magasabb színvonalú közellátásában is megmutatkozott. De Horthynak köszönhetően lett Gödöllő az 1933-as Cserkész Világtalálkozó helyszíne, amelynek keretében 54 nemzet több mint 26 000 cserkésze táborozott a községben. 1939-ben szintén itt rendezték meg a Leánycserkész Világtalákozót.

A II. világháború után új irányt vett a község fejlődése. A kastély egy részében szovjet alakulatok állomásoztak, nagyobb részében szociális otthon működött. A korábbi nyaralóhely-jelleg ellensúlyozásaként ekkor kezdtek nagyipart telepíteni Gödöllőre. Ennek első lépéseként épült meg 1950-ben a Ganz Árammérő Gyár, amit aztán több nagyipari üzem követett. Ugyanebben az évben kezdődött meg az Agrártudományi Egyetem ideköltöztetése, a megszüntetett premontrei intézet épületeibe. Ez a község századforduló óta formálódó agrárcentrum jellegének betetőzését jelentette, s a mezőgazdasági intézményhálózat további bővülését eredményezte.

Az 1948-ban államosított egyházi iskolák szerepét átvették az állami általános és középiskolák. 1951-ben megkezdte működését az Iparostanuló Iskola, 1955-ben pedig a Török Ignác Állami Általános Gimnázium. 1953-ban megnyílt a község könyvtára, ami azóta gyermek- majd zenei részleggel bővült.

Gödöllő 1966. január 1-jén városi rangra emelkedett. Ekkor kezdődött meg a város jelenlegi arculatának kialakulása. Egymás után tűntek el a régi parasztház-sorok, átadva helyüket az épülő lakótelepeknek, közintézményeknek. 1970-ben elkészült a Szabadság téri kétszintes áruház. 1971-ben átadták a rendelőintézetet, s ugyanebben az évben az ipari szakoktatás is új épületbe költözött. 1972-ben megkezdte működését a Zeneiskola. 1975-től a Török Ignác Gimnázium Óvónőképző Szakközépiskolával bővült.

A város közművelődésében új korszak kezdődött 1981-ben. Ekkor adták át a Petőfi Sándor Művelődési Központot, ami sokszínű programjaival rövid idő alatt országos ismertségre tett szert. A városközpont képe sokat változott ebben az évtizedben. A főtér elöregedett házainak helyén bank és utazási iroda épült. 1986-ra készült el a Városháza. Azzal szemben adták át a gimnázium új épületét 1988-ban. Ugyanebben az évben múzeumi rangot kapott a Hamvay-kúriában 1978 óta működő Helytörténeti Gyűjtemény. A Városi Múzeummal egyazon évben nyílt meg az Agrártudományi Egyetem gépfejlődés-történeti gyűjteménye.

Az 1980-as és 90-es évek fordulóján bekövetkezett rendszerváltás Gödöllő életében is jelentős változásokat hozott. Az 1950-es években idetelepített nagyipari létesítmények egy része elsorvadt, az életképesnek bizonyuló üzemeket privatizálták. Megnőtt a magánkézben lévő kisipari és szolgáltató intézmények száma, amelyek a város képét is gyorsan átrajzolták.

A rendszerváltás az oktatásban is éreztette hatását. Újra megkezdhették működésüket az egyházi iskolák. 1989-ben visszakapták máriabesnyői rendházaikat a kapucinusok és a Salvator Nővérek. 1990-ben visszatértek Gödöllőre a premontreiek, s gimnáziumuk megnyitása után 1993-ra felépítették templomukat.

1990-ben a szovjet alakulatok távozásával megindult az erősen leromlott állapotú Grassalkovich-kastély kiürítése, ami előfeltétele volt az 1985-ben megkezdett rehabilitációs program felgyorsításának. Ennek eredményeképpen néhány éven belül ismét teljes pompájában fogadhatja majd a kastély a városba érkező vendégeket.