Magyarországon 1991-től képeznek ki túsztárgyalókat, illetve a rendőrségen hivatalosan válsághelyzetben tárgyalóknak nevezik őket, ugyanis az incidensek többségében nem történik túszejtés, de fennáll a közveszély okozása. Ezek érzelmi indíttatásból elkövetett krízisek, amikor például egy fegyveres elbarikádozza magát, vagy öngyilkossággal fenyegetőzik valaki. Ezeknél a szituációknál az elkövető nem támaszt érdemi követelést, és nem kér semmit a rendőrségtől. Ők a mindennapi életükkel jutottak válságba, amelyre nem látják a megoldást. A túsztárgyalók feladata, hogy erőszak nélkül, kommunikációval szereljék le és győzzék meg őket arról, hogy adják meg magukat. A jó túsztárgyaló empatikus, ért a bajbakerültek nyelvén, emellett jó emberismeret, tárgyalókészség, leleményesség és intuitív képesség is szükséges.

A tárgyaló a legtöbb esetben telefonon keresztül veszi fel a kapcsolatot az elkövetővel, de megesik, hogy szemtől szemben kell vele kommunikálni.

Végh József nyugalmazott ezredes, kriminálpszichológus egy ilyen esetet idézett fel:

– A Széna téri bankrablásnál történt. A tettes két nőt és egy férfit tartott túszul. Három rendőr már a bankban tartózkodott, az elkövető nem jöhetett ki. Nem tudtuk telefonon felhívni, ezért nem volt más választásom, mint hogy bemenjek. Az első másfél óra mindig a legkritikusabb, utána szervezetten kell felkészülni a tárgyalásra és a végrehajtásra. Megkérdeztem a rablótól, hogy mit szeretne, azt válaszolta: elmenni. Van egy protokoll, ami alapján célszerű eljárni az ilyen esetekben, aztán hogy milyen módot választunk a további eljáráshoz, hozzá kell igazítani a kialakult helyzethez. Amikor tárgyalok valakivel, el szoktam dönteni, milyen ember. Lehet-e személyiségzavara, mentális problémája. Ennél az esetnél az volt a benyomásom, hogy az elkövető nem beszámítható. Nem akarta megadni magát, és rám támadt, akár a túszokra. A helyzet megoldása végül az életébe került.

Azt, hogy miként tárgyal, függ az elkövető intelligenciájától és műveltségétől is. Volt, amikor az egyik esetnél még a költő József Attila is szóba került.

– Ekkor több órán keresztül tárgyaltam a fiatalkorúval, aki néhány társát ejtette túszul. Mondtam neki, hogy engedje el a két lányt. Ekkor azt válaszolta, hogy minden ember egyenlő, ne tegyünk különbséget. Aztán szóba került József Attila és az ő emberfelfogása, majd megkérdeztem tőle, ő hogyan gondolkodik az emberekről. A fiút végül sikerült meggyőzni, az az akció sikerrel zárult.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA