forrás: www.nyiregyhaza.hu
A város nevének első írásos említése 1209-ből való. Nyíregyháza nevének Nyír
előtagja már a XIII. században felbukkant, egy 1326-ban kelt forrás, pedig egyházas
helyként említi a települést. A XV. század közepén közel négyszáz lakójával népes
helynek számított "Nyíregyház". A török adózás és a tatár gyújtogatás elől elmenekült
lakosok helyére az 1630-40-es években hajdúkat telepítettek le. Az itt élőket
azonban a XVII. század második felétől rendszeresen fosztogatták, adóztatták az
átvonuló csapatok, sőt járványok és természeti csapások is nehezítették életüket.
A Rákóczi-szabadságharc után megélénkült a migráció. A népességszám jelentős
növekedése, a helység "újjászületése", országos viszonylatban is páratlannak mondható
fejlődése azonban csak 1753-tól kezdődött, amikor a település felének birtokosává
váló gróf Károlyi Ferenc jelentős kedvezményeket ígért az ide települőknek. A
szervezett betelepítés és a folyamatossá váló bevándorlás során néhány év alatt
több mint kétezren érkeztek Békés megyéből, majd a Felvidékről, legtöbbjük szlovák
evangélikus szabad menetelű jobbágy volt.
Amikor Nyíregyháza 1786-ban mezővárosi kiváltságot kapott és négy országos vásárt
tarthatott, már hét és félezer lakosával a megye legnépesebb helyének számított.
A település a betelepítés után fél évszázaddal olyan tehetőssé vált, hogy pénzen
megváltotta földesúri terheit. 1803-ban a Dessewffyekkel, 1824-ben, pedig a Károlyiakkal
kötöttek örökváltság-szerződést a nyíregyháziak. Az 1832-36-os országgyűlésen
követendő példaként állított település 1837-ben különleges királyi kiváltságot
kapott és privilégizált mezőváros lett.
A joggyarapodás élénkítőleg hatott a város mindennapi életére: kulturális egyletek
alakultak, közkórház létesült, felépült az új városháza, amely előtt már kövezett
járda volt. Megjelentek az első utcai lámpák, a Korona-házban több bolt, a Sóstón
vendéglő, fürdő üzemelt. A kicsik a kisdedóvóba, a nagyobbak a felekezeti iskolákba
járhattak, illetve az 1806-tól fél évszázadig működő ún. professzori iskolában
tanulhattak.
Az 1848-49-es szabadságharcban sok nyíregyházi is részt vett. 1849 nyarán az
orosz csapatok többször állomásoztak itt. A bukás után több polgárt bebörtönöztek,
köztük Hatzel Márton polgármestert.
A XIX. század második felében tovább urbanizálódott a város: 1858-ban befutott
az első vonat, pénzintézetek alakultak. A folyamatosan fejlődő Nyíregyháza 1876-ban
Szabolcs megye székhelye lett. A "boldog békeidőkben" felépült a távírda, a posta-
és vízügyi palota, a színház, majd 1911-ben elindult az első villamos.
Az első világháború megpróbáltatásai után 1918 végén nemzeti tanács, a tanácsköztársaság
kikiáltása után munkás- és katonatanács alakult itt is. Áprilisban bevonultak
az intervenciós román csapatok, amelyek több mint 10 hónapig tartották megszállás
alatt a várost.
Nyíregyháza életét 1924-ben megpezsdítette az örökváltság 100. évfordulójának
megünneplése, aminek tiszteletére kicsinosították a várost és nagyszabású kiállítást,
vásárt rendeztek. A következő években bérházak, középületek épültek.
A második világháborúban súlyos emberveszteséget szenvedett a város. Több mint
6000 zsidót deportáltak, kétezer polgári lakost, pedig elhurcoltak "málenki robot"-ra.
Sok épület is elpusztult. A háború után a magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezmény
értelmében több száz család hagyta el Nyíregyházát és környékét.
1956 októberében a fővárosi forradalom hírére tüntetés robbant ki a városban,
majd létrejött a november 4-ig muködő Ideiglenes Városi Munkástanács.
A város gazdasági, kulturális és demográfiai fejlődése az 1960-as évektől folyamatos.
Megindult az iparosítás, nőtt a lakosság száma, lakótelepek épültek. Nyíregyháza
iskolavárossá vált: megindult az oktatás a hittudományi, a tanárképző, a mezőgazdasági
és az egészségügyi főiskolán.
Ma a 115 ezres lélekszámot meghaladó megyei jogú város gazdag programokat kínáló
közművelődési és sportintézményekkel, közgyűjteményekkel, Múzeumfaluval, Állatparkkal,
festői szépségű Sóstóval, magas színvonalú művészeti élettel büszkélkedhet.
