Hagyományőrző rendőrök és díszegyenruhás munkatársak sorfala fogadta a belső udvarra szirénázva begördülő, retro rendőrautót, és Sterl István megilletődve sétált fel Haller utcai második otthona első emeletére A paradicsom meghódítása című Vangelis-világsláger Mester utcáig visszhangzó dallamára. A kapitányságvezető Ámán András ezredessel közösen leplezte le a fali táblát, amelyen a fényképe alatt ez olvasható: Sterl István alezredes tiszteletére, aki 41 évet hűségesen szolgált a IX. Kerületi Rendőrkapitányságon.

– Kis búcsúztatóra számítottam. Álmomban sem gondoltam, hogy ennyire megadják a módját… nagyon meghatódtam – ismerte el Bogyó bácsi, mert őt ott mindenki így szólítja. – Nagyon jó érzés volt egyszerre ennyi arcot látni… akikkel napközben is szoktam találkozni, de most mind rám néztek. Azon is meglepődtem, hogy meghívták egy régóta nyugalmazott, kedves kollegámat, de olyan egykori munkatársak is tiszteletüket tették, akik már más állomáshelyen szolgálnak.

A kapitányságvezető is meghatódott.

– Libabőrös lettem, amiben az is benne van, hogy az előkészületek során bámulatos összefogást tapasztaltam. Mindenki első szóra vette ki a részét a szervezésből, és korábbi kollegák is bejelentkeztek. Jó volt őket újra látni, de azt sem felejtem soha, ahogy Bogyó bácsi elérzékenyült a tábla láttán. Méltóképpen akartunk elköszönni tőle, mert világviszonylatban sem mondható szokványosnak, hogy egy rendőrtiszt több mint 40 éven át ugyanannál az egységnél szolgál – foglalta össze Ámán András, hozzáfűzve, hogy rajta kívül Terdik Tamás vezérőrnagy, Budapest rendőrfőkapitánya is elismerte Sterl István érdemeit. – Amikor szeptemberben jelezte, hogy december 1-től nyugdíj előtti rendelkezési állományba vonul, egy vezetőségi megbeszélésen arról is tanácskoztunk, miként tehetnénk igazán emlékezetessé a búcsúztatását, és úgy döntöttünk, megérdemel egy fali táblát. Kivételes hűségéről az utánunk következőknek is tudniuk kell.

Sterl István a kerepestarcsai BM tartalékos tisztképző iskola elvégzését követően került „a kilencbe”, méghozzá saját kérelmére.

– Itt is voltam csapatgyakorlaton, és jól éreztem magam. Szimpatizáltam a vezetőkkel, és a kerület is megtetszett, ezért kérelmeztem, hogy ide szerelhessek fel, amire engedélyt kaptam. Elröpült 41 év, de most is ugyanezt gondolom. Komolyan egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy leszereljek, vagy az áthelyezésemet kérjem. Folyamatosan kaptam az elismeréseket, és lépkedni is tudtam a ranglétrán. Nyomozóként kezdtem, majd főnyomozó lettem, aztán kiemelt főnyomozó, később csoport- és alosztályvezető. Nyolc évvel ezelőtt előrehaladott, rosszindulatú betegségem miatt, majd sikeres műtétem utáni szolgálatba állásomkor az akkori vezetőim kiemelt főnyomozói beosztásba helyeztek. Lekopogom, azóta nincs ilyen problémám, és a fizikai felmérőket is teljesítettem. Három évvel ezelőtt lehetőségem lett volna a nyugdíj előtti rendelkezési állomány lehetőségét választanom, azonban akkor ezzel nem éltem, a további szolgálatot választottam – vázolta, és kérdésre válaszolva azt is elárulta, miért lett Bogyó bácsi. – Nem sokkal azután neveztek el így, hogy ’82 májusában felszereltem. Mindenki legalább egy fejjel volt magasabb nálam, és valaki úgy gondolta, a bogyó jobban illik rám, mint a pici. Rajtam ragadt, amivel sose volt gondom. Most sem zavar, ha egy 25 éves nyomozó Bogyó bácsinak hív. Sőt, jól is esik.

Negyvenegy és fél éves rendőrtiszti pályafutása során Sterl István ny. alezredes már sok elismerésben részesült.

– Arra különösen büszke vagyok, hogy az önkormányzat képviselőtestülete kétszer is nekem ítélte a Ferencváros Közbiztonságáért díjat, nemrég pedig a Rendvédelmi Kar tartott érdemesnek arra, hogy megkapjam a Rendvédelemért Emlékérmet, ami számomra azért is volt különleges, mert most jártam először a Belügyminisztériumban – magyarázta, és azt is elárulta, kollegái már nyugállományba vonulásának bejelentése előtt is tettek tréfás megjegyzéseket régi bútordarab mivoltára. – A kedvencem az volt, hogy gyerekként itt játszottam egy homokozóban, és körém építették a kapitányságot, aminek már csak azért sem lehet valóságalapja, mert ez egy múlt század eleji laktanya, de jól érzékelteti, hogy remek légkörben tudtam a hazámat szolgálni. A legjobban ez fog hiányozni.

SZ. Z. J.

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ