Gyerekként még nem álmodott erről, sokáig meg sem fordult a fejében. Civil szakmát végzett, 1982-ben érettségizett a Debreceni Gépipari Szakközépiskolában. Ezt követően a Debreceni Vízmű- és Gyógyfürdő Vállalatnál helyezkedett el vízforgató gépészként. Egy évvel később került a kezébe a Magyar Rendőr magazin, amely gyökeresen megváltoztatta az életét.

– Az újságot lapozgattam, és megakadt a szemem az egyik cikken – kezdi az alezredes. – Három fiatalról szólt az írás, akik 19 évesen lettek rendőrök, és elmesélték, hogy milyen kalandokat éltek át a szolgálat során. Nagyon megtetszett, én is azt szerettem volna csinálni, amit a cikkben olvastam: beülni a szolgálati autóba, majd szirénázva kimenni egy balhé helyszínére, intézkedni, előállítani, bűnözőket üldözni, majd elfogni. Egyre jobban érlelődött bennem a gondolat, hogy én is egyenruhát öltsek. Akkor még kötelező volt a katonai szolgálat, és csak utána lehetett rendőrnek jelentkezni. A cikkben szerepelt, hogy az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának döntése alapján, aki Budapesten ötéves rendőri szolgálatot vállal, az rövidített sorkatonai szolgálat után elvégezheti a rendőrtiszthelyettes-képző iskolát, és felszerelhet. Az elhatározásomat tett követte. Bementem a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányságra, ahol a kapuban álló egyenruhás megkérdezte: „Mit szeretnél, öcsém?” Én pedig rávágtam, hogy rendőr lenni. A kapus el akart küldeni, mivel ő ezt a rendelkezést nem ismerte, de én nem hagytam magam, addig nem mentem el, míg kérelmemmel nem foglalkoztak. Így indult a pályafutásom.

Siklósra vonult be határőrnek 1984 augusztusában, majd két hónapos alapkiképzés után Budapestre elvégezte a tíz hónapos rendőriskolát. Novemberben már őrmesterként kinevezték a Belügyminisztérium Forradalmi Rendőri Ezredéhez.

– A sors úgy hozta, hogy ott kezdtem a pályafutásomat, ahol az a három rendőr szolgált, akikről az újságban olvastam. Ők akkor már rajparancsnokként voltak a példaképeim. Láttam, hogy aki szorgalmas, annak elindul a karrierje. Én is közéjük tartoztam, így rövid időn belül rajparancsnok lettem. Voltam vonatkísérő járőr is, az egész országot bejártam. Akkoriban sok volt a bűneset, gyakoriak voltak az összetűzések, verekedések, késelés. Megesett, hogy egy egész szakasz kísért egy-egy szerelvényt Budapest és Mátészalka között, hogy megakadályozzuk a balhét a vonaton. Később gépkocsizó járőrszolgálatot láttam el a fővárosban. Rengeteg izgalmas bevetésen vettem részt, kerestünk szökött szovjet katonát, aki fegyverrel, illegálisan hagyta el a laktanyát, de eltűnt gyereket is a Városligetben. URH-s szolgálat során sikerült elfogni rablót, gyilkost és számtalan körözött embert.

Az 1986-os év sok izgalmas eseményt tartogatott.

– Szeptember 29-én volt a kubaiak szüreti bálja, amely egy hatalmas tömegverekedésbe torkollott. Csak nagy nehézségek árán lehetett megfékezni a tömeget. Ez volt az első kemény, fizikai beavatkozást igénylő bevetésem. Abban az esztendőben tartott koncertet a Queen, Magyarországon akkor rendezték meg az első Forma–1-es futamot is, valamint a labdarúgó-válogatott a Népstadionban fölényes győzelmet aratott Brazília felett több mint 70 ezer néző előtt, 3–0-ra nyertünk. Mindhárom helyszín biztosításában részt vettem. Megtapasztalhattam, hogy milyen, amikor több tízezer ember áll veled szemben. Még ma is felismerni vélem magam a labdarúgómeccseken készült archív felvételeken, ahogy állok a nézőteret a küzdőtértől elválasztó, úgynevezett árokban. Ugyancsak emlékezetes eset volt, amikor Áporkán lezuhant egy szovjet harci repülőgép az óvodára. Szerencsére nem történt haláleset, de készültségben voltunk, körbe kellett zárni, biztosítani a helyszínt, ameddig az oroszok elvitték a roncsokat.

Végigjárta a ranglétrát. Zászlósként szakaszparancsnok lett. Számos kitüntetést vehetett át. A Közbiztonsági Érem bronz fokozatát, illetve a Kiváló Rendőr címet is megkapta. Aztán 1991-ben Budapestről a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányságra került. A vidék még ismeretlen volt számára, ezért újra kellett kezdenie karrierje építését. Volt objektumőr, járőr, járőrvezető, majd ismét feljebb lépegetett a ranglétrán, és hamarosan gyakorló őrsparancsnok-helyettes lett. 1994-ben kezdte meg a Rendőrtiszti Főiskolát, ahol közbiztonsági tisztként végzett. Műveletirányító, őrsparancsnok-helyettes, majd őrsparancsnok lett Debrecenben. 2005-ben került a megyei közrendvédelmi osztályra, majd 2008-ban osztályvezetőnek nevezték ki. 2007-ben jogász végzettséget szerzett a Pécsi Tudományegyetemen. Tizenhat évig vezette a közrendvédelmi osztályt. Hosszú vívódás után, 2024. március 1-jével úgy döntött, hogy kérelmezi nyugdíj előtti rendelkezési állományba helyezését.

– Sokat jelentett nekem az elmúlt negyven év. Nem akartam búcsú nélkül elmenni, ezért írtam egy levelet, amelyben elbúcsúztam az állománytól, a hivatásosoktól éppúgy, mint a rendvédelmi alkalmazottaktól. A levelet eljuttattam mindenkinek az országos rendőrfőkapitánytól kezdve egészen a gondnokig. Március 8-án tartottam a búcsúbankettet, amelyre sokan eljöttek. Nagy örömömre szolgált, hogy a rendezvényt Kuczik János Zoltán vezérőrnagy is megtisztelte jelenlétével. A kollégáktól emlékbe egy Kossuth-szablyát, illetve emléklapot kaptam. Nagy megtiszteltetés volt, hogy egy olyan állomány is köszönetét és tiszteletét fejezte ki egy üveg finom borral, amellyel ritkán kerültem közvetlen munkakapcsolatba.

Nagy Imre büszke arra, hogy rendőr lehetett, de arra is, hogy a pályán fia és testvérének gyerekei szintén az ő nyomdokait követik. A saját sikerein túl a legbüszkébb arra, hogy a fia nemrég szolgálat közben életet mentett.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA, RENDŐRSÉG