Ungvári László főtörzszászlós, a Hajdú-Bihar Vármegyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Technikai Osztály kutyavezetője. Az érettségit követően 1999-ben szerelt fel, egy évvel később már a Rendőrségi Oktatási és Kiképző Központ jogelődjénél, a dunakeszi bázison kutyákkal dolgozott. Talán egy-két kollégája van az országban, aki hozzá hasonlóan hatféle kutyás végzettséget szerzett: járőr, szagazonosító, nyomkövető, kábítószer-kereső, segéd, illetve mentor. Utóbbi alapján ő irányítja a megyében a nyomkövető és a kábítószer-kereső ebek és kutyavezetőik képzését. Mindeközben szerzett egy gépészmérnök végzettséget is, s erre a tényre nemcsak mi csodálkozunk rá, szinte mindenki, aki megismeri Ungvári László életét. Egészen pontosan Ungvári László és négylábúja, Pötty életét. Merthogy Pötty ugyan kábítószer-kereső kutya, de bátran mondhatjuk, hogy Ungvári László kollégája, családjának egyik tagja. Szelíd, barátságos, ám hogy miért van mégis külön udvarrésze, arra gazdája frappáns választ ad: „A jó kutyákat onnan lehet megismerni, hogy nagyon rosszak.” Ezt talán úgy árnyalhatjuk, hogy élénkek, mindent szétszednek, tele vannak energiával, ámde éppen ezért nagyon jól motiválhatók. Ha Pötty nyugodt, filozofikus alkat volna, akkor nem lenne egyszerű munkára fogni. Gazdája úgy fogalmaz: „Az a jó kutya, amelyik a talányt akarja megfejteni. Amelyik kíváncsi, és addig nem nyugszik, míg el nem végzi a feladatát. Szóval a közhiedelemmel ellentétben az eb nem csak a jutalomfalatért dolgozik.”

Pötty neve hallatán felmerül a kérdés: lehet-e a rendőrkutyának vicces nevet adni? Miért ne lehetne? – kérdez vissza Ungvári László. A szolgálati állatnak van egy céges neve, eszerint Pötty hivatalosan Hella, mégpedig azért, mert minden évben egy bizonyos betűvel kell kezdődniük a szolgálati kutyák nevének. Pötty úgynevezett avatási neve tehát „H” betűvel kezdődik, Hella, de a hívóneve sokkal kedvesebb: Pötty. És ez így van rendjén, gondoljunk csak bele, volt olyan kutya, amelyiket eredetileg U54-nek hívták, ő aztán Csoki lett, és ez kicsit valóban barátságosabb. Pötty nyom- és kábítószer-kereső, amúgy nagyon szelíd, olykor bemutatók főszereplője, amelyek után még az óvodások is megsimogathatják.

A Hajdú-Bihar Vármegyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Technikai Osztály kutyavezetői csoportjában heten vannak, egyedül Ungvári Lászlónak van egy kutyája, a többiek kettővel dolgoznak, mindegyiket másra képezik ki. A vármegyei droghelyzet még visszafogottnak mondható, ami viszont felbukkan, az kilencven százalékban szintetikus szer, de Pötty és társai hasonlóan nagy százalékban meg is találják azokat. Félreértés ne essék: nem csupán a bűnüldözés szerencséjére. A kábítószer-fogyasztók szerencséjére is. Ugyanis ezek a kotyvalékok nagy mennyiségben tartalmaznak patkánymérget, növényvédő szert és hasonlókat.

Kérdezzük aztán: új szer esetében a kutyát is újra kell-e tanítani. Ungvári László azt mondja, nem, mert a kutya az összetevők közül a hatóanyagot biztosan kiválasztja, így aztán mindegy, hogy mellette milyen tablettázó vagy vivőanyag található. Rossz hír a terjesztőknek: hiába akarják karakteres szagú ételbe rejteni a drogot, a kutya abban az esetben is üzembiztosan kiszagolja.

Pötty, miként a többi kábítószer- vagy nyomkereső is, néhány hónapos korában kezdi meg a tanulást, és másfél éves korára már bevethető lesz. Amúgy hetente három-négy alkalommal gyakorol, és ez egészen addig tart, amíg nyugdíjba nem megy. És nemcsak a keresést gyakorolja, de azt is, hogy ne zavarják az emberek, ne zavarja a tömeg, a városi zaj, a számára idegen környezet. Így ehhez is szoktatni kell. Egyébként még a nyugdíjas állatokkal is gyakorolnak néha a kutyavezetők, hogy azok ne érezzék magukat feleslegesnek.

Végül Ungvári László említ néhány furcsa esetet is. Megtörtént, hogy a rendőrök harmadik-negyedik alkalommal mentek ki egy bérházba kábítószert keresni, tudták, hogy lennie kell, de nem találták, végül hívták Pöttyöt, akinek az volt az első bevetése és az első sikere. Az ügyész annyira megörült ennek, hogy a bírósági tárgyaláson Pöttynek is részt kellett vennie. Pötty talált már kábítószert elhagyott roncsautóban, máskor a tehenekkel zsúfolt istálló plafonjában, de keresett már tyúkólban is úgy, hogy a tyúkokra ügyet sem vetett.

Hiába, akinek a munka szent, az a munkára koncentrál.

T. Z.

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN