Órák óta esett az eső, és a sötétség is növelte a balesetveszélyt, amikor a remeteszőlősi Nagykovácsi úton, az Uránusz utca közelében megtörtént a baj. Egy BMW kisodródott a kanyarban, és frontálisan belecsúszott egy szemből érkező, és hiába fékező Volkswagen Golfba.

– Öt kocsival lehettünk hátrébb, amikor láttuk, mi történt. Kisoroltunk, majd a másik sávban a BMW mellett megálltunk, és megkezdtük a biztonsági intézkedést – idézte fel Laponyi Zsolt őrmester, a Rendőrségi Oktatási és Kiképző Központ (ROKK) Rendőrképző Akadémia adyligeti tanulója, aki négy diák- és szakasztársa, Dobrovitz Ádám Attila, Takács Máté, Orbán Dániel és Kovács Örs Attila társaságában tartott visszafelé a közeli szupermarketből. – Dániel és Örs megállították a forgalmat, Ádám a BMW-shez ment, aki épp a segélyhívót tárcsázta, jómagam pedig a golfoshoz siettem Mátéval. Mindkét járműben csak a vezetők tartózkodtak, és a golfos nem nézett ki jól. Rádőlt az utasülésre, de magánál volt, a mellkasát fájlalta. A kocsi motorteréből viszont erős füst gomolygott. Kiemeltük, ebben egy másik sofőr is segített, és beültettük a BMW-be. Miután Ádám levette a Golf gyújtását, puszta kézzel feszítettük fel a motorháztetejét, és egy tízes kulccsal, amit a BMW-stől kaptam, kicsavaroztam az akkumulátor érintkezőit. Erre alábbhagyott a füst. Ezek után a legközelebbi kis utcákba tereltük a forgalmat.

Először az orvosi ügyelet érkezett a helyszínre Nagykovácsiból, majd az önkéntes tűzoltók és a solymári körzeti megbízott, utánuk pedig a mentősök is befutottak.

– Megírtam a jelentést, lefeküdtem, és másnap hajnalban édesanyám üzenetére ébredtem. Azt írta, előző este tűz ütött ki miskolci dédszüleim társasházi lakásában, és megfigyelésre bent tartották őket a kórházban. Azt is hozzátette, hogy a szomszédjukban lakó fiatal rendőr mentette meg az életüket. Alig akartam elhinni, hogy ez a két szerencsétlenség néhány órás különbséggel történt – folytatta Laponyi Zsolt. – Megkönnyebbültem, hogy a dédszüleimnek nem lett komoly baja. Azt is reméltem, hogy a kollega sem szenvedett maradandó károsodást, mert anyukám úgy hallotta, a forró füst őt is megviselte. A fényképek, amiket küldött, ijesztők voltak. A konyha teljesen kiégett, szerencsére a lángok nem terjedtek szét, mert a tűzoltók időben eloltották. Elhatároztam, amikor legközelebb Miskolcon leszek, megkeresem Berki Bence őrmestert, és személyesen mondok neki köszönetet.

Hirtelen lobbant be a konyha a miskolci Vörösmarty utca panelházának harmadik emeleti lakásában.

– Épp az egyenruhámat készítettem elő a másnapi nappalos szolgálatra, amikor a szomszédból furcsa csattanást hallottam. Mintha üvegbúrát vágtak volna földhöz, olyan hangja volt – kezdte Berki Bence őrmester. – Ösztönösen indultam el a bejárati ajtó felé, és már az előszobában láttam, ahogy fekete füst szivárog befelé az ajtó körül. Kiléptem a lépcsőházba, és le kellett hajolnom, mert a füst már fejmagasságban terjengett. Nem mertem felkapcsolni a villanyt, de azt jól láttam, hogy a szomszéd lakás ajtaja résnyire nyitva volt. Mielőtt benyitottam, kiáltottam a szemben lakónak, hogy hívja a 112-t, és hogy mindenki hagyja el az épületet. A konyha lángolt, az ott lakó idős férfi pedig az előszobában állt. Az ijedtségtől teljesen leblokkolt, de járóképes volt. Megfogtam a kezét és a vállát, és kihoztam, közben pedig kérdezgettem: „A felesége hol van?” Csak annyit mondott: „Bent van.” De azt nem, hogy hol. Szerencsére meghallottam a nő nyöszörgését, ahogy beljebb mentem, illetve kúsztam, mert a füstös levegőt csak a padló közelében lehetett lélegzésre használni. A nagyobbik szobában volt, a földön feküdt. Átfogtam, és csúszva-kúszva kivonszoltam. Ezután nyitogatni kezdtem a lépcsőházi ablakokat, és megint kiáltoztam, hogy mindenki azonnal hagyja el az épületet. Levettem a pólómat, és az orrom elé tettem, de így sem bírtam soká. Az ötödik emeletnél nem tudtam feljebb menni, annyira marta a füst a légcsövem és csípte a szemem. A második emeletnél találkoztam a felfelé rohanó tűzoltókkal, de a negyediken felettem lakó fiatal, kisgyerekes házaspárért még visszamentem.

A hős életmentő kórházi kezelésre szorult.

– Egy mentőautóban kaptam oxigént, és még a helyszínen kiderült, hogy vannak égési sérülések a torkomon, szerencsére csak minimálisan perzselődött meg a nyelő- és a légcsövem. Napokig kormos, fekete váladék jött fel belőlem, és a köhögési inger még mindig nem múlt el, de már jól érzem magam, és véget is ért az egyhetes betegszabadságom. Holnap hajnalban indulok a déli határra – fűzte hozzá Berki Bence, aki már a takarítást is megkezdte. – Még érezni a füstöt. Sokszor szellőztettem, és többször is lemostam az ajtókat és az asztallapokat. Apukám segít kifesteni, mert az előszobában kormos lett a plafon.

A tűzeset idején 41 ember tartózkodott a tízemeletes társasházban, és a többségük Berki Bence kiáltozására hagyta el a füstben úszó épületet.

– Hála istennek mindenki rendben van. Jó érzés, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, és hogy ez elégnek bizonyult – mondta a felsőzsolcai járőr, aki tőlünk tudta meg, hogy az idős házaspár dédunokája is járőr, és aznap este ő is segített egy szerencsétlenül járt emberen. – Önmagában is furcsa volt ez az egész, de ezzel a párhuzammal még különösebbnek érzem.

A ROKK Rendőrképző Akadémia adyligeti nevelési osztály tisztjei, Kulik Tamás, Surányi Béla alezredesek és Rozsos Tamás őrnagy mellett az intézményvezető Pinczésné Kiss Klára ezredes is személyesen gratulált a remeteszőlősi balesetnél intézkedő próbaidős őrmestereknek.

SZ. Z. J.

FOTÓ: FRANCZ ILONA, BÉRES ATTILA, FACEBOOK