November 23-án kora délután idős nő sétált Nyíregyháza belvárosában, és amikor egy garázsornál megállt, a jobb vállánál erős rántást érzett, de felocsúdni sem volt ideje, mert ahogy ráesett a jobb kézfejére, éktelen fájdalom nyilallt belé. A párás szürkületben annyit vélt felismerni, hogy egy férfi rohamléptekben távolodik tőle, és nála van a retikülje. A következő pillanatban autó fékezett, kiugrott belőle egy fiatalember, aki először követni próbálta a lépteit szaporázó rablót, majd inkább odalépett a földön fekve jajgató nőhöz. Felsegítette, és elővette a mobiltelefonját.

– Szerencsésnek mondható, hogy a bejelentő szemtanú röviddel az elkövetés után tárcsázta a segélyhívót, mert így rögtön tudtuk a bűncselekmény időpontját – vázolta Vida Levente alezredes, a Nyíregyházi Rendőrkapitányság bűnügyi osztály életvédelmi alosztályvezetője, aki ügyeletes forró nyomos parancsnokként azonnal nyomozókat és járőröket küldött a helyszínre, a diszpécser pedig mentőautót. – A horzsolások mellett a sértett nyolc napon túl gyógyuló sérülést is szenvedett, ez eséstől eltört a jobb hüvelykujja, a bejelentő pedig nemcsak azt mondta el, merre futott a rabló, és hogy kissé sántított, hanem személyleírást is adott róla, bár mint később kiderült, ez pontatlan volt. Harminc évvel fiatalabbnak mondta, és pirosas mintázatot vélt látni a kabátján, ami valójában a nadrágján volt. Abból indultunk ki, hogy az elkövető a környéken megszabadult az áldozat retiküljétől, és ez be is igazolódott. Egy közelben lévő, utcai szemetesben találták meg a járőrök, és csak 8500 forint hiányzott belőle. A sértett elmondta, mindennap ugyanazon az útvonalon szokott sétálni, azt pedig tudtuk, hogy a postások aznap is kézbesítettek nyugellátásokat.

Illés György alezredes, a Nyíregyházi Rendőrkapitányság bűnügyi osztályának vezetője és Tolnai József őrnagy, a városi kapitányság bűnügyi reagálócsoportjának vezetője tartott eligazítást a helyszínen, ahová két vármegyei százados is érkezett Kőhegyi Csaba őrnagy, a főkapitányság vagyonvédelmi alosztályvezetője, forró nyomos parancsnok utasítására: István Gergely és Andrikó János, mindketten a felderítő osztály kiemelt főnyomozói.

– Sajnos aznap nem bukkantunk olyan nyomra, amin el tudtunk volna indulni, csak az utcai szemetessel szemben lévő pékség biztonsági kamerájának felvételén lehetett felismerni egy cipőt és egy lábszár részletét, továbbá egy másik ember halvány árnyékát; azt is csak töredékesen, az ablakon keresztül – folytatta Vida Levente. – A bűncselekményt követő órában ott más nem dobott ki semmit, illetve mások, mert bizonyosnak tűnt, hogy két elkövetővel lehet dolgunk, bár a szemtanú és az áldozat is csak egy rablóra emlékezett.

Másnap városi nyomozók keresték fel az áldozatot, aki elmondta, milyen útvonalon sétál.

– Ennek alapján modelleztük, kb. honnan kellett kövessék az elkövetők. Ráhibáztunk, mert a gimnázium melletti festéküzlet térfigyelőjének felvételén a bűncselekmény előtti percekben kiszúrtunk egy idősebb férfit és egy fiatal nőt, aki belekarolt. A kissé görnyedten járó férfi sántikált, erre a szemtanú jól emlékezett. Bizonyosnak tűnt, hogy őket keressük, mert a felvételen azt is láttuk, hogy olyan lassan, komótosan lépkedtek, mint a kb. 30 méterrel előttük haladó néni, és amikor kiszemelt áldozatuk megállt előttük, ők is megálltak… de nekem valami más is feltűnt – idézte fel István Gergely. – Ismerős volt ez a kép, mármint a sántikáló, középkorú férfi és a belekaroló nő. Biztos voltam benne, hogy már láttam őket, és be is ugrott, hogy áprilisban kiszúrtam őket itt Nyíregyen egy kutatás során. Akkor mátészalkai kollegák kerestek egy lányt, aki megszökött a nevelőszüleitől a Mátészalkai Rendőrkapitányság illetékességi területén, és feltételezni lehetett, hogy apjával van, aki nyíregyházi ismerősöknél húzta meg magát. Szalkai nyomozókkal néztünk körbe a városban, és a Dózsa György utca járdáján pillantottam meg őket. Rögtön jeleztem Vida Levente alezredesnek, hogy V. József (53) lesz az emberünk.

Felpörögtek az események.

– Ahogy kiderült, nem fiatalembert keresünk piros mintás kabátban, a lefoglalt kamerafelvételek átnézését is így folytattuk, és találtunk is olyan kockákat, amelyeken azonosítható V. József, sőt, az is látszik, ahogy a járdán gyalogolva papírpénzt számol – mondta Vida Levente. – Megdicsértem István Gergelyt, és megkértem, derítse ki az elkövető mobilszámát mátészalkai kollegák bevonásával. Lánya nevelőszüleinek meg kellett legyen az elérhetősége, és meg is volt. Gyorsan megkaptuk, és kezdődhetett a cellainformációk bekérése a mobilszolgáltatótól.

Akciófilmbe illett a történet vége, bár még nincs teljesen vége.

– Azt az információt kaptuk, hogy a kérdéses készülék Rakamaz irányából tart Nyíregyháza felé a 38-as főúton vagy a mellette futó vasútvonalon. Szerencsére Nyíregyen egymás mellett van a buszpályaudvar és a vasútállomás, ezért a közelben várakoztunk – magyarázta István Gergely, aki ismét kiszúrta V. Józsefet. – Ezúttal egyszerre vettük észre Andrikó János századossal. Vonattal érkezett, és idősebbik lánya is vele tartott. Ahogy megálltunk mellettük a civil szolgálati autóval, hárman háromfelé rohantak. V. Józsefet a kocsik között futva kaptuk el, és előállítottuk a városi kapitányságra, a lányai kereket oldottak.

A táskarántó beismerő vallomást tett.

– Kihallgatásán elismerte a rablás bűntett elkövetését, csak a testi sértés szándékosságát tagadta. Váltig bizonygatta, hogy kisebbik lányának semmi köze a dologhoz, mindent egyedül csinált, de a térfigyelő kamerák felvételei mást mutatnak – folytatta Vida Levente. – V. József fiatalkorú lányát még keressük, vele szemben május óta van érvényben körözés, de elégedettek lehetünk, hogy egy kiemelten súlyos bűncselekmény elkövetője 24 órán belül rács mögé került. Szerencsés, hogy István Gergely azonosította, de az is annak mondható, hogy az áldozat még sötétedés előtt indult sétálni.

A nyíregyházi nyomozók kezdeményezték a hajlék nélküli, munkaviszonnyal nem rendelkező V. József letartóztatását, amit a bíróság el is rendelt.

SZ. Z. J.

FOTÓ: RENDŐRSÉG