Walczer Zsuzsanna őrnagy, a bűnmegelőzési osztály munkatársa 1998 óta dolgozik ifjúságvédelmi területen, és 2013 szeptembere óta bűnmegelőzési tanácsadóként foglalkozik a fiatalokkal két győri középiskolában.

– Lényegében a diákok között élek – mondja –, hiszen előadásokat tartok, konfliktust kezelek, problémás helyzeteket oldok meg, vagy a szülőknek, tanároknak adok tanácsokat. Így sokkal alaposabban megismerem a fiatalok történeteit, konfliktusait. Szinte állandó a kapcsolat a diákok, tanárok, a szülők és köztem, például tudják a telefonszámomat, bármikor megkereshetnek, gond esetén írhatnak, üzenhetnek. A tanítványaimnak azt szoktam mondani, hogy van egy kedves, barátságos arcom, amit akkor láthatnak, amikor segítségre van szükségük. De rendőrként van egy másik arcom is, amit viszont sohasem fognak megismerni, ha betartják mindazt, amit együtt megbeszéltünk, különböző szituációkban gyakoroltunk, és figyelembe veszik a cselekedeteiknél, amire ezek segítségével rájöttek. A helyzetgyakorlatok során ugyanis nem én mondom el nekik, hogy mi lenne a helyes, arra saját maguknak kell rájönniük. Én csak arról beszélek, mi mindent lehet tenni egy-egy helyzetben, mire kell figyelniük, mikor mit érdemes csinálniuk, vagy éppen ellenkezőleg, mit nem lenne jó tenniük. Beszélgetünk arról is, mik azok az élethelyzetek, amelyekben hozhatunk akár nagyon rossz döntéseket is. A gyerekek sokszor gondolják azt, hogy sérthetetlenek, ők még a rossz döntéseiket is megúszhatják következmények nélkül.

A beszélgetések, különféle bűnmegelőzési foglalkozások során gyakran megkérdezték a diákok Walczer Zsuzsannától és munkatársaitól, hogy miképpen néz ki a börtön, milyen ott az élet. Erről lehet ugyan beszélni, ám a szavak legfeljebb halványan tudják visszaadni a börtön hangulatát, életminőségét. Egy börtönlátogatás nyilván hitelt érdemlőbb, miként az is, ha egy elítélt mesél a zárt világról. És az is mindennél hitelesebb, ha ő mondja el, milyen következtetésekre jutott a rácsok mögött eltöltött évek alatt…

A börtönben vagyunk, a látogatás lehetőségét középfokú tanintézményeknek kínálják fel. A Te melyik utat választod? elnevezésű program előzménye az a munka, amelyet 2013 óta a Győr-Moson-Sopron megyei bűnmegelőzési tanácsadók végeznek az iskolákban. Azért egy börtönlátogatás mégis mindenkit meglep. Már a szigorú, kacifántos bejutás, a tengernyi átvizsgálás is, aztán a fegyelem, az őrök szigorú figyelme, végül a börtönéletről szóló előadás, amit ez esetben Sinogli László, a büntetés-végrehajtási intézet századosa tart.

A börtönőrök védőfelszereléseinek bemutatása, a kéz- és lábbilincsek kipróbálása után egy elítélt, Ádám érkezik, és leül a diákokkal szemben. Meséli: 41 éves, kábítószer-kereskedésért ítélték el, cannabist termesztett és árult. Sorolja, mi történik velük egy-egy napon, hogyan élnek, miféle munka- és kikapcsolódási lehetőségeik vannak. Aztán beszél arról is, hogy mindennél jobban sajnálja, hogy a letartóztatásakor még csak épp 1 éves gyermekét öt esztendeje nem látta, és, ha nem sikerül a jó magaviseletéért hamarabb kikerülnie az intézményből, akkor még két évig nem is fogja. A gyermekét, aki őt nyilván nem ismeri, és kérdés, hogy Ádám mikor hallja, egyáltalán, hallja-e valaha azt a szót, hogy „apa”. Beszél aztán arról, hogy milyen fontos lett volna hallgatni az okos szóra, milyen lényegesek a célok, és az ő szájából valahogy másképpen hangzik mindez, mintha valaki csupán tananyagként sorolná. Walczer Zsuzsanna őrnagy szerint ilyenkor az elítélttel való beszélgetés során felmerülő kérdések (van bőven, mert a tanulók nagyon kíváncsiak) az elítéltre is hatnak, őt is alaposan elgondolkoztatják.

Ezt követően a tanulók egy kis cetlire felírják az álmaikat, vágyaikat, céljaikat, és a látogatás végén emlékeztetőül „falevelekként” ragasztanak fel egy rajzolt fára, hiszen ezek segítik őket a jó úton tartani. De előbb még látogatást tesznek a cellákban, ha erről csak annyit jegyzünk ide, hogy nyomasztó élmény, semmit sem mondtunk. Egy diák konkrétan úgy fogalmaz: „Kicsit ijesztő. Nagyon!” Amúgy meg nem is lehet a látványt szavakba önteni, de őszintén tanácsoljuk mindenkinek, hogy ne próbálja ki, milyen a rácsok mögött élni. A rabszállító autók kipróbálása és a látogatás után bizonyára ezt tanácsolják majd társaiknak a diákok is. Egy darabig még a rácsos linzert sem fogyasztják majd el. Legyen az bármilyen finom.

TRENCSÉNYI ZOLTÁN

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ