Elsőként Fajnal Patríciát kérdezzük arról, hogy miért választotta ezt a hivatást. Azt mondja, olyan munkát akart, amelynek gyakorlása során emberekkel foglalkozhat, és segíthet nekik. Szép gondolat, vetjük fel, de így lehetett volna ápolónő vagy szociális munkás is. Persze értjük azért, hogy Patrícia mire gondolt, hát még miután pontosít egy kicsit. Ha az emberek bajba kerülnek, a rendőrökhöz fordulnak segítségért, ráadásul munkájuk során akár még életet is menthetnek. Nem tagadja, ez a pálya sokféle élethelyzetet hozhat, de ahogy fogalmaz: „Azt tanuljuk meg az iskolában, hogy a különféle helyzetekre hogyan kell reagálni, hogyan kell higgadtan kezelni azokat.” Végül elmondja, hogy mindenképpen a közrendvédelmet szeretné erősíteni.

Nagy Sándor Kárpátalján született, barátai tanácsára próbálkozott Magyarországon a rendőri pályával, ma már tudja, jól döntött. Tetszett neki a Miskolci Rendvédelmi Technikum, és tetszik a szentendrei gyakorlat is. Úgy fogalmaz, két dolog különösen imponál neki a rendőri munkában. Az egyik a határozottság, amivel ott dolgozni kell. Mert azt már ő is megtanulta: határozottság nélkül ezt a foglalkozást nem lehet magas szinten csinálni. A másik pedig a segítő szándék, amivel a rendőrök mindig igyekeznek segíteni a bajbajutottakon. Már most azon gondolkodik, hogy amennyiben a mindennapi munkában rutint és tapasztalatot szerez, talán egy egyetemet is megpróbál majd.

Giesinger Márk két társához hasonlóan szintén a Miskolci Rendvédelmi Technikum tanulója, neki határozott célja, hogy egyszer elvégzi a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet. Már kiskorában rendőr szeretett volna lenni, leendő hivatásával a családján keresztül ismerkedett meg, amelyben van már rendőr, és még egy visszaszerelő is lesz hamarosan. Állítja: céltudatosan készült a pályára, főleg, mert úgy tekint rá, mint olyan élethelyzetek sokaságára, ahol mindannyiszor fontos és hasznos munkát végezhet. Az már csak hab a tortán, hogy ez a munka változatos, semmi máshoz nem hasonlítható.

T. Z.

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ