Az alkoholfogyasztás tekintetében több vizsgálat igazolta, hogy egy adott alkohol
mennyiség lebontási sebessége kiszámítható, és egy adott véralkohol szint aktuális
káros hatása megállapítható. Az alváshiányból adódó teljesítmény-csökkenés jóval
nehezebben kimutatható. Sajnos az érintett személy a képességromlást éppúgy nem
képes megítélni, mint az alkoholfogyasztás esetében. A tartós alvásmegvonás veszélye,
hogy az adott személyt ingerlékennyé, agresszívvá, „féktelenné” teheti. Speciális
szimulátoros rendszerrel végzett vizsgálatok kimutatták, hogy az éjszakai műszak
után autóval közlekedők sokkal több, az utakon végzetesnek számító hibát követhetnek
el, mint azok a sofőrök, akik kipihenten vezetik járművüket. Ha a gépjármű vezetője elalszik, azzal nemcsak saját, de a mellette ülők, valamint
a forgalom többi résztvevőjének testi épségét is veszélyezteti.
Az elmúlt évben Magyarországon 16 308 személysérüléssel járó közúti közlekedési
baleset történt, melynek 1,18 %-a (193 darab) elalvás miatt következett be. 2011.
év I-IX. hónapjaiban 164 ilyen baleset történt, melyből 6 eset volt halálos kimenetelű.
„Elalvásos” balesetek száma 2005-2011.
A Rendőrség számos intézkedést foganatosított annak érdekében, hogy az elalvás
miatt bekövetkező baleseteket megelőzze, de be kell látnunk, hogy kizárólag rendőri
eszközökkel (szigorú szankciók alkalmazásával), vagy különböző közlekedésbiztonsági
kampányokkal az elalvás okozta baleseteket megakadályozni nem lehet.
Magyarországon az elmúlt hetekben, hónapokban több olyan elalvás miatt bekövetkezett
közlekedési baleset is történt, amelyeket külföldi személyek okoztak. Ezek a balesetek
általában lakott területen kívül, egyenes útszakaszon, az éjszakai, vagy a kora
reggeli órákban következtek be. A balesetben érintett járművek vezetői Nyugat-Európába,
vagy onnan Délkelet-Európába tartottak.
Tekintettel a fentiekre az ORFK-Országos Balesetmegelőzési Bizottság és a BRFK
Humánigazgatási Szolgálat Egészségügyi Osztály, úgy döntött, hogy egy szakmai
konferencián kívánja felhívni a figyelmet a fáradtság, és az alvászavar okozta
közlekedésbiztonsági kockázatokra.
A közúti közlekedési szolgáltatások (árufuvarozás, személyszállítás) terén alkalmazott,
a vezetési- és pihenőidőkre vonatkozó szigorúbb szabályrendszer segítségével az
elalvásos balesetek egy része megelőzhető. Azonban meg kell jegyezni, hogy a hivatásos
járművezetők körében előforduló fáradtan történő járművezetés hátterében gazdasági
okok is szerepet játszhatnak, ugyanis a közúti szállítás során a több és gyorsabb
munka több jövedelmet jelent mind a szállító cég, mind a járművezető részére egyaránt.
E tekintetben elsősorban a foglalkoztató cég felelősségén van a hangsúly. A fáradság azonban nemcsak a hivatásos sofőrök, hanem a személyautó-vezetők körében
is komoly kockázatot jelent, utóbbira viszont nem vonatkoznak szigorú szabályok.
Manapság már nagyon sokan emlegetik a „megbocsátó utak” fogalmát, ami azt takarja, hogy ha valaki netalán elalszik és lehalad az úttestről,
vagy szalagkorlátnak ütközik, akkor ezek a balesetek ne járjanak túl nagy sérüléssel.
A magyar biztonsági előírások nincsenek lemaradva az unióban általánostól, a német
szabályrendszerhez hasonlítanak leginkább. Az új utak terveit pedig már biztonságtechnikai
szempontból is ellenőrzik.
Az emberi tényező azonban nem küszöbölhető ki! Lehet bármilyen szigorú a szabályozás és lehetnek akármilyen fejlettek az utak
és az autók biztonsági berendezései, a gépjárműveket - egyelőre - emberek vezetik.
Számos vizsgálat bizonyítja a közúti balesetek és az aluszékonyság kapcsolatát,
és több kísérlet is történt ilyen balesetek társadalmi kárainak kiszámítására.
A számok eltérőek, azonban abban mindenki egyetért, hogy a veszteségek többszörösen
meghaladják a kiváltó okok megelőző kezelésének költségeit.
Az utóbbi években egyre dinamikusabban fejlődő alváskutatás ugyanis már jól ismeri
a fokozott alváskésztetés okait, megnyilvánulásait, mint ahogy rendelkezik a kóros
esetek kiszűrésének, gyógyításának módszerével is. A célzott szűrési eljárás beépítése a hivatásos gépjárművezetők pályaalkalmassági
vizsgálataiba nagymértékben hozzájárulna az elalvásos balesetek kockázatának csökkentéséhez.
Az orvostudomány ma már rendelkezik azokkal a szakmai, technikai feltételekkel,
melyek megfelelnek a felmerülő szűrési, terápiás, rehabilitációs tevékenység igényeinek.
Technikai oldalról tehát nincs akadálya, csupán jogalkotási szempontból megfontolandó,
hogy az alvásbetegségekre való hajlamot a pályaalkalmasságot jelentősen befolyásoló,
illetve a tevékenység gyakorlását korlátozó tényezők sorába emeljük.
ORFK - OBB
