Imike egy óvatlan pillanatban kisurrant a házukból, és felfedezőútra indult. Szerencséjére két zsaru éppen a környéken járőrözött, így a kalandnak hamar vége szakadt.

– Debrecen kertvárosában, a hétvégi házas övezetben járőröztünk Bakk Imre főtörzszászlóssal, amikor észrevettünk egy kisfiút. Nem lehetett több három-négy évesnél. A kerítés mellett guggolt, és a résen keresztül nyúlkált be egy kutyához – mesélte Veres Barna főtörzszászlós, a Debreceni Rendőrkapitányság szolgálatirányító parancsnoka.

– Senkit sem láttunk a közelben, ezért megálltunk az autóval, majd odamentünk hozzá – vette át a szót Bakk Imre. – Leguggoltam az aprósághoz, majd megszólítottam: „Szia, te mit csinálsz itt? Meg tudod mondani a nevedet?” A kicsi felnézett rám, majd talpraesetten rávágta: „Imike vagyok!” „Szervusz, képzeld, én is Imre vagyok!” – feleltem neki, majd az ölembe vettem. Aztán beültettük a szolgálati autóba előre, Barna pedig a fejére tette a tányérsapkát. Alig telt el néhány perc, amikor a tevékenységirányító központ munkatársa hívott minket, hogy eltűnt egy hároméves kisfiú, a Monostorpályi út külső, erdős részéről. Mi boldogan jelentettük, hogy nem kell már keresni, velünk van.

Kiderült, hogy az otthonuktól csupán néhány méterre van egy erdő, és amikor az édesanya észrevette, hogy eltűnt a kicsi, először ott próbálta keresni, majd amikor nem találta, azonnal értesítette a hatóságot. Ilyen esetben azonnal egy keresőcsapatot állítanak össze, azonban szerencsére arra már nem volt szükség.

Közben egy férfi épp a járőrök mellett ment volna el, és felismerte a gyereket. Megkérték, hogy hívja fel a kisfiú anyukáját, aki néhány perc múlva meg is érkezett, és megkönnyebbülten vette magához a kis szökevényt.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA