Mindent egy lapra tett fel.

– Gyerekként eldöntöttem, rendőr lesz belőlem, és olyan eltökélt voltam, hogy a Miskolci Rendészeti Szakközépiskolába egymás után háromszor is felvételiztem. Utoljára aztán maximális pontszámmal vettek fel – foglalta össze Bíró Gábor, aki a nyíregyházi Zay Anna Egészségügyi Szakközépiskolában érettségizett. – Az utolsó miskolci félévben határrendész szakon tanultam, itt voltam gyakorlaton, és 2014 májusában ide is szereltem fel. Előtte a Vásárosnaményi Rendőrkapitányságon teljesítettem a kötelező két hónapos közrendvédelmi gyakorlatot.

Ezután egy éven át szolgált a kirendeltség járőrszolgálati alosztályán.

– Sokrétű feladatkör volt. Belejöttem a hőkamera-kezelésbe, a terület-ellenőrzésbe és a rejtett figyelésbe, de közös szolgálatot is teljesítettem ukrán kollegákkal a határ túloldalán. Utána 2019-ig útlevélkezelő voltam a barabási és a lónyai nemzetközi közúti határátkelőnél. Közben jártam külszolgálaton Macedóniában, és részt vettem különféle képzéseken. Aztán 2019 tavaszán betölthetővé vált a barabási határátkelő ügyeletesi beosztása, de három kutyavezetőt is kerestek. Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy kutyavezetőként kipróbálnám magam, és miután a szegedi oktatóbázis gépjárműkutatási képzésén megtapasztaltam, milyen példás egységben dolgozik a röszkei közúti határátkelő egyik kutatója kábítószer-kereső „kollegájával”, ez nekem annyira megtetszett, hogy erre a feladatkörre jelentkeztem… De volt még valami. Gyerekkorom óta tartottam az ebektől, főleg a német juhászoktól, mert háromszor csúnyán megharaptak. Egyszer nem sok híja volt, hogy ebbe bele is haljak, amikor egy ismerősünk kutyája az ütőér mellett vájta bele a fogát a karomba, de a lábamból és a hátamból is hiányzik egy darabka. Félni ezek után sem féltem tőlük, a német juhászoktól sem, hiszen nekünk is ilyen kutyánk volt, de tartani kezdtem ettől a fajtától, illetve a nagyobb testűektől. Azt gondoltam, ez magától el fog múlni, ha nekem is egy ilyen munkatársam lesz.

Négy évvel ezelőtt teljesítette a kutyavezető-képzést a Rendőrségi Oktatási és Kiképző Központ kutyavezető-képző és állatfelügyeleti főosztály dunakeszi telephelyén.

– Döcögősen indult, mert több lehetséges szolgálati állat is kihullott a programból, de aztán megérkezett Nara egy Nógrád megyei lovardából, és az első perctől kezdve összhangban voltunk egymással, illetve vagyunk, mert a mai napig vele dolgozom. Az apukája belga, az anyukája pedig német juhász, és roppant tanulékony. Amennyi időt a képzés alatt elvesztegettem más ebek kipróbálásával, azt vele behoztam, mert egy hónap alatt mindazt megtanulta, amit egy potenciális szolgálati kutya 3-4 hónap alatt szokott elsajátítani – magyarázta az őrmester, aki 2020 januárja óta szolgál Narával a magyar–ukrán határnál. – Néha még járőrködöm, de többnyire kutyás szolgálatot teljesítek, elsősorban a barabási és a lónyai határátkelőnél, a fokozott ellenőrzések alatt pedig mindegyik szakasz menti, közúti határátkelőnél megfordulunk Záhonytól Csengerig, és a bűnügyes kollegáknak is besegítünk, amikor készenlétesek vagyunk.

Narával kezdettől fogva jöttek az eredmények.

– Nem sokkal azután, hogy szolgálatba álltunk, egy kölcsei házkutatáson jelzett a fürdőszobai lefolyónál, amelyből több száz gramm amfetaminszármazék került elő. Ez volt az eddigi legnagyobb fogásunk, de kisebb mennyiségű amfetaminszármazékot a múlt héten is talált egy vásárosnaményi kutatás során. Nara most hatesztendős, pont abban a korban jár, amikor már beérett, viszont még messze van a nyugdíjazástól. Nagyon jó keveréknek mondanám: mint a belga juhászoknak általában példás a munkabírása, de a német juhászos mérsékeltség is jellemző rá. Remélem, jó pár évig együtt teljesítünk még szolgálatot – mondta bizakodva. – Már nem tartok a nagy testűektől, rég nincs ilyen gondolatom, van viszont Narával együtt öt kutyám. Fél éve még négyen voltak, de befogadtam egy belgajuhász-kölyköt is abból a dobozból, amelyben hetet tettek ki Mátészalkánál.

SZ. Z. J.

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA