– Kicsit fáradtnak tűnik.

– Jól látja, tényleg így van. A november, de főleg a december kiemelten sűrű időszak a zenekar életében, rengeteg rendezvényen kell jelen lennünk. Szinte naponta adódik feladatunk, és ezek megszervezése nagyon sok energiát igényel. Ehhez jött a jubileumi koncertünk és a kapcsolódó események, amelyek miatt ugyancsak volt mit tennünk.

– Kezdjük az elején! Mióta léteznek egyenruhás zenekarok?

– Amióta egyenruhás testületek. Magyarországon a Rendőrzenekar 1923-ban, éppen száz éve alakult. Kettős a feladatrendszerünk. Egyfelől ki kell elégítenünk a magyar rendőrség zenei, kulturális és protokolligényeit, azaz meg kell jelennünk kegyeleti és protokollrendezvényeken, ünnepségeken, koszorúzásokon, különféle avatásokon, de ugyanígy a társszervek rendezvényein is. A Parlamentben például fúvósaink szólaltatják meg a fanfárokat állami ünnepeken és eskütételeknél. Ugyanakkor rendszeres fellépői vagyunk a különböző hazai és nemzetközi zenei fesztiváloknak és önkormányzati rendezvényeknek is. Feladatunk az is, hogy a rendőrséget népszerűsítsük a magunk sajátos, kulturális eszközeivel, végül pedig elemi kötelességünk az egyetemes zenekultúra ápolása is.

– Hány tagja van a zenekarnak?

– Hatvannégyen vagyunk, a legfiatalabb tagunk 22 éves, a legidősebb 62. Mellettem dolgozik még Stein Ferenc alezredes és Kelemen Tamás alezredes, valamint Koppány Zsolt őrnagy, karmesterhelyettes. Közel húsz különféle formációban lépünk közönség elé.

– A KR Zenekaráról elmondhatjuk tehát, hogy lényegében húsz zenei együttes?

– Amikor nyolc évvel ezelőtt átvettem a vezetését, ott találtam magam egy zenekar élén, amelyben kitűnő, de egymástól különböző habitusú muzsikusok dolgoznak, és nem mindenkinek volt komfortos a repertoár. Vannak sváb zenészek, akik a rézfúvós muzsikában érzik különösen otthonosan magukat, értő módon játsszák a magyarországi német nemzetiségi fúvószenei műfajokat. Viszont korábban ők is ott ültek a big bandben, ahol Frank Sinatra zenéjét játszották. Vannak aztán olyan jazz-zenészek, akik a magyarországi jazzélet elismert alakjai, például Tálas Áron, Zana Zoltán és még néhányan, de ők is bele voltak kényszerítve olyan zenei stílusok előadásába, ami pedig nekik nem igazán komfortos. Említhetnék még pop- vagy klasszikus zenészeket is, de a lényeg, hogy mindezt igyekeztem kiegyenesíteni azzal, hogy létrehoztuk a különböző formációkat, amelyekben mindenkit el tudtunk helyezni, így azokban szívvel-lélekkel játszanak, és a leghitelesebben tudnak megszólalni. A rézfúvóskvintettől a hatfős, akusztikus zenét játszó kisegyüttesen és a különböző létszámban játszó jazzcsapaton és a populáris zenét, főleg funkyt játszó KR Gangen át a big bandig és a nagyzenekarig szinte mindenféle felállásban játszottunk már. Mikor mire van szükség.

– Noha nem volna probléma egyiküknek sem, ha naponta más és más zenei területen kellene teljesíteniük.

– Nem, mert a zenekar valamennyi tagja zeneakadémiai, egyetemi vagy főiskolai zenei diplomával rendelkezik, azaz magasan képzett zenész. Csak így a játékuk örömtelibb, hitelesebb.

– A zenekar alapításának századik évfordulóját ünneplő, az együttes sokszínűségét bemutató háromórás koncert is igazi örömzene volt.

– Sokat gondolkodtunk azon, hogyan lehet egy centenáriumot egyetlen alkalommal méltó módon megünnepelni. Végül megpróbáltuk kétszer másfél órába belesűríteni a zenekar múltját, jelenét, különböző korokban viselt egyenruháit, különböző eseményeken megjelenő formációit, a sokféle zenei stílust, amelyet játszunk, egyáltalán: szerettük volna megmutatni, hogy kik vagyunk. A kottatárunkban több mint tízezer kottát őrzünk, így a műsor kialakítása is hatalmas feladat volt.

– A tízezer szám közül hányat játszanak?

– Nyilván nem mindegyiket, például a mozgalmi dalok már nem aktuálisak, bár illusztrációképpen, a zenekar múltjának egy szeletét megidézve, a történeti visszapillantás kedvéért egyet ezek közül is elővettünk a jubileumi koncerten. És vannak nem túl jól sikerült múltbéli hangszerelések is, de kottát tiszteletből akkor sem dobunk ki, ha már nem használjuk.

– Volt tehát, amit a jubileumi koncerten elővettek, de olyan is, amit elrejtettek. Egészen pontosan egy időkapszulában.

– Amikor elkezdtünk az ünnepi koncerttel foglalkozni, igyekeztünk összeszedni minden emléket, ami a zenekar múltjával kapcsolatos. Kaptunk fényképeket a Rendőrmúzeumból, magángyűjtőktől, és egy 1926-os tablót, amelyen rajta vannak az 1923-ban alakult zenekar tagjainak portréi, alá van írva a nevük, de, hogy ki milyen hangszeren játszott, azt nem tudjuk. A zenekar történetét illetően az ötvenes évektől aztán végképp hiányosak az ismereteink, ezért úgy gondoljuk, óriási dolog lett volna, ha 1923-ban egy csomó információt becsomagolnak egy időkapszulába, amit csak most, a százéves jubileumi koncerten bonthattunk volna ki, és így lenne sok-sok tudásunk legalább a kezdetekről. Erről jutott eszébe a Készenléti Rendőrség parancsnokának, dr. Tarcsa Csaba vezérőrnagy, műveleti országos rendőrfőkapitány-helyettesnek, hogy mi viszont állítsunk össze egy időkapszulát az utódainknak.

– Mi került bele?

– Az ötven év múlva kinyitható fémkazetta tartalmazza a több mint egy évtizeddel ezelőtt megjelent, a zenekar múltját (a rendelkezésre álló információk lehetőségei szerint) feldolgozó könyvet és egy olyan is, ami most készült. Ebben főleg a kiemelkedő eseményeinkről készült fényképek és némi szöveg található. Meglesz az időkapszulában a most érvényes karjelzésünk, a jubileumi koncert vendégeinek listája, és fotók magáról az előadásról, valamint egy pendrive-on négy hangfelvétel, ebből kettő vadonatúj, és kettő olyan, amelyet egy bolhapiacon talált korabeli gramofonlemezről digitalizáltunk, ezen az első, harmincas években működött rendőrzenekar felvételei hallhatók. Végül átadtuk az utókornak a zenekar eddigi összes felvételét is. Ez az időkapszula egyébként a Rendőrmúzeumban lesz kiállítva.

– Említette a kiemelkedő eseményeket. Volt bőven. Különös koncertek, népszerű vendégek…

– Valóban, akadt ilyen sok. Felléptünk az egyházzenei találkozóként számontartott Ars Sacra Fesztiválon, játszottunk a Bach Mindenkinek Fesztiválon a Szent István-bazilikában, a Rátonyi Róbert századik születésnapja alkalmából megrendezett operettfesztiválon Veszprémben, vezényelte a zenekart Medveczky Ádám Kossuth-díjas karmester, vendégünk volt Charlie, Oláh Ibolya, énekelt velünk Détár Enikő, Szulák Andrea és még jó néhány ismert énekes. Fontos megemlíteni, hogy kifejezetten szeretünk olyan rendezvényen játszani, ahol hátrányos helyzetű embereket segíthetünk, akiknek nem mindennapi élmény a koncert.

TRENCSÉNYI ZOLTÁN

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ

YouTube:

https://youtu.be/Z_s-UBHbgIA