Visszaadott életévek. Fókuszban a kardiovaszkuláris medicina címmel május 31-én és június 1-jén rendezték meg azt a konferenciát, amelyen az egészségügyi és a szakmai kérdések mellett az igazságügyi szakértői munka megismerése volt a cél, a fővédnök Pintér Sándor belügyminiszter volt. Az ehhez kapcsolódó június 1-jei előadás-sorozat alaptémája egy 2017. május 20-án Budapesten történt emberölés volt. Aznap a belvárosban egy szóváltás után az azóta jogerősen elítélt F. Attila szíven szúrta az ismerősét, aki a helyszínen életét vesztette.

Arról érkezett bejelentés a segélyhívóra 20.30-kor, hogy a VII. kerületben megszúrtak egy férfit. Két járőr három perccel később már a Damjanich utcai helyszínen volt. Megpróbálták újraéleszteni a férfit, de nem tudtak segíteni.

– A helyszínelő először a tágabb környezetet vizsgálja, utána halad a szűkebb környezet, ebben az esetben a holttest megtalálási helye felé – mondta Gönczöl Gábor őrnagy, a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda bűnügyi technikai főosztályának kiemelt főelőadója. Miközben beszélt, a kivetítőn sorra megjelentek a képek a lakás környezetéről és magáról a tetthelyről is. Az őrnagy szavaiból kiderült: a helyszínelők a nyomok értékelése közben arra jutottak, hogy a bűncselekmény elkövetése után a holttest megtalálási helyén és helyzetén nem változtattak semmit. Hozzátette, erre ilyen esetben a kiérkező mentősök is odafigyelnek. Ez magyarázta, hogy a bemutatott fotókon jól látszott, az áldozat testén még az újraélesztéshez használt készülék tappancsai is ott voltak. A bűnügyi helyszínelők pontosan visszagöngyölítették, hogyan zajlott a mentés. Majd azt is, mi történt az elkövető és az áldozat között. Eközben jelent meg a kivetítőn a 14,5 centis, véres konyhakés képe, ami bizonyíthatóan a gyilkosság eszköze volt.

A halottszemlét 21.25-kor kezdte el az igazságügyi orvos szakértő és a halottvizsgálati szaktanácsadó. Ekkor derült ki, hogy a sérült részt ruha takarta. A késhez viszonyítva lemérték a sérült rész kiterjedését. Megállapították, a sértettnek belső vérzése volt. A test részletes vizsgálatának fontos része az alkar és a felkar tüzetes tanulmányozása is. Vonszolási, ráfogási nyomokat kerestek az áldozaton, és azt, hogy próbált-e védekezni. A körmöket rutinszerűen levágták. Ennek az volt a célja, hogy esetleg hámfoszlányokat vagy egyéb anyagmaradványokat találjanak, amelyek a tetteshez köthetők. Ezután vettek ujjlenyomatot a sértettől, a testhőmérséklet alapján pedig megállapították a halál beálltát. Hajnali 1-kor fejezték be a halottszemlét – elszállították a holttestet –, magát a helyszínelést pedig 5 óra 25 perckor. Eközben felkutattak minden eszközt, amellyel történhetett a gyilkosság. Majd lezárták a tetthelyet. Az elsődleges szakértői vélemény megállapította, a halál beállta 3-4 órával korábban történhetett. Védekezési sérülést nem találtak a holttesten.

– Ez a nyomozás szempontjából egy egyszerű ügy, három mondatban össze lehet foglalni, mi történt – ezt már Gál Sándor alezredes, a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) életvédelmi osztályának vezetője mondta, aki az őrnagyot követően a nyomozás lépéseibe avatta be az érdeklődőket. Előtte néhány szót szólt az életvédelmi osztály munkájáról is, ahol jellemzően egy vagy akár több felsőfokú végzettségű, nyelveket beszélő nyomozó dolgozik.

Aznap a tevékenységirányítási központ értesítette az alezredest, hogy egy VII. kerületi lakásban szúrt sérülésbe halt bele egy férfi. Azonnal indultak a helyszínre a nyomozók. Megkönnyítette a helyszíni szemlét és magát a nyomozást is, hogy zárt térben történt a bűncselekmény, közben pedig a lakást sem hagyta el senki. A nyomozók ilyenkor felosztják a feladatokat. Mások állnak rá a helyszíni, a kamera-, az adatgyűjtő, illetve kihallgatási vonalra. Ebben az esetben kevesebb, mint tíz nyomozó dolgozott párhuzamosan. Példaként hozzátette, hogy ezzel szemben VV Fanni esetében hajnali fél 5-kor tudták meg, hogy megkapják az ügyet. Három órával később már megalakították azt a negyvenfős nyomozócsoportot, amely végül holttest hiányában is annyi bizonyítékot gyűjtött a gyilkosságról, hogy a bíróság jogerősen elmarasztaló ítéletet hirdetett az elkövető felett.

Tehát 2017. május 20-án nyomozást rendeltek el emberölés gyanúja miatt F. Attila ellen, aki egy szóváltás után végzett a földszinti lakásban áldozatával. Az ingatlan egy páré volt, amely szemtanúja volt a gyilkosságnak. A férfi hívta a mentőket a támadás után: „A Damjanich utcából kérek segítséget. Sürgős lenne, nagyon sürgős, nagyon vérzik…” A felvételen egyértelműen hallani lehet, ahogy a gyilkos közben szitkozódva belekiabál a segélyhívásba. A nyomozók szortírozták a nyomokat. Ők rendelték ki az igazságügyi orvos szakértőt is. Így derült ki, hogy az elkövető akkora erővel szúrt, hogy a kés pengéje teljes hosszában, egészen a markolatig behatolt a testbe. Az azonnali orvosi beavatkozás sem mentette volna meg a férfi életét. Genetikus szakértőt is kirendeltek, aki csak a sértett genetikai maradványait tudta kimutatni a kés markolatán, az elkövetőét nem. Az alezredes hozzátette, volt olyan bűncselekmény, amikor több mint ötven késszúrással öltek meg egy embert. Ekkor egy próbababára húzták az áldozat ruháit, így rekonstruálták, hogy a ruháján és a sértett testén lévő sérülések egy tengelyen találhatóak-e. Nem utolsósorban történhetett-e úgy az emberölés, ahogy azt a szemtanúk elmondták.

– A mobilszolgáltatóktól beszerzett adatok segítségével pedig azt tudtuk bizonyítani, hogy a gyanúsított a sértettel egy helyen tartózkodott a bűncselekmény alatt. A lakást rövidebb időre sem hagyta el – folytatta az alezredes. Hozzátette, a tanúvallomásokból kiderült, hogy a sértett a halála előtt azon vitatkozott össze a tettessel, hogy a férfi szerinte nem gondoskodik megfelelően a tőle egyébként külön élő gyerekéről. „Nem szereted a saját gyerekedet? Miért nem foglalkozol vele?” Ezt mondta közvetlenül azelőtt, hogy F. Attila kirohant volna a konyhába egy késért. Pillanatokkal később visszatért, és szíven szúrta a férfit.

Gál Sándor hangsúlyozta, lényegében a személyi bizonyítékok alapozták meg az elkövető bűnösségét. Ugyanis a tanúk, akik terhelő vallomást tettek az ügyben, nem voltak elfogultak, és az eljárás során végig következetesen ugyanazt állították a bűncselekménnyel kapcsolatban.

F. Attila, akit jogerősen 9 év szabadságvesztésre ítéltek, nem tett vallomást.

P. G. J.

FOTÓ: MAROSFALVI PÉTER