Az Országos Rendőr-főkapitányság áttekintette a jelentést és megállapította, hogy az abban foglaltakat számos ténybeli tévedésre építve, állításait hitelesen nem azonosítható forrásokra hivatkozva fogalmazza meg, egyes véleményeket kiragadva általánosít.

A jelentés közzétételét megelőzően az Országos Rendőr-főkapitányságon fogadták a Human Rights Watch képviselőit és felhívták a figyelmüket azokra a valótlanságokra, amelyek az alábbiak szerint foglalhatók össze.

A jelentés átfogó nemzeti stratégia vagy irányelv hiányát hangsúlyozó megállapításokat tesz, holott Magyarországon a partnerbántalmazás elleni fellépés egyik első dokumentuma a családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról szóló 45/2003. (IV. 16.) OGY határozat volt. Még ugyanebben az évben az Országgyűlés meghozta a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról szóló 115/2003. (X. 28.) OGY határozatot, amely kifejezetten a komplex, több jogágat érintő rendszer megvalósítását szorgalmazta, továbbá kitért a média és a nem-kormányzati szervek szerepére is. A Kormány kiadta a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája rövid, közép- és hosszú távú céljainak végrehajtásával kapcsolatos kormányzati feladatokról szóló 1009/2004. (II. 26.) Korm. határozatot. A kormányhatározat II/C. pontja a „családon belüli erőszak megelőzése” kapcsán kilenc pontból álló intézkedési tervet tartalmaz.

Magyarország Kormánya 2013. szeptember 18-án megtárgyalta és elfogadta a Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégiát, amelyben több hivatkozás található a családon belüli erőszak kezelésére a bűnmegelőzés rendszerein belül. Az új nemzeti bűnmegelőzési stratégiáról szóló 1744/2013. (X.17.) Korm. határozat hatályba lépésével a fentiekben hivatkozott 115/2003. (X.28.) OGY határozat deregulálásra került.

A jelentés kiemeli és hiányosságként kezeli azt a tényt, hogy a korábbi, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény nem határozott meg egy különálló, a családon belüli erőszakra vonatkozó tényállást. Álláspontjuk szerint a korábbi Btk. alapján a családon belüli erőszak a személy elleni bűncselekmények általános fejezetén belül a testi sértés egyik fajtájaként volt beazonosítható. A fenti álláspont téves, mivel a korábbi Btk.-ban kimerítően és pontosan szerepeltek azok a törvényi tényállások, amelyekbe valamennyi családon belül elkövethető jogsértés beilleszthető. A korábbi Btk.-ban szereplő törvényi tényállások tehát a jelentésben foglaltaknál sokkal szélesebb körben fedték le a fizikai, pszichikai bántalmazásként vagy elhanyagolásként megjelenő magatartásokat, amelyekkel kapcsolatban az állami büntetőigény érvényesítése nem mellőzhető. Ez az értelmezés jelenik meg a családon belüli erőszak kezelésével és a kiskorúak védelmével kapcsolatos rendőri feladatok végrehajtásáról szóló 32/2007. (OT 26.) ORFK utasításban is, amely kimerítően határozza meg a családon belüli erőszak fogalmát.

A jelentés az új Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény kapcsolati erőszakra vonatkozó rendelkezéseit bemutató elemzése számos helyen pontatlan. A Btk. 212/A. § (1) bekezdése továbbra is magánindítványra büntetendő. Ugyanezen szakasz rögzíti a sértettek körében az elkövetéskor vagy korábban egy lakásban, közös háztartásban élő volt élettársat is, ellenétben a jelentés megfogalmazásával. A hozzátartozó sérelmére elkövetett szexuális kényszerítést [Btk. 196. § (2) bekezdés b) pont] és szexuális erőszakot [Btk. 197. § (3) bekezdés b) pont] a Btk. már szabályozza, és a hozzátartozó bántalmazása bűncselekménynél súlyosabb szankcióval rendeli büntetni.

Súlyos hiányosságként szerepel a jelentésben, hogy a rendőrök elenyésző mértékben kapnak képzést a családon belüli erőszak témakörében.

Az állítás valótlan, hiszen a családon belüli erőszakkal foglalkozó állami támogatású nemzeti képzési program utoljára egy, az Európai Bizottság által támogatott egy éves projekt keretében valósult meg 2010-ben. Erről a teljes dokumentációt megkapta a civil szervezet kutatója, azonban annak tartalmát nem megfelelően jelenítette meg a jelentésben. A rendészeti szakközépiskolák mind a családon belüli erőszakkal, mind a távoltartással kapcsolatos ismereteket oktatják, amelynek óravázlatát és a hozzá kapcsolódó előadás vázlatot szintén a jelentés készítői rendelkezésére bocsátották.

A jelentésben foglalt azon állítások, amely szerint az intézkedő rendőrök sok esetben nem intézkedtek, a bántalmazott nőt nem hallgatták meg, vagy a családon belüli erőszak eseteiben tett feljelentéseket „a Rendőrség teljes mértékben semmibe veszi”, érdemben nem vizsgálhatók, a konkrét ügy ismeretének hiányában az egyoldalú vélemény-nyilvánításokat tényként kezelni nem lehet. A rendőri intézkedések ellen panasszal lehet élni, akár több fórum igénybevételével is.

A Rendőrség elkötelezett abban, hogy a családon belüli erőszakot professzionális rendőri tevékenységgel, megfelelő intézkedésekkel kezelje. Ennek érdekében mindent megtesz és a jövőben is azon lesz, hogy ezt a szakmai tevékenységet is a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően, hatékonyan végezze.