Bár a 80-as évek végi világtrendek a textilipar fellendüléséről regéltek, az egyre kilátástalanabb gazdasági helyzetben vegetáló, pártállami Magyarországon e vélt fejlődésből kifakult a remény, és ezen a helyzeten a rendszerváltás sem segített.

– Az újfehértói Bajcsy-Zsilinszky Endre Textilipari Szakközépiskola végzőseként biztos lehettem abban, hogy nem fogok tudni elhelyezkedni ebben a szakmában. Ezzel nem voltam egyedül, de annak a híre is eljutott hozzánk, hogy az ország északkeleti részén nagy felszerelési hullám kezdődött a rendőrségnél, és az évfolyamról többen is úgy döntöttünk, érettségi után mi is jelentkezünk. Akkortájt harmincan laktunk a kollégiumban, persze különböző évfolyamokról, és abból a 30-ból végül 18-an rendőrök lettünk – idézte fel Borbély Gyula, aki ’93 tavaszán tízhetes előképzésen vett részt a főváros Mosonyi utcai rendőrlaktanyájában, majd egyéves gyakorlatot teljesített az akkor még összevont VI. és VII. Kerületi Rendőrkapitányságon. – Voltam objektumőr, fogda- és járőr, majd elvégeztem a Kerepesi úti rendőr-szakközépiskola kétéves képzését, és két megerősítést igénylő pesti körzetben szolgáltam: a Garai téren és a Hársfa Utcai Rendőrőrsön. Többnyire két veteránnal, Tollár László törzszászlóssal és Sipos László főtörzsőrmesterrel voltam párban, akiktől sokat tanultam.

Négy évvel később saját kérelmére helyezték át Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe.

– A Garai téren és a Hársfa utcában is körzeti megbízottként szolgáltam, és ebben a feladatkörben folytattam a munkát a Kemecsei Rendőrőrsön is. Vasmegyer, Tiszarád és Beszterec tartozott hozzám. Mivel pesti mentoraim arra tanítottak, hogy a körzeti megbízottnak egy levegőt kell szívnia azokkal, akikre felügyel, odaköltöztem, ott is alapítottam családot, és ma is onnan jöttem be Nyíregyházára – magyarázta. – Három év elteltével elvégeztem Dunakeszin a kutyavezetői tanfolyamot, és felvettem biztosító társnak egy járőrebet, majd 2006-ban robbanóanyag-kereső kutyára váltottam. Az egy mozgalmas év volt; akkor lettem nyomozó a Kemecsei Rendőrőrsön, de az őrsparancsnok-helyettesi feladatkört is el kellett látnom. Nyomozóként technikai kihívásokkal is szembesültem, és bár viszonylag ritkán kellett kiterítenem a körzeti megbízotti technikai táskát, azon vettem észre magam, hogy a helyszínelés felkeltette az érdeklődésemet. 2009-ben be is adtam a jelentkezésem a megyei rendőr-főkapitányság bűnügyi technikai osztályára.

A kutya maradt.

– A Nyíregyházi Rendőrkapitányság illetékességi területén teljesítettem szolgálati kutyával bombakereső feladatokat 2009-ig, 2022-ig pedig a teljes megye területén – vázolta, és elismerte, hogy voltak nehéz napjai. – Sajnos többször is előfordult, hogy akkor volt bombariadó egy nyíregyházi hipermarketben, amikor már útban voltam hazafelé. Ilyenkor haza is mentem, de csak azért, hogy jöhessek vissza a kutyával.

Adódik a kérdés, hogy nem szenvedett-e csorbát kutyavezetői tekintélye egy-egy kiürített hipermarket szalámispultjánál.

– Két szolgálati ebbel csináltam végig a robbanóanyag-kereső időszakot. A húskészítményes pultnál az egyik csak rászagolt a termékekre, a másik viszont megbökte az orrával azt a szalámit, amelyik megtetszett neki. Összegezve annyit mondhatok, hogy az átvizsgálások többségében nem okozott kárt a szolgálati kutya.

Bűnügyi technikusként 2010. szeptember 22-én dolgozott először emberölés helyszínén, és erre a döbbenetes ügyre sokan emlékezhetnek, annál is inkább, mert a múlt héten született meg a jogerős ítélet, ami újfent bekerült a hírekbe. Tizenhárom évvel ezelőtt máriapócsi otthonában brutálisan agyonvertek egy 75 éves nyugdíjast. Az elkövető átvágta a családi ház oldalsó, bukóra nyitott ablakán a szúnyoghálót, és a résen benyúlva teljesen kinyitotta a nyílászárót. Majd egy tompa tárggyal, vélhetően a férfi gáz-riasztó pisztolyával olyan súlyos fejsérüléseket okozott az áldozatnak, hogy az a helyszínen meghalt. Nem tudni, mennyi pénzt vihetett magával, de tény, hogy az idős férfi tehetősnek számított.

– Törletben biológiai anyagmaradványt rögzítettem az elkövető által kinyitott ablak kilincsén, de a felderítést a 3 millió forintos nyomravezetői díj sem mozdította előre. Aztán három évvel ezelőtt, 2020 nyarán arról tájékoztatták a megyei rendőr-főkapitányságot, hogy tíz év után fogott a nyomom. Egy Nógrád megyei büntetés-végrehajtási intézetben DNS-mintát vettek egy rabosított férfitól, és miután az örökítőanyag digitális azonosítóját betáplálták a központi adatbázisba, a komputer találatot jelzett. Ennek igencsak megörültem, és érdeklődve kísértem figyelemmel az ügy tárgyalásait. A bíróság végül elfogadta azt a védekezést, hogy ez a maradvány átfogással is rákerülhetett az ablakkilincsre, illetve a rögzített DNS mennyiségéből nem lehetett megállapítani, hogy a bőrhámsejtek úgy kerültek oda, hogy a felmentett vádlott hozzáért, vagy úgy, hogy aznap kezet rázott Pista bácsival, aki ezután nyitotta ki az ablakot. A felmentett vádlott valóban kapcsolatban állt az áldozattal, kisebb-nagyobb munkákat végzett nála, de az is tény, hogy a DNS-minta vételekor a bíróság erőszakos bűncselekmény gyanúja miatt rendelte el a letartóztatását, ami miatt szabadságvesztésre is ítélték. Hatósági személyként nem mondhatom, hogy csalódott vagyok, de annyit talán igen, hogy nehéz szívvel vettem tudomásul a bíróság immár jogerős ítéletét. De magamban sikerként értékelem, hogy életem első emberölési helyszínén találtam azonosításra alkalmas biológiai anyagmaradványt. A nyomrögzítési folyamat eredményes volt.

Egy rendhagyó sikerről is beszámolt.

– Két és fél évvel ezelőtt azt jelentette be egy férfi a Kisvárda melletti Papról, hogy a főbérlőjét halva találta. A megyei forró nyomosokkal értem ki a helyszínre, és azt tapasztaltam, hogy az ittas állapotban lévő bejelentő furcsán reagált, amikor arra kértem, járuljon hozzá testszemle lefolytatására. Mondtam neki, hogy erre a kizárás miatt van szükség, de amikor a tenyeréről vettem mintát, elkezdett összevissza beszélni, és a kihallgatásán beismerte, hogy ő fojtotta meg a szállásadóját. Főbérlője, aki szintén ittas volt, a hangoskodásával zavarta, amikor tévézni akart. A rögzített biológiai anyagminták igazolták a vallomását.

Öt hónappal ezelőtt nyíregyházi otthonában késeltek halálra egy 80 éves nőt, akinek vérbe fagyott holttestére az idősebb lánya talált rá. A helyszíni szemle során hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem betörő, illetve rabló rendezett vérfürdőt, mert nem volt nyoma sem erőszakos behatolásnak, sem kutatásnak, és a zsaruk nagyobb pénzösszeget is találtak az ingatlanban.

– Másfél napot töltöttem azon a helyszínen, és roppant elégedett voltam, amikor később arról értesítettek, hogy a mintavételem olyan jól sikerült, hogy a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ (NSZKK) genetikai szakemberei ki tudták mutatni belőle a későbbi gyanúsított DNS-ét. Erről az ügyről többet nem mondhatok, mert továbbra is tagad a gyanúsított, és a nyomozás lezárásához szakértői vélemények szükségesek még, ezért is lepett meg az NSZKK kitüntetése. A genetikai osztály vezetője javasolt főigazgatói dicséretre és jutalomra, amit a főigazgató jóváhagyott, és már át is vettem az augusztus 20-a alkalmából rendezett ünnepségen. Számomra ez az elismerés azt igazolja vissza, hogy a szakma tudja, a bűnügyi technikai munka annyira fontos, mint amennyire időigényes és kimerítő. Persze arra is emlékeztet, hogy nem bánom, amiért annak idején befuccsolt a textilipar.

SZ. Z. J.

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA