4625 Záhony, Kárpát út 4-6. 

Tel.: (45) 525-160

A HRK központi épülete

Záhony Határrendészeti Kirendeltség Magyarország legnagyobb fogalmat lebonyolító határátkelőhelye Ukrajna irányába. A Kirendeltség 4 állandó szolgálati helyen teljesít szolgálatot: Záhony HRK központi épület, Záhony Közúti Határátkelőhely, Záhony Vasúti Határátkelőhely, Eperjeske Kutatóhely. A Kirendeltség az illegális és legális migráció kelet-nyugat irányú tengelyén helyezkedik el.

Ezek közül a legnagyobb forgalmat lebonyolító, és legtöbb jogellenes cselekmény bekövetkezésének helyszínéül szolgáló szolgálati helyünk a 4-es számú főközlekedésű út végén található Közúti határátkelőhely. Teherforgalom Ukrajna irányába – Beregsurány HRK kivételével, ahol speciális útvonalengedély megléte esetén szintén átléphető a határ – csak ezen átkelőhelyen keresztül lehetséges.

Emellett még személygépjármű- és buszforgalom számára is nyitott átkelőnk a nap 24 órájában.

Az itt átlépni szándékozóknak figyelmébe ajánljuk, hogy az államhatár gyalogos átlépése nem lehetséges, mivel a Tisza hídon biztonságos gyalogút nem került kialakításra.

Az átkelőhelyen Fókuszpont működik, ahol 2004 óta folyamatosan tartózkodnak külföldi vendégtisztek.

Az elmúlt évek forgalmi statisztikája

A Záhonyban található Vasúti Átkelőhely szintén a nap 24 órájában végzi a vasúton átlépni szándékozók ellenőrzését. Ezen átkelőhelyünk mind a személy-, mind a teherforgalom számára rendelkezésre áll.

Az átlépés idejét növeli, hogy az ukrajnai Csap állomáson Budapestig közlekedő vonatok tengelyeit átcserélik, a széles nyomtávúról, a normál nyomtávúra.

Napi rendszerességgel 16 szerelvény lépi át a határt. Ezek zöme a mozdonyból, és a hozzá kapcsolt 1 db kocsiból áll. Legjelentősebb vonataink a reggeli órákban belépő és az éjszaka kilépő Tisza nemzetközi gyorsvonat, amely Moszkvából indulva, Budapestet érintve Belgrádig közlekedik.

Eperjeske kutatóhely csak a vasúti teherforgalom számára nyitott, illetve a MÁV és az ukrán vasúti dolgozók külön engedéllyel léphetik át a határt, azonban a vasútállomás területét nem hagyhatják el.

Ukrajnában és Oroszországban a védelmi szempontok miatt szélesebb nyomtávura tervezett vasúti sínpályák átrakodás nélkül tudják itt átlépni a határt és szállítmányukat az ország kb. 15 km-es mélységébe szállítani.

A Kirendeltség 22 315 m-es zöldhatár szakasszal rendelkezik, amelyből 17 156 m Ukrajnával, 5 159 m Szlovákiával határos. Az ukrán rész Schengen külső, míg a szlovák rész belső határ. A „zöldhatár” valójában „kékhatár”, mivel a határszakasz teljes hosszában a Tisza folyó a határvonal.

Jogellenes cselekmények eseti jelleggel, nagyon ritkán fordulnak elő. Embercsempészet nem jellemző, jövedéki árucsempészet alkalmanként történik.

forrás: www.zahony.hu

A település eredetileg Ung megyéhez tartozott, csak a trianoni békeszerződés után csatolták 1922-ben Szabolcs megyéhez. A város neve kétségtelenül szláv eredetű, azonos etimológiájú a székelyföldi Zágon helység- és folyónévvel, valamint a gömöri Zahoniska nevű falunévvel.
A XIV. században a nádori bíróság Ung, Bereg, Szabolcs és Ugocsa megyék számára általában itt tartott törvényszéket. Okleveleinkben gyakran szerepel neve a megyegyűlések révén. A XV. Században Agócsi Péter a földesura, de 1476-ban már a Homonnai családhoz tartozott a keleti rész, a Zsurkhoz tartozó Rátka. 1658-ban a Barkóczy családnál volt zálogban. A XVIII. század végén Homonnai Drugeth János elcserélte Csicseri Orosz Jánossal, egy máshol lévő birtokrészét. A XIX. században egy Ritter nevű nemes birtoka volt, 586 lakossal.
A város fejlődésében a jelentősebb változást az 1800-as évek hozták meg, elsőként a cukorgyár, majd a homokkotró és a mészégető, a hengermalom és a fűrészüzem megépülésével. 1860-tól közigazgatásilag már Szabolcs vármegyéhez tartozott. Lélekszáma az 1870. évi népszámláláskor mindössze 885 főt tett ki, az ezer főt bő tíz év múlva haladta csak meg. Pesti tőkések és szabolcsi földbirtokosok támogatásával 1872-ben vasútvonal épült Nyíregyháza-Kisvárda között, majd innen Csapig, 1873 februárjában fejezte be az építkezést a Magyar Észak-Kelet Vasút. Az akkori állomás fából készült, akárcsak a Tiszán átívelő híd.
A XX. század elején lakossága 1.267 fő volt. Állami kisdedóvó, elemi népiskola és általános továbbképző iskola működött a településen. 1919-ben a cseh megszállás következtében Záhony néhány tanyáját és dűlőjét /több mint 800 kat. Holdat/ elcsatolták, s mint határmenti község maradt meg Magyarországon. A Tiszai, majd a Kisvárdai járáshoz tartott.
A második világháború bejezésekor még csak jelentéktelen, hatvágányos vasútállomással rendelkezett, mely kevés embernek tudott munkahelyet biztosítani. Hamarosan megkezdődött a dinamikus fejlődés: újjáépítették a lebombázott hidat, a felrobbantott vágányhálózatot, megépült az első széles nyomtávolságú vasútpálya és fokozatosan bővülni kezdett az átrakó-pályaudvar. A nagy számban érkező betelepülők számára az úgynevezett Gerő-telepen ikerlakások épültek, melyeket 1948-ban adtak át. Hazánk és az akkori Szovjetunió között évről-évre jelentősen emelkedett a szállítási áruvolumen, mely ismét kapacitásbővítést igényelt.
Az első fejlesztési program /1952-64/ eredményeként elkészült a jelenlegi vasútállomás és az olajfejtő. A további négy fejlesztési program részeként már-már jelen formáját nyerte el az átrakó, a kézi átrakást mindinkább kiváltotta a gépesítés. Megépült a tengelyátszerelő és az átfejtőtelep. Az átrakó üzemkomplexum a településen is jelentős beruházásokat hajtott végre, lakóházakat, munkásszállót, óvodát, bölcsődét, irodaházakat, sporttelepet, uszodát létesítve. Közvetlenül a második világháború befejezése után fahulladékból épült az első kulturotthon, mely újabb és újabb helyekre költözött. A jelenlegi épület 1967-ben épült, majd többszöri átépítés után 1990-ben nyerte el mai formáját.
1989-ben – a korábbi körjegyzőségi székhely – városi rangot kapott. Az 1990-es évtől az önkormányzati választások során a polgármester a független jelöltek közül kerültek ki.