Katonából tűzoltó, tűzoltóból rendőr.

– 1992-ben kerültem az egyenruhások világába mint a Szolnoki Repülőtiszti Főiskola hallgatója. A repülés mindig is vonzott, 14 éves koromtól kezdtem vitorlázórepülővel, így előbb repültem egyedül, mint ahogy B kategóriás jogosítványt szereztem – emlékezett vissza a kezdetekre. – A repülés szeretete egyenes úton vitt a főiskolára, a képzés elvégzése után mégis leszereltem, és egy másik karriert választottam. 1997-ben a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság Búvárszolgálatánál helyezkedtem el, végül 2019-ben vettek fel a rendőrséghez. A repülés ennek ellenére fontos maradt vitorlázó- és motoros vitorlázógépeken, mint például az ASW 15, Discus 2b, PIK-20D, na és persze a szimulátorokon emelkedtem a levegőbe.

Kis szimulátortörténelem.

– Már a katonai főiskolán is voltak olyan csoporttársaim, akik a kor színvonalán repülőszimulátorokkal játszottak. Én ilyen programot először egy Sinclair ZX81-es számítógépen láttam, de az igazi kezdetet a Commodore C64 hozta el olyan nevekkel, mint a Spitfire, Solo Flight, Fighter Pilot, ACE és a még ma is futó sorozat első tagja, a Flight Simulator. Ezeknél még egy joystickkel és billentyűzettel lehetett a gépeket irányítani, hatalmas grafikai teljesítményről nem beszélhettünk – mondta az alezredes, miközben a fiókokból sorra kerültek elő a számítástechnika-történeti műtárgynak is beillő botkormányok, gázkarok. – A technológia fejlődésével egyre több repülőszimulátor jelent meg, amelyeknél jellemzően egy-egy géptípust lehetett repülni, én pedig kerestem az egyre újabb és fejlettebb technológiákat a jobb játékélményért.

Pilótafülke a nappaliban.

– A jelenlegi konfigurációm alapjai nagyjából 25 éve indultak, amikor ismét találkoztam a Flight Simulator 2002-es verziójával, és vettem hozzá egy gázkarral egybeszerelt botkormányt. Ezt követően először három monitort kötöttem össze, hogy kialakuljon a térhatású élmény, majd külön gázkart, pedálokat is beszereztem – eleveníti fel a ma egy jobb családi autó árát magában foglaló, térben is mozgó, VR-szemüveggel kombinált pilótaszék létrejöttét Marosvári Csaba. – A mostani rendszer az IL-2, X-Plane 11, Flight Simulator 2020 és főleg a Digital Combat Simulator programok köré épül. A pilótaszék ma már egy mozgó platformon van, hogy ne csak egy helyben üljek, míg a virtuális repülőgép forog. A szimulált repüléshez speciális eszközökre is szükség volt, így elkészítettem egy, az igényeimnek megfelelő helikoptergázkart, ForceFeedback-botkormányt vagy például az AH-64 Apache harci helikopter fegyverzetkezelő konzolját is.

Rendőrpilóta, azonban szimulátorban.

– A szimulátorozás egy nagy nemzetközi közösség tagjává tett. Még a rendőrségre is úgy kerültem be, hogy az egyik programban futó, rendőrségi Mi–2 helikoptertípus hiteles modellezéséhez kerestem fotókat festésekről, felségjelzésekről még 2019-ben, és a rendőrség honlapját böngészve „szembejött” velem egy pályázat, amin meg is feleltem, így kerültem a légirendészethez – meséli nevetve, és büszke arra, hogy az Mi–2-es magyar rendőrségi helikoptermodell az ő keze munkáját is magán viseli. – Érdekesség, hogy 100 repült órám van az éles típuson és 50 órám a szimulált Mi–2-esen, amibe még a saját repülési dokumentációmat tartalmazó füzetet is beleprogramozhattam.

Hasznos hobbi egy pilótának.

– Bár az igazi repülés élményét semmi sem adhatja vissza igazán, a VR-szemüveggel összekötött mozgószimulátor, a valósághű kezelőszervek azért elég életközelivé hozzák a tapasztalást – mérlegeli a valóság és a virtuális tér különbségeit Marosvári Csaba. – A most rendszerben lévő MD–902-es helikopteren például körülbelül 700 repült órám van élesben, amihez jön még nagyjából 350 óra az itthoni szimulátoron, így van összehasonlítási alapom, tudom, hogy mi nem jó a programban, és azt javítgatom is. A helikopter mellett a valóságban is repült helyszínek lemodellezésével is foglalkozom, mint például a Siófok-Balatonkiliti reptér vagy épp a déli határon használt bácsbokodi bázis, így a valóságban repült területeket virtuálisan is bejárhatom. A célom a lehető legnagyobb fokú élethűség elérése, pusztán maximalizmusból.

Magyar pilóta amerikai vadászgépben.

– Az igazi móka akkor kezdődik, amikor beülhetek egy AH-64 Apache vagy egy MH-6 Little Bird katonai helikopter, illetve épp a kedvencem, egy F–14 Tomcat vadászgép virtuális pilótafülkéjébe, amivel már körülbelül 340 órát repültem szimulátorban, és szimulált harci bevetéseket játszhatok el, akár más, élő játékosokkal összemérve a tudásomat – lelkesedik az alezredes. Másik nagy szerelme a nyolcvanas–kilencvenes évek filmklasszikusaihoz kötődő játék figurák gyűjtése, kedvenc filmje pedig, nem meglepő módon, az eredeti Top Gun. – Van is itthon egy F–14-es makettem, amihez Tom Cruise karakterét én magam faragtam ki. Még a pilótasisak is kézzel festett, egyedi darab. Ez persze, ahogy a búvárkodás, a szörfözés vagy a 3D-s grafikai szerkesztés, amibe most tanulok bele, mind-mind hobbi, ami arra jó, hogy az ember kikapcsolódjon, feltöltődjön.

A cél a gyermeki kíváncsiság megőrzése, ha teheti, otthon is repül.

– A gépek alaphelyzetben nem működnek, de hosszas munka után összeáll a tökéletes állapot. Én akkor vagyok boldog, ha minden rendszer használható – mutatja be a szimulátor lényegét. – A szimulátoros repülés már tiszta felüdülés magának a szimulátornak a beállításához és az optimalizálásához képest. Egy alkalommal úgy teszteltem a rendszerbeállításokat, hogy egy amerikai B–2-es lopakodóval, egy bombázóval repültem át a Lágymányosi híd alatt, amit a valóságban nyilván nem tehetnék meg soha… Én már gyerekkoromban eldöntöttem, hogy nem növök fel, és szerencsére ez eddig jól sikerült, a gyerekeim és a feleségem is támogatnak ebben – teszi hozzá nevetve az alezredes, mielőtt új bevetésre indulna a virtuális valóságban, szabadnapján is rendőrségi helikopterrel repülve.

K. D.

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA, MAROSVÁRI CSABA