Azt mondja, gyermekkorában nem volt határozott terve arra nézvést, hogy mi szeretne lenni, életét középiskolás korában egy fura véletlen állította irányba. Amikor a budapesti Vidám Parkban bevezették a karszalagos rendszert, azaz néhány ezer forintért bármelyik játékot korlátlanul igénybe lehetett venni, arra gondolt, ki kellene használni ezt a lehetőséget. Felhívta egyik barátját, hogy elmenne-e vele a Vidám Parkba, mire a barátja azt válaszolta, hogy ő éppen ott van most is, hiszen diákmunkásként ott dolgozik. Rövidesen Katzer Dani is beállt a Vidám Park diákmunkásai közé. Álommelónak tűnt számára, és az is volt. Különösen azt követően, hogy a középiskola elvégzése után immár főállásban dolgozhatott a jókedv templomában, ahová minden alkalmazott mosolyogva járt dolgozni. Egy baráti társaságba csöppent, megszállott vidámparkrajongók közé. Akikkel aztán bejárta fél Európát, csak azért, hogy ellátogassanak egy-egy ország vidámparkjába, hogy csak néhányat említsünk: jártak Spanyolországban, Ausztriában, Németországban, Olaszországban, Lengyelországban és még számos helyen. Olyankor aztán igyekeztek kipróbálni az összes játékot. Katzer Dániel kedvence a hullámvasút volt, legyen az a legnagyobb, a leghajmeresztőbb vagy a leggyorsabb. Zárójelben jegyzi meg, hogy igen, ő Barcelonában felült Európa leggyorsabbjára is; félelmetes, de csodálatos élmény volt. A hazai Vidám Parkban egy mindenfelé forgó, extrém hintát kezelt, és a hullámvasutak iránti rajongása miatt még a hazai, legendás fa hulllámvasútra is szerzett jogosítványt, noha azt a szerkezetet nem vezetni kellett, hanem fékezni. Rajta kívül kevesen mondhatják el magukról, hogy az autóvezetői engedélyen kívül targoncára és hullámvasútra is van jogosítványuk.

Szomorú nap volt számára 2013. szeptember 30-a, amikor a budapesti Vidám Park bezárta kapuit. Ám az ott végzett tevékenységével párhuzamosan néhány kollégájával, barátjával akkor már újabb munkát találtak ki maguknak: egy horrorházat csináltak, amely kicsit a szellemvasúthoz volt hasonlatos, csak gyalog kellett bejárni, és élő szereplők ijesztgették a látogatókat. Katzer Dani úgy mondja: színészként dolgozott ott, fogalmazzunk egyértelműen: hivatásos rém volt. Aztán egy idő után változtatni szeretett volna az életén, biztonsági őrnek szegődött, 2022-től pedig a Készenléti Rendőrség raktárosa lett, ezt a munkáját is szereti.  

Fiatal, ám kalandos életének fontos része a fotózás, mely ugyancsak a Vidám Parkban szökkent szárba. Meséli: eredetileg azért ragadott fényképezőgépet, hogy a park utolsó évét dokumentálja. Az első képet akkor készítette, amikor egy hatalmas hóesés után kíváncsi lett arra, milyen arcát mutatja a Vidám Park, amikor belepi a hó. Szép volt, meseszerű. Katzer Dani ettől kezdve megállás nélkül kattogtatta gépét a parkban, majd aztán 2020-ban csatlakozott a Kőbányai Fotóklubhoz, és 2022-ben kezdte meg a tanulmányait a FotóOktatás nevű iskolában Imre Tamás fotóművész mentorálásával. Arra a kérdésre, hogy mi a legfontosabb számára a fényképezésben, azt válaszolja: imádja, amikor egy pillanat egészen egyedi, szeret a képekkel, a technikával is játszani, lényeges, hogy egy fotográfiának története is legyen, de a legfontosabb, hogy úgy örökítsen meg valakit/valamit, ahogy előtte senki. Ez alighanem gyakran sikerül neki, mert a Kőbányai Fotóklub háziversenyein négy év alatt kilenc képe lett dobogós, négy első, két második és három harmadik helyet szerzett. Ügyes, tehetséges, sokra hivatott fotográfusként tartják számon.

Erről beszéltek azok is, akik Kezdetek című, március 7-ig látható első önálló kiállítását megnyitották a kulturális központban. Az ott megjelent tömeg előtt Szepesi Julianna, a Kőbányai Fotóklub vezetője és az említett Imre Tamás is nagyon dicsérte. Rém volt, rém jó fotós lett.

TRENCSÉNYI ZOLTÁN

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ, KATZER DÁNIEL