Magyarországon a tavalyi évben 18 év alattiak eltűnése miatt hozzávetőleg 19.000 esetben indult körözési eljárás. Tolna megye – ebből a szempontból – nem tartozik a legveszélyeztetettebb megyék közé, itt „mindössze” 421 esetben volt szükség kiskorúak, tehát tizennyolc év alattiak eltűnés miatti körözésére. Ezek a számok azonban nem azt jelentik, hogy ennyi gyerek tűnt el megyénkben, országunkban, az eltűntek száma szerencsére ennél sokkal kevesebb. Arról van szó ugyanis, hogy egyes fiatalok számára a szökés, csellengés mintegy életformává válik, így a tavalyi évben volt olyan gyermek, aki 59 alkalommal szökött meg gondozási helyéről. Természetesen ez egy szélsőséges példa, de a szökés – főként a nevelőotthonban élő fiatalok esetében – sokszor szinte életformává válik. A notórius szökők évente akár 4-5 alkalommal is eltűnnek. A nevelőotthonban nevelkedő fiatalok rendszerint barátjukhoz/barátaikhoz, illetve családjukhoz szöknek, sok esetben a szökésekbe egymást viszik bele. Érdekes tény, hogy a fiatalok szökéseik ideje alatt gyakorta még akkor is visszatérnek családjukhoz, ha onnan őket szüleik elhanyagoló, vagy éppen veszélyeztető magatartása miatt emelték ki.

Megyénkben évek, évtizedek óta nem fordult elő olyan eset, hogy kiskorú eltűnése megoldatlan maradt volna.

Általánosságban tehát elmondható, hogy a kiskorúak eltűnései miatt ugyan számos eljárás indul, azonban – szerencsére – itt egyáltalán nem krimibe illő eltűnésekről van szó, hanem mindössze arról, hogy a fiatal kivonta magát gyámja, gondviselője felügyelete alól. Nyilvánvaló azonban, hogy ezt a kérdést még ennek ellenére sem szabad elbagatellizálni, hiszen a fiatalokra – különösen a lányokra – szökéseik alatt számos veszély leselkedik. Felnőtt felügyelete híján könnyebben válhatnak ugyanis különféle visszaélések, bűncselekmények áldozataivá, továbbá, mivel megélhetésük ezen idő alatt nem biztosított, követhetnek el maguk is szabálysértéseket, bűncselekményeket annak érdekében, hogy megélhetésüket biztosítani tudják, vagy éppen megvédjék magukat.

Napjainkban gyakorta hallunk a gyermekvédelmi jelzőrendszerről, annak fontosságáról, azonban azt is el kell fogadni, hogy a rendszer önmagában nem feltétlenül tudja a gyermekeket megvédeni. Fontos, hogy a felnőttek odafigyeljenek a környezetükben élő gyermekekre, és ha azokat veszélyeztetve látják, forduljanak bátran a jelzőrendszer bármely tagjához – de elsősorban a családsegítő vagy gyermekjóléti szolgálatokhoz, vagy a rendőrséghez. A társadalom kiszolgáltatott tagjainak – így a gyermekeknek is – védelme mindannyiunk kötelessége!