forrás: www.mateszalka.hu
A mai Mátészalka négy önálló település (a két Máté, Külszalka és Belszalka) összeolvadásával
jött létre. A XII. század közepén a Szalkából akkor még Dobosra vezető út mentén
A Hontpázmány nemzetség ősi adománybirtokán létesült Máté falu. Neve az alapító
ős utódainak, II. András poroszlójának és testvéreinek a nevében tűnik fel 1216-ban
és 1231-ben. Amikor a Mátéi család utolsó férfi tagja a birtokait a feleségére,
a nővére utódaira és asszonylányaira hagyta, már két Mathey nevű faluról rendelkezett.
Az egyikben a családnak a Szent Mihály tiszteletére emelt kegyúri temploma állt,
és az ősi birtoktesthez tartozott Ejeg, Gurhó és Kapus, valamint a vásárolt Besenyő.
Később e birtokok a leányági utódoké voltak, akiktől 1324 körül Magyar Pál mester,
gimesi várnagy és királyi kincstartó szerezte meg, és azokra 1327-ben királyi
megerősítést nyert. A testvérfalu, Szalka a X-XI. században a mai Széchenyi
utca és a Kossuth utca akkor egybefüggő, egyenes szakaszán jött létre, majd belőle
a XIII. század végére a Kossuth tér környékén kialakult Belszalka (Belzalka).
Ettől kezdve az ősi településrészt Külszalkának (Kywzalka), a kettőt együttesen
pedig Kétszalkának (Keetzalka) is nevezték. A tatárjárást Szalka is bizonyára
megszenvedte, ekkor pusztulhatott el első, a mai református templom helyén álló
temploma is. A falu 1268-ig királyi birtok volt, ekkor István ifjabb király a
Karászi család ősének, Sándor szörényi bánnak adományozta. Valamivel később már
jelentős település, erre utal, hogy az 1270-es években elnyerte a csütörtöknapi
vásártartás jogát, és az a tény, hogy 1295-ben megyegyűlést is tartottak benne.
A XIV. század elején Szalkát a Karásziak átadták Máté új gazdájának, Magyar Pálnak,
így az 1325-ben határjárással elválasztott birtokok lassan egybekapcsolódtak.
Előbb a közelebb fekvő Külszalka észak felé terjeszkedve a század közepén Mátéval
összenőtt. Később a terjeszkedés dél felé fordult, és 1381 után Belszalka is beolvadt
az északi településrészbe. Egyesülésüket nevük összevonása is tükrözi: Zalkamathe,
Mathezalka, Matheyzalka, Mathezalkaya. Az új névben egy ideig ingadozott a korábbi
falunevek sorrendje, végül a Mátészalka változat győzött. A települést 1381-től
a XVI. század derekáig egységesen Szalkának nevezték.

1324-55 között Magyar Pál mester birtokában Mátészalka terjeszkedése ugyan jelentős,
de a vásártartás ez idő tájt ment feledésbe, és ez visszaesésre utal. 1355-67
között, az óbudai Klarissza apácarend rövid birtoklása idején a fejlődés felgyorsult,
a telepesekkel is gyarapodó lakosság földesúri bíráskodás alá tartozott. I. Lajos
királytól új adományként 1361-ben visszaszerezte korábbi vásártartási jogát is.
1367-től a Csaholyiak a birtokosai. Az 1380-as és 1560-as évek közötti időszakot
Mátészalka mezővárosi fejlődése jellemzi. A Csaholyiak az uradalom központját
Szalkán a XIV. század közepe táján már feltehetőleg újjáépített templom környékére,
a mai Kossuth tér területére helyezték át, és földesúri kúriájukat a később Fellegvárnak
nevezett településrészen építették fel. A településnek már a XIV. század végén
kiterjedt autonómiát biztosítottak. Erre utal az is, hogy Szalka bírái az esküdt
polgároknak és a település közösségének a nevében 1408-ban önállóan adtak ki oklevelet.
Vásárainak látogatottságát bizonyítja, hogy 1381-1480 között a környéken Bátor
mellett a szalkai vásárokon hirdették ki a hatósági idézéseket. A szalkai kézművesek
és kereskedők pedig a XV. században messzi vásárokra is elmentek áruikkal. Egyre
több jobbágyifjú jutott el magasabb iskolába, erre utalnak a gyarapodó Deák nevek
is. Az egyik szalkai varga fia, Szalkai László esztergomi érsekként és az ország
főkancellárjaként esett el a mohácsi csatában. Több mint egy évszázados mezővárosi
fejlődése ellenére Szalkát csak 1498-ban nevezi egy oklevél oppidumnak, mezővárosnak.
1504-ben említik először a Csaholyiak nemesi kúriáját, mely ekkor a család bárói
ágának a birtoka volt. Az élénk fejlődésnek az ország három részre szakadása vetett
véget. A település a Csaholyiak bárói ágának kihalása után brebiri Melith Györgyé
lett.
Az új birtokos 1543 után még Szalkán telepedett le, és fellegvárrá fejlesztette
az egykori Csaholyi kúriát, 1559-61 között azonban elhagyta az állandó csatározások,
hadvonulások útjában lévő Szalkát, és a biztonságosabb Csengerbe költözött. A
magára hagyott mezőváros nem fejlődött tovább. Az 1560-as évektől a XVIII. század
végéig terjedő időszakot a pusztítások és újjáépítések korszakának tekinthetjük.
Több ízben pestisjárvány is tizedelte lakosságát. A Rákóczi-szabadságharc első
éveiben a teljes pusztulás képét mutatta: a fejedelem küldöttei 1705 tavaszán
mindössze öt embert találtak a településen. Nyolcvan év múltán azonban, az 1784.
évi első katonai felmérés idején a városnak már 15 utcája van, és 1786-ban az
első népszámlálás 1325 lakost és 229 házat számlált össze. A XIX. századtól
a trianoni békeszerződésig terjedő időszak a polgári városiasodás korszaka. 1864-ben
korszerű mezőgazdasági gyártelep épült, 1887-től kiépültek a vasútvonalak, bankokat,
patikákat nyitottak, 1888-ban az országban elsőként itt használták közvilágításra
a villanyt. 1890-ben megjelent az első napilap. A Piac utca (ma Kossuth utca)
zártsorú beépítése, az egyre gyarapodó üzletek virágzó forgalma is ezt a fejlődést
tükrözi. Mátészalka lakossága a háromszorosára emelkedett. Az előbb körzeti központtá,
majd járási székhellyé minősített településen 1902-ben iparos kör alakult, 1906-ban
megnyitották az állami polgári fiúiskolát, sok középület, többszintes magán- és
bérlakás épült. 1835-től, az első kataszteri felméréstől a településfejlesztés
már a tervszerűen irányított városépítést képét mutatja. A két világháború közti
negyedszázad a városi rangját vesztett, ugyanakkor megyeszékhellyé vált nagyközség
látványos fejlődésének időszaka. Mátészalka Trianon után előbb Szatmár, majd Szatmár-Ugocsa-Bereg,
illetve Szatmár-Bereg vármegyék központja volt. Mátészalka 1945-50 között az
egyesített Szatmár-Bereg vármegye székhelye volt. Ebben a szerepkörében ismét
a térség központjává vált.
Lakossága a vissza- és idetelepülőkkel jelentősen megnőtt. 1950-ben Szabolcs-Szatmár
megye létrehozásával megszűnt megyeszékhelyi szerepe. 1969. augusztus 1-én Mátészalkát
várossá nyilvánították. A dinamikus és eredményes városfejlesztő tevékenységet
ismerte el a Magyar Urbanisztikai Társaság 1981. szeptember 24-én, amikor a városnak
a Hild János emlékérmet adományozta.
A város bemutatása
A közel 20 ezer lakosú várost Szatmár fővárosaként is emlegetik, a hozzávetőleg
85 ezer lakost számláló térség gazdasági és kulturális központja. Erre alkalmassá
teszi közlekedési csomóponti státusza, hisz öt vasúti vonal, két főközlekedési
és több mellékútvonal találkozik területén. A debreceni repülőtér közforgalmúvá
tétele, és az M3-as autópálya megépítése Nyíregyházáig jelentősen növelte a város
könnyebb elérhetőségét. Az autópálya a városhoz mintegy 10 km-re lévő csomóponttal,
a tervek szerint öt éven belül megvalósul. Ez nagyban segíti majd a város bekapcsolódását
az országos és európai vérkeringésbe. A város Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye legjobb
infrastruktúrális mutatóival rendelkezik a megyeszékhely mellett. Az elektromos
és ívóvíz hálózatba a lakások 96-98 %-a bekapcsolt, a szennyvíz csatornázás a
lakások 90 %-ából elérhető, a bekötések aránya 68 %, telefonnal 66 %, kábeltelevízióval
58 %, vezetékes gázzal a háztartások 64 %-a ellátott. A város útjainak és járdáinak
80 %-a szilárd burkolatú, a csapadékvíz elvezetés 60 %-ban kiépített. Mindegyik
ágazatban megfelelő mértékű szabad kapacitás áll rendelkezésre a lakosok és az
ipari felhasználók számára is. Mátészalka öt általános iskolájában 1800-an,
két középiskolájában 3100-an tanulnak, széles képzési kínálati lehetőséggel. Az
Esze Tamás Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola elsősorban továbbtanulásra
készít fel. Eredményességét tekintve a megye 2-4. középiskolája. A Mátészalkai
Szakképző Iskola és Kollégium a korábbi három szakképző iskola (Déri MiksaSzakközépiskola
és szakiskola-, Baross László Mezőgazdasági Szakközépiskola és szakiskola, Gépészeti
Szakközépislola) összevonásával jött létre három telephelyen.
A székhelyintézményében, mintegy 20 szakmára képeznek szakembereket az optikai,
bútoripari, konfekció és vasipari ágazatokban, a hagyományos foglalkozások mellett.
A Gépészeti Szakközépiskola tagintézmény rugalmas struktúrájával igyekszik követni
a munkaerőpiaci igényeket számítás-technikusi, banki-ügyintézői, közgazdasági
képzési formák bevezetésével.
A Baross László Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakiskola tagiskola néhány
éve megújult épülettel és képzési struktúrával, minden igényt kielégítő tangazdasággal
szolgálja az állat-, növény és vadgazdálkodás szakember-utánpótlás biztosítását.
A közelmúltban korszerűsített Területi Kórházban pillanatnyilag 513 ágyon
77orvos, 497 egészségügyi szakdolgozó, 269 műszaki,- gazdasági alkalmazott gondoskodik
a ellátási területünkön élő közel százhuszonnyolcezer fő gyógykezeléséről. A végbement
egészségügyi átalakítások (reform) után csökkent a kapacitás, ugyanakkor megmaradt
az ellátási struktúra, s az intézmény területi kórház státusza. Átadás előtt áll
a SÜRGŐSSÉGI Betegellátási Központ
A háziorvosi (10), gyermekorvosi (4) és fogászati (6) ellátást vállalkozó
orvosok látják el az önkormányzattal kötött területi ellátási szerződés alapján.
A házi és gyermekorvosi központi-ügyeleti, , védőnői, iskola-egészségügyi, szociális
ellátási ( családsegítés, házi-gondozás, szociális étkeztetés, fogyatékosok nappali
ellátása, jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, hajléktalanok átmeneti szállása,
szenvedélybetegek ellátása, támogató szolgáltatás, szociális foglalkoztatás) ,
gyermekjóléti szolgáltatás, bölcsődei ellátás feladatokat az önkormányzat a Szatmári
Többcélú Kistérségi Társulással együttműködve egy komplex intézmény irányítása
alá szervezte 2008. január 1-től. Néhány feladatot a kistérségi önkormányzatok
településeire kiterjedően is ellát a Szatmári Kistérségi Egyesített Szociális
és Egészségügyi Alapellátási Intézmények Mátészalka nevű intézmény.
A Szatmári Múzeum szekérgyűjteménye a maga nemében egyedülálló. Több mint 100
teherhordó , személyszállító és egyéb fogatos jármű szemlélteti a paraszti élet
ezen sajátosságait. Különleges értéket képvisel Gábor Marianne festőművész itt
elhelyezett gyűjteményes anyaga.
A város jelentős idegenforgalmi nevezetességei a millecentenárium évében felavatott
HÉT VEZÉR DÍSZKÚT és a 2000-ben átadott Szent István Lovasszobor, amelyek az itt
élő szobrászművész, Bíró Lajos alkotásai. A város köztereit ezen kívül mintegy
25 szobor díszit
A Művelődési Központ Színháztermében évente 20-25 színházi előadást tartanak
különböző társulatok, illetve kiváló helyi amatőr színházi társulataink.
A város legnagyobb rendezvénye a Mátészalkai Fényes Napok Fesztivál évente szeptember
első hetében kerül megrendezésre. Egyre több külföldi csoport is fellép az Amatőr
Színjátszó Találkozón, amit immár tizedszer november utolsó napjaiban tartunk.
Több mint 1200 vállalkozó, 200 kereskedelmi egység, 8 étterem, 7 panzió, -szálloda
áll az idelátogató vendégek, illetve a lakosság szolgálatában. A város kereskedelmi,
szolgáltató ipari igen fejlett, azonban vannak még lehetőségek a túrisztika, gyógytúrizmus,
szabadidős szolgáltatások terén, különösen a viszonylag nagy számban, állandóan
jelenlévő külföldi üzletemberek igényeinek kielégítésére.
Mátészalkának hat testvérvárosa van: Ukrajnában Munkács, Romániában Nagykároly,
Hollandiában Zevenaar, Olaszországban a szicíliai Vittoria, Szlovákiában Homonna
, Németországban Oberkochen kötött ilyen tartalmú szerződést városunkkal. Mindegyik
kapcsolatra jellemző a kulturális és diákcsere együttműködés, eltérő tartalmú
szakmai és közigazgatási, szociális és egészségügyi segítségnyújtás, tapasztalatcsere.
A város nyugati oldalán 100 hektáros teljes infrastruktúrával ellátott ipari
terület található. Az Önkormányzat 1998 tavaszán nyerte el a területre vonatkozóan
az "Ipari Park" címet ahol többek között a Carl Zeiss Vision Hungary Kft, a Carl
Zeiss Sport Optikai Hungária Kft, a HOYA Szemüveglencse Gyártó Magyarország ZRt.,
a MOM Vízméréstechnikai ZRt, a Flabeg Autótükör Kft üzemel. Magyar és román együttműködés
révén, az Interreg pályázat keretében EU támogatással 2007-ben adták át az Inkubátor
Ház első ütemét. A második ütemre folyamatban van a pályázat benyújtása. Az Ipari
Parkot kelet-nyugati irányban ketté osztó út mellett teljes infrastrukturális
kínálat már kiépített. Itt még van néhány eladó telek zöldmezős beruházásra. Korlátozott
számban a belvárosban is találhatók építési telkek és hasznosítható üres épületek.
A városban még mindig magas a munkanélküliség, (mintegy 8 %) a városkörnyékkel
együtt számolva 12%. Magas a pályakezdők, szakmával rendelkezők aránya közöttük,
de természetesen az alacsonyan képzettek alkotják a többséget, ami az olcsó, tömeges
munkaerőt biztosíthatja.
Mátészalka fekvését tekintve idegenforgalmi kapuja a még érintetlen természeti
szépségekkel rendelkező szatmári tájegységnek. A túristvándi vizimalom, a szatmárcsekei
kopjafás temető, a csarodai és a tákosi műemlék templomok a tarpai, panyolai pálinkafőzdék
ugyanúgy fél órás autózással elérhetők, mint a tiszai, szamosközi horgász-, vadász-,
túra- és kirándulóhelyek, vagy a bátorligeti ősláp, a nyírbátori gótikus templomok,
a máriapócsi zarándokhely, vagy a vajai Vay kastély és a horgásztó. A várostól
30 km-nyi távolságra Romániába, 50 km-nyire Ukrajnába léphetünk át több átkelő
helyen is. Földrajzi elhelyezkedéséből adódóan a település tudatosan készül a
kelet-európai gazdasági kapcsolatok egyik hídfőállásának szerepére.