Cím: 4440 Tiszavasvári, Kabay János u. 9.

Tel./fax: (42) 372-311

Tisztelt Érdeklődő!

Köszöntöm Önt a Tiszavasvári Rendőrkapitányság vezetése és teljes személyi állománya nevében!

Tiszavasvári Magyarország Észak-keleti nagyrégiójához tartozik. Az ország fővárosától 210 km-re keletre, a megyeszékhelytől, Nyíregyházától 27 km-re helyezkedik el. A település Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye “nyugati kapuja”, a 38 ezer lakosú Tiszatér térség dinamikusan fejlődő központja. A Tisza folyótól kb. 10 km-re, a román, az ukrán, a szlovák határtól pedig 100 km-es távolságon belül található. Tiszavasvári lakónépessége 14.250 fő, vonzáskörzetében, a kistérségben mintegy 38.000 fő él. A várostól 6 km-re található az M3-as autópálya 2006. évben elkészült csomópontja.
A Tiszavasvári Rendőrkapitányság illetékességi területéhez tartozik még Szorgalmatos, Tiszalök, Tiszaeszlár, Tiszadada, illetve Tiszadob községek.
A rendőrkapitányság szervezete két osztályból, két önálló jogállású alosztályból, valamint Tiszalök és Tiszadob Rendőrőrsből áll.

Paronai János r.alezredes
kapitányságvezető

A mai Tiszavasvári két település összeolvadásával jött létre. A két község Büd és Szentmihály 1941-ben Büdszentmihály néven egyesült. A ma használatos Tiszavasvári nevet 1952 óta viseli.

A Büd elnevezés török eredetű, honfoglaláskori. A tatárjárás idején elpusztult, majd később újra települt falu a XVI. század végén ismét lakatlan jó félszáz évig, majd örmény kereskedők (Dogály János és Konstantin) görög katolikus kárpát-ukrán telepesekkel telepítik be. Ez időben a Taktaközből református magyarok is jöttek ide.

Szentmihály 1440 táján született: Báthori András Büd határában önálló települést hozott létre és büdi jobbágyokkal népesítette be. 1550 körül jeles település, közel félezer ember élt itt. A XVII. század első harmadában az új birtokos - Lónyay-család - hajdúkat telepített ide, akik a bíráskodás terén előjogokat kaptak. A XVII. század második felében lakatlan, majd 1700 körül ismét hajdúk élnek itt, akik szerződéses viszonyban voltak a földesúrral, s a szabad mezővárosi jogállást 1848-ig megőrizte a település. 1771-től 1945-ig Dessewffy-birtok.

Büd és Szentmihály, Tiszabüd és Büdszentmihály - voltak a történelem során az egymással szomszédos települések nevei, mígnem 1952 óta Tiszavasvári az egyesült községek, illetve a mai város neve. A két szomszédos község (ekkor már Büdszentmihály és Tiszabüd) közigazgatási egyesítése nem volt zökkenőmentes. Először 1941-ben egyesültek Büdszentmihály néven, de a tiszabüdiek nem akarták elfogadni önállóságuk elvesztését. 1946-ban sikerült is átmenetileg négy évre visszanyerni a függetlenségüket, de 1950-ben újra Büdszentmihály néven hozták egybe a két községet. Tiszabüd legalább a község nevében akarta jelezni egykori önállóságát. Ennek eredménye lett végül az új elnevezés 1952-től: Tiszavasvári.

Büdszentmihály - nagyobb lélekszáma és az Alkaloida Gyár fejlődése következtében - a két világháború között már elindult a városiasodás útján. A tényleges várossá válásra az egyesült, és immár igen jelentős lélekszámú településnek, Tiszavasvárinak egészen 1986-ig kellett várnia.

A török dúlások, a kuruc felkelések Bocskai, Bethlen Gábor, majd Rákóczi oldalán vívott szabadságharcok keményen megedzették az itt élő népet, mely két pogány közt (törökök és császárok) őrlődve, de az önálló Erdély erkölcsi és katonai erejével a háta mögött meg-megújuló erővel igyekezett szerzett jogait, hajdú kiváltságait védelmezni. Bűd és Szentmihály földműves népe nagyszámban állott honvédnak, az 1848-49-es szabadságharc idején. Vasvári Pál (Bűd szülötte) neve összefonódik a forradalmat előkészítő Márciusi Ifjak mozgalmával és a szabadságharc hősies küzdelmeivel. Megtorlás, árvizek, kolera, földínség, világégés- gyászos címszavak a múlt század közepétől a XX. század közepéig ívelő korszakból. A nincstelenség, a látástól vakulásig tartó mezei munka tették küzdelmessé a hétköznapokat a történelem csendesebb évtizedeiben is.