Jó lenne, ha örökre kitartana az a fajta emelkedett hangulat, ami egyszer egy évben minden ember lelkét átjárja. A Karácsony ünnepi ruhába öltözteti a szíveket,  elsősorban az arra érdemesekét, de nagylelkű módon nem kerüli el azokét sem, akik a hétköznapokon amúgy gátlástalanul élnek. Szenteste a szeretet a gazember ajtaján épp úgy bekopogtat illedelmesen, mint ahhoz, aki értékek mentén igyekszik élni az életét. A csirkefogó fenyőfája körül is jelen van néhány napig a melengető  érzés, ami próbál gyökeret verni maradást remélve, végül csalódottan távozik. Az ember időnként hajlamos megfeledkezni a lényegről, mi az, ami valóban boldoggá tesz bennünket. Akad-e nagyobb ajándék, mint az, amikor szeretteink szeretetében önfeledten lubickolhatunk? Tud-e bármi ahhoz fogható elégedettséget okozni, mint amikor azoknak a szeme ragyog a gyönyörűségtől, akik a legfontosabbak számunkra? Csodálatos dolog sikereket elérni a munkában, sportban, bármilyen szabadidős tevékenységben, de ezeknek a varázsa múlandó, akár a szivárványé, hiszen a sikerek-kudarcok periodikus rendszerében törvényszerűen követi a hegycsúcsokat a völgy. Völgyekre mindnyájunknak szüksége van, mert akkor tapasztaljuk meg leginkább, mennyire apró porszemek vagyunk a világmindenségben. Aki okos, az tanul a kudarcokból, sokan viszont sokadszorra is belépnek ugyanabba a folyóba, aztán persze másokat kezdenek hibáztatni mindezért és nem hajlandók változtatni. Idén egy Marcus Aureliustól származó gondolatra hívom fel a figyelmet. „Légy jó, és ne várj ezért jutalmat, sem a földön, sem a túlvilágon. A szem sem vár jutalmat azért, mert lát, és a láb sem, azért, mert jár.” Munkatársaim és a magam nevében minden törvénytisztelő polgárnak Áldott, Békés Karácsonyt és Boldog Új Esztendőt kívánok!

Zalaegerszeg, 2013. december 24.

Tisztelettel:

dr. Fülöp Valter r. ezredes

rendőrségi főtanácsos

Zala Megye Rendőrfőkapitánya