Id. Szász András 1985-ben végzett a Budapesti Rendészeti Szakközépiskolában, majd onnan egy kis kitérővel a XIII. Kerületi Rendőrkapitányságra szerelt fel járőrként 1987-ben. Egy évvel később már körzeti megbízottként látott el szolgálatot, majd 1995-ben bűnügyi helyszínelő lett. 2007. december 30-án főtörzszázlósként vonult nyugállományba a XIII. Kerületi Rendőrkapitányság állományából.

– A rendőriskola befejezése után a Tolnai Lajos utcai fogdába kerültem fogdaőrként, ami nekem annyira nem tetszett, ezért kértem az áthelyezésemet a XIII. Kerületi Rendőrkapitányságra, ahol akkor a nagybátyám is szolgált – emlékszik vissza id. Szász András. – 1987-ben járőrként kezdtem el dolgozni, majd egy évvel később megkaptam a kinevezésem körzeti megbízottként. Voltak emlékezetese esetek. Néha besegítettünk a járőröknek, illetve kisebb nyomozásokban is részt vettünk. Emlékszem egy esetre, amikor a Margitszigeten láttunk el járőrszolgálatot nyáron. Egy idős nő beugrott a Dunába, és mi értünk ki elsőként a helyszínre. Láttuk a nőt, ahogy a víz tetején lebeg, majd a folyó a part felé sodorta. Akkor még fiatalok voltunk, belegázoltunk derékig a vízbe, és kihúztuk a nőt. Ezután elkezdtük az újraélesztését. Nem hittem volna, hogy életben marad, de mire a mentők kiértek, már magához tért. Nekem ez meghatározó élmény volt. Aztán jött egy lehetőség, és bűnügyi helyszínelőként kezdtem el dolgozni. A nyomokat rögzítettük, főleg autófeltörés és betörés történt sok abban az időben. Volt olyan időszak is, amikor minden ujjlenyomat alapján felderített bűncselekmény után jutalmat adtak.

Szász András apja révén már gyerekkorában megismerkedett a zsarukkal.

– Amikor kicsik voltak a gyerekeim, gyakran vittem be őket magammal a rendőrségre. Sőt, volt, amikor rabosítottam is őket. Levettem az ujjlenyomatukat, és fényképet is készítettem róluk. Nagyon élvezték.

A fia még középiskolába járt, amikor egy bűntény közepébe csöppent.

– Édesapámmal mentünk hazafelé a bevásárlásból, amikor megláttuk, hogy a szomszéd házba betörtek – mondja Szász András. – Három elkövető futott ki a házból, kettőt apukám elfogott, a harmadik pedig elrohant. Én utánaeredtem, míg be nem szaladt az egyik házba. Közben a járőrök is kiértek, és megmutattam nekik, hova futott be a menekülő. Így sikerült elkapni őt is. Ez meghatározó élmény volt számomra, mégis csak jóval később döntöttem úgy, hogy én is ezt a hivatást választom. Addig apukámnak nem is árultam el, hogy jelentkeztem az őr- és járőrtárs részszakképzésre, amíg fel nem vettek. 2014-ben szereltem fel kiemelt kísérő őrként a Készenléti Rendőrség (KR) Aradi utcai objektumába, 2021-től pedig a KR Rendészeti Igazgatóság VI. bevetési osztályán járőrként teljesítettem szolgálatot. Ott főként csapaterős tevékenységet végeztünk, a kerületeknél megerősítésként voltunk jelen, meccsbiztosítást láttunk el. 2023 decemberében kerültem át a KR Személy- és Objektumvédelmi Igazgatóság őrzési osztály fogdaőri alosztályára fogdaőrként. Feladatom a fogvatartottak befogadása, a letéti jegyzőkönyv megírása a zárkán belüli tárgyakról és ruházatátvizsgálás, ami jóval alaposabb, mint egy utcai átvizsgálás, illetve a mi feladatunk az átkísérés a bíróságra.

Édesapja már nyugállományba vonult, azonban még ma is szívesen hallgatja, ahogy fia a rendőri élményeiről mesél. Nemrég az ifjabbik Szász Andrásról egy kép is készült a XIII. Kerületi Rendőrkapitányság margitszigeti körzeti megbízotti iroda előtt, éppen ott, ahol 31 évvel ezelőtt az édesapját kapták lencsevégre egyenruhában.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA